The city I live in, like any other large city, has a number of sex stores. One of them, my favourite, is a female-exclusive store that is aimed at giving women a relaxed and protected atmosphere when shopping for toys, since we tend to be shy and embarrassed around men when it comes to our intimate desires. I love visiting there on occasion, because I'm always curious to experiment with new and different toys, find some stimulating "material", and also because it's the place where I get encounters like the one I'm going to talk about here. http://www.mesenudo.com/vintage-doppio-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/teen-squirt-at-school-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/marito-cugol-moglie-neri-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/calze-con-la-riga-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/lesbiche-con-latte-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/amateur-japan-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/donne-eschimesi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/gay-maturi-napoli-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/dillion-harper-creampie-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/corpo-perfetto-bellissima-hard-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/massage-2-donne-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/mariarita-de-rosa-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/pompini-fi-mamme-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/selen-super-porca-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/amatoriale-palpeggiata-sotto-le-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/gernan-granny-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/italiana-amica-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/reality-kings-vip-party-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/figlio-guarda-la-mamma-in-doccia-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/massagge-trans-black-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/indiani-d-america-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/figa-pelosa-in-taxi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/ti-scopo-per-forzac-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/leabian-maid-punished-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/vergine-sborrata-dentro-da-un-cazzo-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/ruba-ragazza-e-fa-sega-con-piedi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/schiaccia-il-cazzo-con-le-sue-chiappe-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/suorr-porno-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/mamma-quanto-schizzi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/giochi-giaponesi-in-tv-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/porca-squirta-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/sexy-mamma-in-lingerie-seduce-e-scopa-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/donne-che-pisciano-ecaga-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/calze-e-piedi-mamma-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/bomba-di-sesso-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/nonna-arrapante-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/donne-che-si-piciano-addosso-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/bisex-con-cazzi-molto-grossi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/doppio-dildo-black-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/moglie-scoperta-insulta-marito-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/o-paura-che-mio-figlio-mi-fa-male-a-il-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/amateur-in-gloriol-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/ditalino-casalingo-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/tickled-by-gang-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/sega-da-mia-zia-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/rocco-sigfredi-con-valentina-nappi-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/anal-orgasm-reverse-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/figa-pelosa-in-nylon-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/holidays-with-mum-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/codini-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/pamela-neri-menin-inculata-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/uomini-grassi-bondage-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/bdsm-lesbo-violento-migliori-tubes/ http://www.mesenudo.com/bdsm-amatoriale-italia-mi

---

-jaaj szia- kaptam majdnem infarktust amikor megfogta Bella a vállam, észre se vettem őt.
-Jaj hát sétálunk kicsit, velünk tartasz?- néztem rá mosolyogva, Loki türelmetlenül topogott majd megengedtem neki , hogy legeljen így megnyugodott. Hero is megérkezett, körbevágtatott minket majd farokcsóválva Lokit hívta játszani.

Bella & Mephisto Az istállóhoz baktattam fényképezőgépemmel amikor egy igen jellegzetes ütötte meg fülemet. Ez csak is Sierra lehet! A hang után siettem és beis értem őket. - Halihóóóó. - fogtam meg a lány vállát, ezzel megállítottam. - Mi járatban? Mit csináltok? - kíváncsikodtam.

-Helloka belloka- trilláztam be az istállóba, drága lovam nyerítéssel felelt. Odamentem a boxához és ránéztem.
-Hiányoztál!- suttogatm, majd bementem mellé és hozzásimoltam, ahogy selymes szőre az arcomhoz ért, úgy éreztem minden rendben van. Az illata elvarázsolt, mélyebbet és mélyebbet szippantottam. Imádtam őt, mindenét , minden porcikáját , lehengerlő jellemét...egyszerűen mindenét.
-Menjünk ki.-mosolyogtam rá, majd kivezettem őt, szépen lepucoltam, kifésültem a sörényét és csinos farkát. Díszítésnek fontam neki egy tincset a sörényébe. Loki játékosan meghúzkodta az ingemet, jelezte , hogy túl sok lesz a cicomázásból.
-Jójó-nevettem, majd rátettem a madzagkötőfékét és a nyakmadzagját. A 7 méteres western vezetőszárat rákapcsoltam a kötőfékére majd kivezettem az istállóból, a patkója ütemesen kopogott a betonon. Mire egy jó kis dallam jutott az eszembe és dúdolni kezdtem.
-Hmm,,,mmm...tütü..mmm...-dúdoltam, s közben sétáltam Lokival az oldalamon.

Ren & Sora

- Azt hiszem. - hangzott a válasz.
- Tehát igen.-ez már mellékes információ, amit magamnak jegyeztem meg. Aztán megálltunk. Megálltunk, miért álltunk meg? Nem tudtam, de Scarlett mintha gondolkozott volna, vagy....úgy nézett ki, vagy...valami hasonló. Sóhaj. Az sosem jelent jót. Felnéztem a plafonra, hogy ne őt nézzem, hátha így nem érzi magát annyira kényelmetlenül.
-Hey, azt a repedést eddig még észre sem vettem-következő magán eldünnyögött hangosabb megjegyzés. Vártam, hátha mozdulunk, de mégsem.
-Ö...Scarlett...-a vállán pihentettem a kezem-Jól vagy? Szédülsz? Fáj valamid? Elvigyelek a szobádba?

Scarlett és Kóbor:

- Azt hiszem. - fordultam vissza.

A következő pillanatban döbbenten álltam. Nem értettem, miért csináltam ezt. Elvégre abszolút nem érdekelt, hogy hol vannak a többiek, hiszen még alig ismertem itt valakit. Csupán azt szerettem volna, hogy Ren ne lássa, mennyire elpirultam - erre... 
Nagyot sóhajtottam, és lesütöttem a szememet.

Ren & Sora

Elfordult. Elfordult. Atyaúristen, kapok még csokissütit? Igen? Ohhhh, álmaim netovábbja.
- Mi lenne, ha megkeresnénk őket? - véget értek gondolatfoszlányaim, melyek még édes finomságra áhítoztak. Válaszolni sem tudtam, Scarlett elkapta a kezemet és magával húzott kifelé.
- Ö...ez egy erős célzás az igenre?

Scarlett és Kóbor:

Próbáltam úrrá lenni magamon, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne piruljak el - de mint tudjuk, az efféle kísérletektől általában csak jobban zavarba jön az ember. Próbáltam úgy fordulni, hogy Ren ne lássa az arcomat.

- Mi lenne, ha megkeresnénk őket? - kérdezetem, és lekaptam a karját, majd finoman kezdtem magam után húzni, ki a konyhából.

Ren & Sora

Kénytelen voltam elmosolyodni a lány reagálásán. SIkerült kellő képpen zavarba hoznom.
-Dunsztom sincs-feleltem egy vállvonás kíséretében.
-Gen pancsolni ment a Sorakaki után, azóta nem tudom, és másról sem igazán semmit.

Scarlett és Kóbor

- Baka. - hallottam a hangot valahonnan messziről szólni... Majd ráeszméltem, hogy Ren hangja volt az.

Sietve elzártam a csapot és halvány pírral az arcomon megfordultam.

- Őőőőő. Nem. - mondtam szerencsétlenül. - Csak... - és eljött a pillanat, mikor nem tudtam, mint kéne mondanom.  - Jut eszembe, nem tudod, hogy a  többiekkel mi van? 

Ren & Sora

-Baka-szólalt meg anyanyelvén egy mosoly kíséretében.
Majdnem szívére vette a flegma hangmagasságot. De csak majdnem.
-Ö....magas vízszámlát szeretnél a lovardának?-pillantgtott a csap felé, melyből már egy jó ideje szüntelenül folyt a víz.

SCARLETT és Kóbor:

- Igen,  igen. - motyogtam. - Azt hitted eredeit ez a szín? -kérdeztem vissza talán kicsit flegmán, miközben behajítottam a tálat a mosogatóba.

Igazából nem voltam az a házias típus. Alig ismertem magamra. A sütisütés sem volt nagy mesterségem, de örültem, hogy elnyerte Ren tetszését, és reméltem, hogy életben marad tőle. Ha jobban belegondolok, vagy 13 éves korom óta nem sütöttem semmit.

Hosszasan a folyó vízra meredtem és a tálra. Mintha hírtelen a lelkem hazavágtatott volna - oda, ahonnan éppen menekülni jöttem.

Ren & Sora

- Azért diszkrétebben is a tudtomra adhattad volna, hoyg nem áll jól a vörös, és festessem vissza magamat barnára. - reakció pislogás.
- A módszereid párjátritkítóan egyediek.-és most egy büszke vigyor.
-Oh, hát természetesen tőlem Bármire számíthatsz-válaszoltam úgy komplett mindenre.
-Barna? Nem néztem volna ki belőled barnát...

Alice és Kóbor:

Magam sem értettem, hogy miért, de jót nevettem Ren váratlan húzásán.

- Azt hiszem, most rendesen kiegyenlítettél. - mondtam és elvettem előle az inmár kiürült süteményes tányért. - Azért diszkrétebben is a tudtomra adhattad volna, hoyg nem áll jól a vörös, és festessem vissza magamat barnára. - nevettem. - A módszereid párjátritkítóan egyediek.

Ren & Sora

Isteni volt az a csoki, a mennyekben éreztem magam, szinte.
-Ezt nem hiszem el! - mondta csalódott hangon Scarlett, amire felpillantottam és abbahagytam a csoki lepucolását magamról.
-Miért fogtam ki egy ilyen csokimániást?
Lassan kezdtem sajnálni. Elvigyorodtam, majd nyomtam az arcára egy nagy puszit, így összekenve csokival, ami még a fejemen megmaradt.
-Nah, így már...így már te is csokis vagy.-kiöltöttem rá játékosan a nyelvem.
 

Scarlett és Kóbor:

- Mi? - kérdeztem meglepetten.

Vérig voltam sértve, amiért nem sikerült a bosszúm, a vak is láthatta volna - de csak ketten voltunk a konyhában.

- Ezt nem hiszem el! - mondtam kissé csalódott hangon. - Miért fogtam ki egy ilyen csokimániást? 

Ren & Sora

Mellém lépett és kedvesen mosolygott. Gyanús. Gyanús mosoly volt az, ami gunyorosra váltott néhány pillanaton belül. És akkor...Valami lágy massza került rám. A fejem tetejétől a pólómig. Ezt nem tudtam elhinni. És ezt az arcom is tükrözte. Mint aki menten felrobban.
-Ez....ez...-kedtem bele-Scarlett én... - körbenyalás a számnál-Én IMÁDLAK!-tört ki belőlem a jókedv, majd lelkesen nekiláttam lenyalogatni magamról a csokit.
-Mmmm....mmmm....csokiii.....oooh...aaaah csokiiiiii.

Scarlett és Kóbor:

Lassan elkezdtem a konyhapult felé hátrálni és a csokiöntet után nyúltam, majd hátam mögé téve Ren mellé léptem, és kedvesen rámosolyogtam... Majd a következő pillanatban gúnyos mosollyal arcomon megcéloztam és leöntöttem csokimázzal a fejétől egészen a pólójáig - noha az nnem volt tervbe véve.

- Most már te is csokis süti lettél. - nevettem, ahogy csak kifért a torkonom.

Ren & Sora

Érdeklődve figyeltem a lányt, miközben tovább tömtem magamba a süteményt. Amíg el nem fogyott. Akkor már a legkisebb morzsákat is feltakarítottam a tányérról.
-Ez nem vicces! -duzzogott a lány.
- Ellenben... tudod mi az?  -hatásszünet-Az, ha valakinek, aki nemrég kinevetett az arca tiszta csokimáz lesz!
Meglepetten pislogtam egy párat, aztán...aztán...vártam, hogy kapjak MÉG csoit, bármilyen formában.

Bella & Mephisto - Okés, akkor menjünk. - mosolyogtam a lányra és elindultunk a legelők felé. pár perc után megtörtem a csendet. - Ééés hogy haladtok CoCo-val? - kérdeztem és kinyitattom a legelőnek a széles fából készült kapuját, majd füttyentettem egy nagyon. s jól megszokott fütyülésemre egy hangos nyerítés válaszolt, majd előbaktatott Mephiste. üdvözeltem és adtam neki egy répát. lassan elindoltunk visszafelé.

Kim & Coco

Coco után néztem, és megingattam a fejem. 
- Hát, én azt hiszem ló nélkül megyek, most hoztam vissza pár perce. Inkább nem kaszkodom rá - mondtam, és Bellára néztem. A többiek már elindultak a lovaikért - Elmegyek veled Mephért!
 

Caroline és Nightfall

- A tóhoz? Micsoda változatosság… - gúnyolódtam, majd elindultam az istállóba Nightfall kötőfékéért.

Mikor kiértem vele a karámhoz, a kis mén a fák alatt legelészett. Elindultam felé a kötőfékkel, de amint közelebb értem felkapta a fejét, és odébbügetett. Valahogy sejtettem… Sóhajtva mentem utána. Tíz percnyi szenvedés után őnagysága úgy döntött, hogy kegyeskedik befáradni az istállóba. Dühös pillantásokat vetettem rá, de ő nagyon elégedett volt magával.

A csutakolás sem ment egyszerűen. Mivel a szelídítés alatt nem lettünk valami jóban, nem nagyon engedte, hogy a közelébe menjek. Hamar rájöttem, hogy Nightfall utálja, ha babusgatom. Akárhányszor valami simogatásszerű érte a fejét vagy a nyakát, sunyítva hátrálni kezdett. Ilyen körülmények között már az is egy kihívás volt, hogy átmenjek rajta a vakaróval. A patái pedig csak azután jöttek. Pár perces könyörgés után feladta a lábát, de arról nem volt szó, hogy nyugodtan hagyja, hogy megtisztítsam. Össze-vissza rúgkapált, majd miután rájött, hogy nem fogom elengedni a lábát, hátrafordult és belecsípett a karomba. Hangosan szisszentem fel, és szikrázó szemekkel néztem rá.

Nemsokára úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a hadműveletet, és kimegyek a többiekhez, hogy elindulhassunk végre. Felhúztam Nightfall fejére a kötőféket és kivezettem őt az istálló elé. 

Rebecca & Hooligans - Én ismerem őket. - mondtam, majd én is Coco után néztem. Gyönyörű ló volt. - Jó! Menjünk a tóhoz! Hozom Hooliganst. - ezzel felugrottam, és huligán legelője felé vettem az irányt. Amint odaértem, megpillantottam Jasminet. Búskomoran andalgott a lovak mellett. Épp Hooligansnél volt, amikor megszólítottam. - Sziaa! - szökkentem oda mosolyogva. Nem viszonozta örömöm. Jasmine&Illusion Komoran baktattam a lovak mellett, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Nem túlzottan foglalkoztam vele, de egyszer csak valaki boldogan mellémszökkent. - Sziaa! - köszönt. Ránéztem. Rebecca volt az. Éljen... - Öhh, helló. - feleltem félvállról. Láttam, hogy a ló, ami mellett állok felemeli a fejét, és kérdőn pillant rá. Akkor tehát ő Hooligans. Arrébbálltam, unottan figyeltem, ahogy elhagyják a helyszínt. Úgy döntöttem, megnézem Illit, aztán tényleg visszavonulok. Lassan megindulta másik irányba. Kerülőúton, nehogy a végén mégvalakivel találkozzak. Rebecca&Hooligans (2) Jasmine félvállról köszönt, és nulla érdeklődést mutatott, szóval inkább ráhagytam. Boldogan üdvözöltem Hooliganst, és felvázoltam neki, hogy a tóhoz megyünk, fürdeni a naplementében. Felpattantam rá, és az istállokhóz mentünk. Megvártuk a többieket.

Bella & Mephisto
- Mihez lenne kedvetek?! - vigyorogtam, és végigpásztáztam szememmel a legelésző lovak hadát. ez a mai egy nagyon forró nap. letöröltem izzadt homlokomat és visszafordultam a lányokhoz. - Menjünk le a tóhoz. Itt rohadok meg ebben a melegben.  

Kim & Coco

- Ő ott volt ma reggel az edzésen - válaszoltam Caroline-nak. - De nem tudom a nevét. 
A többiekre néztem, és sóhajtottam. Még alig kezdődött el a nap, de a lovakkal már dolgoztunk.
- Mit csináljunk? - kérdeztem, és a legelő felé néztem, abban reménykedve, hogy coco talán itt maradt, hogy talán már kötődik hozzám valamennyire. Természetesen már jó messze járt, valószínüleg a hasát tömve, de még így is jól látszott. A távolban olyan volt, mint hogyha lefújták volna rózsaszín spray-vel.

Caroline és Nightfall

- Nem. – feleltem a párost méregetve. – És ti azt a lányt, aki az előbb ment itt el? – kérdeztem, majd a karámok felé pillantottam.

Furcsa érzés volt itt újnak lenni. Mindenhol bukkannak fel számomra ismeretlen lovak és lovasok, a felének a nevét sem jegyzem meg. Na persze aki fontos, arra úgyis emlékezni fogok. De azért kíváncsi vagyok rá, hogyan fogok én ide beilleszkedni.

Nagy levegőt vettem, és felemelt fejjel néztem körbe. A helyet már nagyjából körbejártam, remélem nem fogok eltévedni ha egyedül leszek. 

Rebecca&Hooligans

Hamarosan megpillantottam Kimet és Carolinet. Távolról közeledni láttam egy lányt, és a bocifoltos lovát. ~Ó, megvan! Ő lesz Gen, a francia lány, a lova pedig...igen, Luire! Emlékszem rájuk, találkoztunk már párszor.~

- Halihóóó. - futottam oda barátnőimhez. - Ott jön Gen és Luire. Ti ismeritek őket? - kérdeztem tőlük. 

Jasmine&Illusion

Unottan ballagtam az istállók felé, de útközben beleütköztem a Coco legelője előtt álló kisebb csoportba. ~Ne már, ez komoly? Minek kellenek ezek ide?..~ Végigpillantottam rajtuk, és akartam is valami szúrósat mondani, de mégsem. Unottan battyogtam tovább. Körbenéztem a lovakon. ~Na, ők az én igazi barátaim.~ Belélegeztem a lóillattal átitatott levegőt, és egy pillanat erejéig kellemes érzés öntött el, de sajnos ez hamar elszállt. Visszatért a borús hangulatom, bár a lovak miatt még mindig sokkal jobb volt, mint emberi társaságban szokott lenni. A faház felé vettem az irányt, bementem, és leültem az ágyra. Nem tudtam mit csináljak. Végülis úgy döntöttem, ami magamhoz képest igen nagy fejlődés, hogy nem itt fogok koslatni, hanem azért mégis csak kimegyek a tettek mezejére. Lassan indultam a másik oldalon levő legelők felé. Azért Kimékkel mégsem akartam újra találkozni. Azt már nem. Tehát a legelők felé indultam.

Bella & Mephisto 
- mikor már meguntam Damian társaságát, úgy döntöttem megkeresem Caroline-t és Kim-et. hamar rájuk leletem és hozzájuk siettem. - Sziasztok! - mosolyogtam kettőjükre. 

Kim

Gen felé pillantottam. 
- Aha.. Már ha az ismerésnek számít, hogy tudom a nevét, és váltottunk néhány szót. Genevievnek hívják azt hiszem... Egész kedves.

Scarlett:

Gyorsan letöröltem arcomtól a kósza könycseppet, még mielőtt észrevenné.

- Ez nem vicces! - duzzogtam, bár igazából a szám szélén látszódott, hogy én is nevetek.

~Minen esetre az ez akkor is bosszúért kiált! - gondoltam magamba. - Engem csak ne nevessen ki senki!~

- Ellenben... tudod mi az?- tettem hozzá kisvártatva és a konyhapulthoz mentem, megragadtam a csokizószt és sokat mondó tekintettel az asztal felé közeledtem. - Az, ha valakinek, aki nemrég kinevetett az arca tiszta csokimáz lesz!

 

Caroline és Nightfall

Lenézően vigyorogtam Kimre, majd észrevettem egy lányt, aki a legelő felől közeledett egy tarka lóval az oldalán.

- Ismered őket? – kérdeztem feléjük bökve a fejemmel. 

 

Genevieve & Luire

Körbenéztem a ház előtt, aztán a békésen legelésző Luire felé indultam. 

- Fűből sosem elég, huh? - duruzsoltam a fülébe, amihez elég közel kerültem, miután ráhajoltam a nyakára. Hosszú, fehér füle megrezzent, aztán emelni kezdte a fent megnevezett objektumot. Odébb léptem, aztán megsimogattam a nyakát. - Ha megengeded, hogy felüljek a hátadra, megkeressük Renéket, és szétrúghatod Sora hátsóját. - vigyorogtam rá, mielőtt a hátára nehezkedtem volna. Luire rezzenéstelenül állt, úgyhogy néhány másodperc múlva már a hatalmas, világos folton ültem. Lábaim finom jelzésével, testsúlyom előrébb helyezésével, és egy apró csettintéssel indítottam útjára a kancát. Luire lépésben indult el, ám én ezt hamar eluntam, hiszen nem láttam semmi érdekeset. Már, ha a fákat, a füvet és az utat nem tituláljuk érdekesnek. Luire szemlátomást nem így volt ezzel, legszívesebben minden második fűcsomónál lehajolt volna, hogy harapjon belőle egyet-kettőt. Bosszúsan fujtattam egyet, aztán előredőltem. - Tudod, Cica, nem vagyok hajlandó elhinni, hogy nem durran szét a hasad! Szinte egész nap a legelőn voltál, és zabáltál! Úgyhogy most emeld fel azt a pöttyös hátsó feledet, és mozdítsd meg magadat! - ez volt a végsző. Luire sértődötten nyerített fel, aztán vágtázni kezdett. ~ Már megint... ~ - gondoltam még utoljára, mielőtt a nyakára dőltem volna. Akaratlanul. Hangosan felnyögtem, aztán ösdszekulcsoltam a két kezem. Épp' hogy csak átértem azt a vaskos nyakát. Luire úgy rohant tovább, mint akinek a szótárában nem szerepel a lassíts szó, amit, mellesleg, milliószor elordítottam neki, mielőtt szembejött volna a kerítés. Aztán... - O-o. - És... Luire újra bemutatta a tökéletes sliding stop-ot, és fújtatva, lehajtott fejjel fejezte be a mozdulatot. Én pedig repültem volna, ha nem markolom olyan szorosan a saját karomat. Így csak átfordultam a levegőben, aztán kifordult karral, hátsóra érkeztem. Nyekkentem egy nagyot, mielőtt felálltam. - Luire! Tu.. tu... tu... - szinte láttam magam előtt, ahogy lávaként tör elő a fülemből a füst, miközben lassan közelebb araszoltam a lóhoz. - Crétin, imbécile, idiote... - és folytattam, folytattam, folytattam, amíg ki nem fogytam a válogatott, francia sértésekből. Akkor megálltam, és a szememmel folytattam a ló legyilkolását.  Luire lassan lépkedett hátrafelé, egészen addig, amíg meg nem álltam előtte, Akkor lehajtotta a fejét, kicsit megrázta a nyakát, és ugyanazzakl a bociszemmel nézett rám, ami korábban is elgyengített: üstök alól kikandikáló, jégkék szemek. - Hjaj. - most is elég volt, felnyögtem, majd odébb léptem, és kezemet a nyakára tettem. - Nem leszünk jóban, ha így folytatod, drága. Egy nap alatt kétszer végeztem a földön, és mindkétszer a te western-tudásod miatt. - magyaráztam neki. - Hová hoztál? - néztem körbe aztán. A magas, fehér kerítésen belül, amelynél lefékezett különböző lovak és lovasok gyakoroltak. Már amennyire meg tudtam itélni. Néhányan futószáraztak, mások díjugratást gyakoroltak, és megint mások... Akarom mondani, más, éppen elhagyta a pályát. Egy fekete hajú, szőke melíres srác sétált a kapu előtt különleges színű, tarka lovával. A távolban sikerült kivennem a nagy ház tetejét, szóval - ezúttal gyalog - arra indultam, Luiret a madzagnál fogva, magam mellett vezetve. 

Kim

Elengedtem Cocót, aki bosszús pillantást vetett rám, mert majdnem a szemébe csaptam, mikor a mén előtt hadonásztam. 
- Szívesen - mondtam mosolyogva, majd viszonoztam cocónak azt a bizonyos nézést, és felnevettem. Egész jól éreztem magam ahhoz képest, hogy nagyon rossz érzés volt az edzésen is látni Belláékat, amint a musztángjukon ülnek. Elképzeltem a jelenetet, hogy most Coco után futok, és fölpattanok a hátára, és ezen is felröhögtem. Elindultunk az istálló felé, de nekem minden egyes dolgon kuncognom kellett, ami mellett elmentünk, és emellé Carol is elég furán nézett rám, még ez is rátett a dologra egy lapáttal. Úgy csinálta, hogy ne vegyem észre. Rám nézett egy pillanatra, felhúzott szemöldökkel, és fintorral az arcán, és ezen annyira röhögnöm kellett, hogy egyszer csak kijött. Hangosan kacagtam, és valami fókaszerű hangot adhattam ki, mert már magamon is röhögtem. Megtelt könnyel a szemem, és abban a pillanatban egy őrültnek éreztem magam, de őszintén szólva tettem Carolra, meg a cinikus pillantásaira. Ő is elmosolyodott, és ha jól láttam akkor nevetni kezdett. Na nem úgy mint én, kicsit diszkrétebben, de nevetett. ~Félsiker!~

Caroline és Nightfall

- Köszi. - biccentettem Kimre, majd dühös pillantást vetettem Nightfallra, aki nagyon elégedett volt magával. Visszvittem a karámba, és ezúttal óvatosan engedtem el, bár már nem akart többször próbálkozni. 

Kim

Épp engedtem volna el cocót, amikor megpillantottam az egyenesen felénk vágtató Nightfallt, Carollal a nyomában. Egy másodpercem volt felfogni a dolgokat, mert még nem csuktam be teljesen a kijáratot, és a mén vészesen közeledett. Nem támadt más ötletem, Coco vezetőszárával (és így magával Cocóval együtt) a bejárat elé ugrottam széttárt karokkal.
- Hé, hé! - kiabáltam. Nightie csúszva lefékezett, és Carol pont akkor érte utol. 

Ren & Sora

Ahogy a sokadik sütidarabot tömtem magamba, Scarlett hozzáfért a tányérehoz és kicsórt belőle egy sütit. Mint egy harapós, mérges kutya, néztem a lányra villogó szemekkel.
-Áúúú. Megégettem a nyelvem-szisszent fel elszontyolodva, ahogy egy könnycsepp kigördült a szeméből.
-Oooh, szóval ez az enyém-csentem vissza a kezéből a sütit és beleharaptam.
-Te mondtad, hogy forró-mosolyodtam el, miután lenyeltem azt a kis falatot.

Scarlett:

Örömmel töltött el, ahogy láttam hogy Ren magábatömi a sütit - és nem köpi ki (xd). Én is vettem egyet, amint hozzáfértem a tányérhoz.

- Áúúúú. -szisszentem fel. - Megégettem a nyelvem. - mondtam könnybelábadt szemmel.

Nem gondoltam volna, hoyg ilyen forró. Ren olyan simán ette. Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggördül az arcomon. Sohasem bírtam jól a fájdalmat.

Ren & Sora

-Uaaaah!-vetettem rá egyből magam a csokis sütire, amint elém pakolták. Nem törődtem azzal, hogy forró. Édes kín a forró csokissüti által okozott égési sérülés. A csokiért bármit.
-Remélem nincs semmi baja Gennek-nevetett Scarlett.
-Mfaxfium pfütösz klesz ef iteh-válaszoltam sütivel telenyomott szájjal. Mint egy hörcsög. Vagy egy mókus.

Scarlett:

- Vigyázz, forró! - tettem elé egy tányérral.

Reménykedtem benne, hogy nem rontottam el semmit így, hogy mostmár közönségem lett. Kicsit ciki lenne, ha itt előttem köpné ki az asztelra.

- Remélem nincs semmi baja Gennek. - mondtam nevetve. 

Ren & Sora

Szélesen elvigyorodtam.
-Hát..nem szeretném elvenni Gentől a mesélés lehetőségét....De! Fogalmazzunk úgy, hogy Sora "jó helyen" végezte el a dolgát-meséltem leplezve a történteket a lánynak, akit úgy tűnt, tényleg Scarlettnek hívnak. Ojje, nem csalt a memóriám. A sütő pittyent.
-Oh, mi lesz ez?-kérdeztem a lánytól, aztán megkaptam a választ: az egész konyhát belepte a csoki nyálfakasztó illata.
-Szereted a csokis sütit?-kérdezte a lány, mire rögtön hatalmas kölyökkutya szemeim nőttek és lelkesen bólogattam.

Scarlett:

- Oh. Miféle baleset? - kérdeztem meglepve, bár Ren hangjából megítélve nem tűnt túl komolynak a dolog. 

Közben a sütő pittyegett, jelezve, hogy elkészült a süti. Elkezdtem a szekrényben turkálni, mert egy kesztyűt kerestem, mivel a tepsi forró volt és magamat ismerve tudi megégetem a kezemet, ha nem veszek fel. Az ebédlőt betöltöttel a csoki finom illata.

- Szereted a csokis sütit? - kérdeztem bájosan mosolyogva.

 Ren & Sora

Gen bevitte Luire-t és meglehet, fürdőzéshez távozott. Még mindig szélesen vigyorogtam a történteken.
-Jól van kislány, menjünk be-csatoltam fel a szárat Sora kötőfékére, aztán elindultunk a legelőről az istálló felé, vissza. A kanca kissé gyorsan lépkedett, biztosan a hőség miatt - szeretett volna minél előbb hűvösbe lenni, így én is megszaporáztam a lépteimet. Visszaérve az istállóba, levettem a kötőféket szép vonalú fejéről és engedtem neki hűvös vizet. Dolgom végeztével a konyha felé tartottam, hogy elmúlasszam a gyomromban keletkezett rengéseket. Amint beléptem a konyhába, egy ismerős arc fogadott - bár nem voltam biztos a nevében.
-Ö....Scarlett?-mosolyogtam a láányra, remélve, hogy nem tűnik fel neki rövidmemóriaságom.
-Nem tudom-vontam meg a vállam-Gen fent van, ha minden igaz, pancsol. Történt odakint egy kis "baleset".

Scarlett:

Már egy ideje a konyhában unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy összedobok valami sütit - noha soha nem voltam az a konyhatündér típus. Az egyetlen recept, amire emlékeztem a csokis sütié volt.

Már majdnem elkészültem, mikor hallottam, hogy nyikordu az ajtó. Valaki belépett.

- Ren! - mosolyogtam kedvesen. - Hát itt vagy? - örültem, hogy végre látok egy ismerőst. - A többiek hol vannak?

Caroline és Nightfall Úgy döntöttem, hogy kiviszem Nightfallt a legelőre. Útközben kb húszor próbált elrántani, de végül elértünk a karámokhoz. Csakhogy amint elengedtem, megfordult, és engem fellökve nyomult ki a kapun. Az istálló felé vágtázott. Csak reménykedhettem benne, hogy senki nem eddz már a pályán, és úgy általában senki nem kószál arrafelé. Rohantam utána ahogy csak bírtam, de már nagyon messze járt, alig láttam, hogy merre megy.

Kim

A többiek lassan elindultak. Elég befejezetlennek éreztem az edzést, eddig szinte semmit sem csináltunk, így maradtam. Most hogy kitisztult a pálya, volt helyünk kipróbálni a vágtát. Még nem volt merszem megpróbálni Cocóval, és ma nem teljesített olyan rosszul. Középre sétáltunk, megsimogattam párszor, és jó nagy körre engedtem. Felemeltem az ostort, mire élénken ügetni kezdett, az egyik füle mereven felém fordult, a másik pedig ide-oda mozgott, keresve más "veszélyforrásokat". Megvártam, amíg teljesen rám koncentrál, és ekkor mellépöccintettem az ostorral, és felkiáltottam:
- Vágta, Coco! 
Először varrógépszerűen szedni kezdte a lábait ügetésben, de még egyszer megismételtem a jelzést, és szépen beugrott vágtába. Kicsit húzta a futószárat, de egy kis idő után normális, közepes tempóban és hosszú, kicsit lazább száron vágtázott. Úgy döntöttem békén is hagyom. - Hóó! Ezaaz! - kiáltottam szeretetteljes hangon, és Coco lassú ügetésbe váltott. Sok dicsérgetés és levezetés után kivezettem a pályáról és a többiek felé indultunk. Lecseréltem a kötőféket, kikötöttem Cocót, leápoltam, és közben a többieket figyeltem. ~ Hmm, Bella ~ gondoltam, mikor felajánlotta a segítségét Damiennek, vagy mi is a neve. ~ A pályán is elég feltűnően stírölted, ez nem kóros már?~ de aztán elmosolyodtam, és kivittem Cocót a legelőre. 

    

Bella & Mephisto

- láttam, ahogy Damian kivonul Keeta-val, szomorkodtam magamban. - Már csak lépünk és már mehetsz is a legelőre. - simogattam meg Mephisto lovacskám nyakát. egyre csak tűntek el a lovasok lovaikkal a pályáról. mi is még léptünk 3-3 kört mind a két kézre, majd kifelé vettük az irányt. lecsusszantam lovamnak hátáról, és kikötöttem a placchoz. megint csak hoztam ki nagy dobozkámat és lepucoltam a musztángot. kibontottam szépen a sörényét és a farkát, szép hullámosak lettek. elpakoltam a cuccaimat, majd nekiláttam leszedni a fáslikat. szépen feltekertem őket, ha esetleg legközelebb kell, ne kelljen még vesződni a feltekerésével. a jobb kezemben volt a 4 fásli a nyakmadzag a kötőfék és a vezetőszár, amit kantárszárnak használtam, a bal kezemben amire ráestem, meg a nehéz doboz. már éppen beértem volna a nyergesbe mikor leejtettem a dobozt. - Áhhhhú! Úúú baker a kezem. Hogy lehetek ilyen béna! - kiáltottam fel és közben szidtam erősen magamat, miközben hajoltam le összeszedni a dobozba a  kiburult cuccokat. bevittem gyorsan a holmiaimat és már vittem is ki Meph-et a legelőre. siettem vissza a többiekhez az istállóba, megragadtam egy seprűt és egy szempillantás alatt lesöpörtem a placcról a koszt ami Mephsito patájából kapartam ki. - Kell valamit segíteni?! - kérdeztem Dam-et miközben tettem vissza a söprűt a helyére. - Hogy-hogy ilyen hamar már abba is hagytátok a gyakorlást? Még elnéztelek volna titeket egy jó darabig. - mosolyogtam a fiúra. - Na és mióta vagy kaszkadőr? - támadtam le kérdéseimmel az igazén jóképű srácot. 

Rebecca és Hooligans

Lassan mindenki kezdett elszállingózni a pályáról, ezért úgy gondoltam, én is beviszem Hoolt. Vagyis ki a legelőre. Hátravittem, elengedtem, majd előre indultam, megkeresni a többieket.

Jasmine és Illusion

A helyes pasi eltűnt, amit szomorú szívvel nyugtáztam. Reb és Caroline is elmentek. Nem nagyon érdekelt. Még futószáraztam egy ideig Illusiont, és már nagyon szépen ment, engedelmes volt. Odaléptem hozzá, és kicsit rátámaszkodtam a hátára. Meg sem moccant. Ezt örömmel vettem, és immár kissé boldogabban vittem hátra a legelőkhöz, hagy menjen pasizni. Ezután az istállókhoz mentem. Azért gondoltam, megismerem kicsit a többieket.

 

Caroline és Nightfall

Miután eleget sétáltunk Nightfallal, visszavonultunk az istállóba. Lekeféltem, majd hagytam pihenni. Bár az edzés nem ment valami jól, bizakodó voltam. Elhatároztam, hogy mostantól kicsit több energiát fordítok a kapcsolatunk ápolására, és kevesebbet mások szekálására. Nos igen, azt hiszem ez mindenkinek jó fog tenni…

Lecsúsztam Keeta hátáról, majd kifelé vezettem a karámból. Kifelé menet
villantottam egy félmosolyt Caroline-ra, majd gyengéden a kanca nyakára
helyeztem a kezemet. Visszavezettem az istállóba. Úgy döntöttem, megvárok egy
későbbi időpontot, amikor nem eddzenek annyira sokan a pályán. Bevezettem
Keetát a boksza, és miközben a délelőtti takarmányadagát falatozta, leguggoltam, 
masszírozni majd fáslizni kezdtem a lábait.

Hihetetlenül zavart a hatalmas tömeg a pályán, tulajdonképpen fogalmam sem volt
minek jöttem ki. Talán el kellett volna mennem terepre, vagy keresni egy nyugodtabb
helyet. Csak hagytam lépni Keetát miközben üveges tekintettel néztem körül a pályán.
Tulajdonképpen sokan semmit sem csináltak, csak én és Bella. Meghallottam Caroline
gúnyos hangját, mire csak elnevettem magamat, de nem néztem a lányra.
~Tehát, van aki nem csak irigy, hanem hülye is.~ rendeztem le magamban.
Sosem értettem miért voltak nagyra magukkal, akik csupán díjugratásból vagy militaryből
jeleskedtek.
 

Bella & Mephisto - úr isten, amit Damian és Keeta csinált, az fantasztikus volt. csak bámúltam őket. viszont a karom rettentően fájt akárhogyis tartottam, vagy akármit is csinálzam vele, attól féltem eltört.

Caroline és Nightfall

Mikor Bella felállt és megölelt, jéghideg pillantással mértem végig, és bár nem tudtam, hogy ezzel most mit akart elérni, biztos voltam benne, hogy nem tetszik a dolog. Visszaült Mephre és átugratott még egy akadályt. Lassan mindenki az edzés végéhez közelített, kivéve Jasminet és Damiant, aki épp akkor kezdte el.

Igencsak ledöbbentett a látvány, ugyanis soha nem láttam ilyen kaszkadőrmozdulatokat azelőtt. Nagyon látványos volt, és kétségkívül erre ment ki az egész.

- Felvágós. – mondtam, és igyekeztem visszafojtani egy mosolyt, ami azonban nem jött össze.  

- Szia, Damian vagyok - kacsintottam a másik, nálam idősebb lányra.
Felvont szemöldökkel néztem Bella után, aki csak mintha mi sem történt
volna visszaült a lóra. Magamhoz hívtam Keetát, majd újra felültem a hátára.
Tudtam, hogy nem szeret nagy közönség előtt edzeni, de megpróbáltunk
szőrén pár gyakorlatot. Bemelegítésként lassú vágtába ugrattam Keetát,
majd megfordultam a hátán. Kezeimmel a farára támaszkodtam, közben
hátrafelé néztem, majd magabiztosan felálltam. Széttártam karjaimat,
és közben éreztem, ahogy dolgoznak a kanca izmai vágta közben.
Sikerült egy hibátlan hátraszaltó, ami nagy dolog, mert még csak
mostanában gyakoroltam. Visszanyertem egyensúlyomat,
majd a kanca sörényébe kapaszkodva visszacsusszantam a hátára.
Megpaskoltam a vállát. Majd kezeimet a combjaimon pihentetve
hátradőltem, és lelassítottam újra lépésbe.

Bella & Mephisto ( 1,80 marad az akadály >< )

Bella & Mephisto - Dam oda jött hozzám és megkédezte jól vagyok-e?! - Áááh, persze, semmi bajom. - nyögtem fel hangosan és feltettem 2méterre az akadályt, majd visszamásztam Meph hátára. - Na nagyfiú, ha egy kézzel is, de ezt még átugorjuk. - gyors vágtába indítottam. mikor az oxer elé értünk megbökdöstem sarkammal az oldalát, egy nagy levegőt vettem becsuktam a szememet egy pillanatra és sikeresen landoltunk. egyből Carolhoz mentem. - Tudod, hogy én mennyire imádlak. - szálltam le Historol és öleltem át Carolt, majd odaléptam a lányhoz aki éppen lovával edzett. - Szia az ém nevem Bella! - mutatkoztam be neki.

Rebecca és Hooligans

A lány, aki az imént érkezett, kicsit dühös lett, amiért észre sem vették a többiek. Nem volt annyira szimpatikus, de azért megértettem a helyzetét.

- Én pedig Rebecca vagyok. - mondtam felé fordulva. - A lovam pedig Hooligans.  - Kíváncsi voltam a lány személyiségére, és egyebekre. Érdekesnek tűnt. A lova pedig gyönyörű volt!! Ezelőtt még észrevettem, amint Bella leesik. Tuti emiatt a fiatal srác miatt. Elmosolyodtam magamban.

Jasmine&Illusion 

- Sziasztok. - feleltem immár elégedetten. - Az én nevem Jasmine, a lovamé pedig Illusion. - mondtam. - Jöttünk kicsit futószárazni. - időközben már azt a fiút figyeltem, aki a lányt, a fonottas hajút segítette fel. Velem egykorúnak tűnt, az a lány viszont nálam idősebbnek. A másik kettő pedig még jobban. De a legidősebbnek mégis Rebecca tűnt. Bevezettem a pálya közepére Illit, így kezdtünk el dolgozni. Egy ideje már szépen ment így körön, eldöntöttem, hogy hamarosan elkezdem őt lovashoz szoktatni.

 

Caroline és Nightfall

Miután Bella rendkívül elegánsan földet ért, odament hozzá az a kölyök a lovával, aki nemrég érkezett a pályára. Először „nekem ez már sok” stílusban csaptam a homlokomra, ugyanis az esés kiváltó oka kétségtelenül a srác volt. Elképesztő, hogy egyesek milyen szinten el tudják veszteni a fejüket, ha a közelükbe kerül egy csinos példány az ellenkező nemből.

Miután ezt végiggondoltam, lesajnáló vigyorral csatlakoztam hozzájuk.

- Ismertétek egymást korábbról, vagy ez volt részedről a bemutatkozás? – kérdeztem gúnyosan mosolyogva Bellától.

Végül a pálya szélén álló, kevés figyelmet kapó lány felé fordultam, aki szemmel láthatóan mérges volta, amiért senki nem akarta észrevenni.

- Szia, Caroline vagyok! – mondtam félig neki, félig a fiúnak. 

Jasmine&Illusion

Senki sem vett észre, kivéve a barnahajú lány, meg még az elején a másik, az albínó lóval, akit azt hiszem, már láttam valamikor. Eléggé idegesített, hogy nem vettek észre. Talán süketek?! Nem látnak?! Vagy csak szimplán hülyék, ja, lehet. Megköszörültem a torkomat, igen hangosan. Nehogy már itt is ******** rám....

- Sziasztok, újra. - mondtam bájvigyorral. - Ha esetleg elsőre nem lett volna teljesen érhető.

Kim

Bella jó nagyot repült. Nem hiszem hogy megsérült, mert már tápászkodott is fel. Meph gazda nélkül volt, így nem mertem Cocóval odamenni,csak a távolból figyeltem az eseményeket. Coco magas hangon odanyerített Keetának, vagy Mephnek, nem is tudom, és húzni kezdett feléjük. - Na most megállsz kisasszony! - kiáltottam, és lecövekeltem, de a kancám még mindig húzott.

Keeta felemelt fővel lépkedett a pályán. Kezemet a marján pihentettem, 
majd hagytam hogy menjen a saját feje után. Heves vitát hallottam a lányok
felől, amin magamban mosolyogtam egy jót, majd pár perccel később egy
sikolyt és egy felháborodottan horkantó lovat hallottam meg. Felkaptam a fejemet,
majd egy határozott, de apró jelzéssel lassú vágtába ugrattam a kancát.
Az oxer felé lelassítottam, majd lecsúsztam a hátáról. Leguggoltam a földön
lévő Bella mellé, aki igencsak fájlalta a karját.
- Jól vagy? - kérdeztem egy halvány mosoly kiséretében, majd felsegítettem
a földről. Eléggé aggódtam érte, mert elég nagyot esett.
Nem olyan régóta ismerem őt, tulajdonképpen csak látásból. Közben magamhoz
hívtam Keetát, aki érdeklődve figyelte az eseményeket.

Bella & Mephisto mikor megláttam Dam-éket bejönni, nem tudtam mit szóljak. egyyszerűen imádtam a közelükben lenni, pedig ismerem vagy 2 napja. gyorsen emeltem az oxert. majdenm már 1,80-nál jártunk. gyönyörűen vittük őket sorra. amit meg Carolnie mondott egyik fülemen de a másikon meg ki, most nem tudta elrontani az örömöm, egyszerűen nem érdekelt és kész. annyira bámultam a fiút, hogy amikor az akadályhoz értünk nem adtam semmi segítséget Meph-nek és ő megtorpant előte én meg ló nélkül tettem meg az oxert. a kezemre estem és nagyon fájt.

 

                                              
 Rebecca &Hooligans

Egy új lány, akit ezelőtt még sosem láttam, és egy Damian, akit viszont már ismertem, léptek be a pályára. A lány kicsit tartózkodónak tűnt, de ez annyira nem zavart. Néger volt, és egy gyönyörű szép, brown roan, kisebb termetű lovat hozott magával.

- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.

 

 

Caroline és Nightfall

Bella lekezelő stílusától teljesen eldurrant az agyam.

- Na ide figyelj! Lehet, hogy most jobbak vagytok mint mi, de eljön majd az idő, amikor felérünk hozzátok, sőt ezerszer, de ezerszer jobbak leszünk, ezt jól jegyezd meg! Ne higgyétek magatokat különlegesnek, mert ugyanolyan közönségesek vagytok, mint bárki más. – mondtam fensőbbségesen.

Nightfall, aki eddig békésen sétált mellettem, felkapta a fejét a mondandómra. Mephistora emelte a tekintetét, és megvetően horkantott.

Egy kezemen meg tudtam volna számolni hányadik alkalom volt, hogy együttműködött velem, de meg kell hogy mondjam, nagyon hálás voltam neki ezért. Hozzám hasonlóan utálta, ha semmibe veszik és lenézik.

Megsimogattam a fejét és elvigyorodtam. Egyrészt, mert végre találtam valami közöset bennünk, másrészt pedig (lehet hogy nem kellett volna, de) bíztam benne, hogy a legközelebbi edzésen már sokkal jobbak leszünk.

Emellett új motivációra tettem szert: ha Nightfall és én a military nagyjaivá válunk, odadörgölhetem ezt Bella orra alá, akárhányszor csak találkozunk. 

Kim

Hirtelen olyan sokan lettek, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Leállítottam Cocót, mert eléggé felizgattamagát a két új ló láttan, és majdnem elrántott.
- Sziasztok! - kiáltottam, miközben a futószárat rángató Cocót próbáltam megnyugtatni. - Bocsi, egy kicsit várjatok még! 
Végre lehiggadt, és fújtatva állt mellettem. - Oké, jöhettek! 

Miután sikeresen levertem az ébresztőórámat, megdörzsöltem szemeimet, és 
magamra rángattam a lovaglónadrágomat, a tornacipőmet és egy fehér inget.
Félig felébredtem, és kibattyogtam a faházból. Nyújtózkodtam, majd elindultam a 
kitaposott úton az istálló felé indultam. Út közben az álmosság kiment a szememből,
így határozott és energikusabb lépésekkel léptem be az istálló hatalmas épületébe.
Sok ló már hiányzott a bokszából, ebből sejteni lehetett hogy a lovasok nagy 
része már kinnt eddz. Beléptem Keeta bokszába, aki bizalmas horkantással
fogadott. Átöleltem keskeny nyakát, majd nyakára tettem a nyakmadzagot.
Fogtam egy idomítópálcát, majd szélesre kitárva a bokszajtót, kivezettem a kancát
a bokszból. A pályához érve felhúztam magam a kanca széles hátára, majd kissé 
hátradőlve a hátán hagytam, hogy lépjen arra, amerre kedve tartja.
Közben megigaztaggam az idomítópálcát. Megpaskoltam Keeta vállát,
majd körülnéztem a pályán.

Jasmine & Illusion 

10 óra fele, úgy döntöttem, kimegyünk kicsit edzeni Illusionnal. Amikor odaértünk, megpillantottam 4 embert, akikkel eddig még nem találkoztam. Kettő közülük a lovát futószárazta, amiből arra következtettem, ők is ott tarthatnak körülbelül, mint én. Kicsit megriadtam, hogy ennyien vannak ott, de odamentem.

- Khm, sziasztok. - mondtam, kicsit komoran, de mégis feltűnően, amikor beértem a pályára.

 

Bella & Mephisto - nagyon buli volt ez az edtés, ilyen jól még sosem ment az ugrás. láttam, ahogyan Caroline-ék szenvedtek egymással. szinte már sajnáltam őket, vagy mégsem? nem, nem igazán. mikor elvágtáztam mellettük egy lekezelő tekintetet és egy vigyort mutattam nekik. hogy megmutassuk, hogy kell ezt csinálni, leszálltam lovamról és játszani kezdtünk a földről. láttam Carol-on, hogy egy kicsit idegesitni a dolog, így tovább csesztettem csak azért is.

 

Caroline és Nightfall

Mikor kiértünk a pályára, kihívóan vigyorogtam Bellára, akin látszott, hogy még mindig haragszik rám. Nightfall sörényébe temettem az arcom, és úgy nevettem, remélve, hogy nem vagyok annyira feltűnő. Sértődöttnek tűnt, pedig én csak a véleményemet mondtam meg neki.

Elkezdtem Nightfall futószárazását, ami sajnos ma sem ment jobban, mint a legutóbbi alkalommal. Általában az ő akarata érvényesült. Hol elrohant, hol megtorpant, irányt akart váltani, tekergette a fejét, és meglehetősen unta a körbe-körbe rohangálást. Igyekeztem valami pozitívval befejezni az edzést, de nem tudtam rábírni őt az együttműködésre.

A következő pillanatban kifordult, és hátrálni kezdett, hogy kihúzza a kezemből a futószárat.

Elkeseredett fintort vágtam. Erősödött bennem a tudat, hogy valamit nagyon rosszul csinálok, és ez rettenetesen idegesített.

Igyekeztem összeszedni Nightfall, majd sikerült egy teljes kört mennünk olyan tempójú ügetésben, amilyenben én akartam. Hamarosan beugrattam vágtába, mire boldogan bakolni kezdett, de aztán ezt is megunta, és sóvár pillantást vetett Belláékra, akik épp egy x-et vittek át. Persze én is szívesebben ugrattam volna, de majd talán ennek is eljön az ideje, ha szépen haladunk.

Megsimogattam a remegő orrát, majd kézen sétáltam vele pár kört. 

Rebecca és Hooligans

Úgy döntöttem, ma nem teszek Hoolra semmit, ezért mégis levettem róla a nyakmadzagot, és begyömöszöltem a pulcsizsebembe, amitől úgy néztem ki, mint aki terhes, mivel a zseb elől volt. Hurrá. Mindegy, majd leteszem a pálya szélére.

- Megyünk akkor? - pillantottam Carolra, aki válaszul bólintott, majd már el is indult. Vágtába ugrattam Hoolt, úgy mentünk a pályáig, lehagyva őket. Amint beértem a pályára, kiejtettem a szélére a szíjat. Kim és Bell ugyebár már ott voltak. Coco futószáron 'vázáskodott', hogy szépen fogalmazzak, Bell pedig Mephel ugrált. Elkeztünk Hoollal bemelegíteni, először pár kör lépés, aztán kicsit munkaügettünk, végül jöhetett a vágta. Pár kört mentünk így, és örültem, mert így, minden nélkül is szépen teljesített, és vette a segítségeket. Visszavettem vágtából, csináltunk egy elejekörüli fordulatot, pár combravaló engedést, lépésben és ügetésben egyaránt, majd elkezdtünk alakzatokat lovagolni, kígyóvonal, nyolcasok, ilyenek. Ezután az átlón való nyújtott ügetést gyakoroltuk kicsit, majd ugyanezt csak vágtában. Ezután pár kört mentünk összeszedett vágtában, majd gyakoroltuk a piaffe-t. Megdícsértem lovamat, hisz nagyon ügyes volt. Még gondoltam, a végére beteszünk egy kis földi munkát, meg pár ugrást. Először is megpillantottam egy kisebb xet, azon ugrottunk át többször is, végül mögéhelyeztem mégegyet, és mégegyet. Ezen is végigmentünk párszor, majd leszálltam, és megcsináltuk Parelli 7 játékát. Kicsit kifulladtam. A többiekre pillantottam. Mindenki mást csinált.

- Ezután mi lesz? - kérdeztem. - Tervezünk valamit? - mosolyogtam.

Kim

Carol végre elkapta Nightfallt, és én is megfogtam Cocót,  majd elindultunk kifelé. Kikötöttem a kancám, és gyorsan lepucoltam, eléggé be voltam zsongva. 
- Carol, légyszi figyelj egy kicsit Cocóra! - kiáltottam, és befutottam a nyergesbe, és egy futószárral és egy ostorral tértem vissza. - Köszi!
Kibontottam a csomót, és a sima kötőféket csomózottra cseréltem, majd várakozva pillantottam Carolékra, de végül nem vártam meg őket. Bella és Mephisto már rég edzettek, ugrálgattak épp. Kicsit elbátortalanodtam, és megkértem Bellát, hogy amíg bemegyünk és kicsit melegítünk, addig lassítsanak. Nem először futószáraztam a lovam, ez lehetett az ötödik alkalom talán. A pálya másik felére sétáltunk. Cocón látszott, hogy kifárasztotta a tegnapi nap, de tudtam hogy amint komolyabban belekezdünk a mai edzésbe, mindjárt felálánkül. Körre engedtem, és mindkét kézre léptünk egy negyed órát. Közben a többiek is megérkeztek. Ügetésbe indítottam Cocót. Először nem akart megindulni, de egy váratlan pillanatban fellőtte a levegőbe a hátsó lábait, és gázokat eregetve lebegősen ügetni kezdett.
- Héé, te! - kiáltottam rá, és kisebb körre vettem. Egy pillanat múlva sikerült szabályoznom az ügetését, bár rettentően húzta a kezem. Átcsatoltam másik kézre, és ott már elég szépen megcsinálta amit kértem. - Oké, jutalompihi. Hóó! - kicsit megfeszítettem a futószárat, és szép lassan lenyugodott. Újra átállítottam másik kézre, és egy jó ideig léptünk. Most jött el az ideje, hogy kicsit variáljak a dolgokon.

Bella & Mephisto
- kiértem a legelőkhöz, és láttam, hogy Caroline, Kim és Rebecca ott szerencsétlenkednek, majd Carolnie-ra egy lenéző pillantást vetettem és behoztam Mephisto-t a szomszéd legelőről. odamentünk a kinti placcra, kikötöttem és a yerges féle vettem az irányt, kihoztam a hatalmas dobozomat ami tele volt a sok pucoló kellékkel. elsőnek áthúztam Histo szőrét egy vakaróval, mivel nagyon poros volt így inkább egy kicsit bevizezett rongyal töröltem át. jöhettek a paták. kikotortam nagy nehezen a doboz aljából. - Lábadat. - hajoltam le hozzá, és már adta is. ezt megcsináltam még háromszor. beledobtam a dobozkába és kivettem a fésűt. szépen kifésültem a söreényét és farkát lovamnak, majd be is fontam neki. - Úriember! De kis csinos lett itt valaki. - visszavittem mindent a nyergesbe és elővettem a négy szürkés-kék fáslit. hipp-hopp feltettem minden a lovamra, és egy hirtelen mozdulattal. - Gyere! Irány a pálya. - nem tudom, éppen mit csinálhattak Carolin-ék, vagyis hogy befoghatták-e Nightfall-t vagy sem, de odaszóltam nekik, hogy benn leszek Meph-el a pályán. - Én a pályán leszek, majd benn találkozunk! - ekkor átfutott az agyamon, hogy egy hosszú pálca vagy egy répabot is kéne, és visszarohantam a boxa elé, felkaptam mind a kettőt és már mentünk is tovább. amíg kipakoltam a rudakat és a kitörőket, Mephisto addig kitombolta valamennyire magát, rohangászott össze-vissza, bakolt ide-oda, ágaskodott is, de még maradt benne bőven 'anyag'. kezdetnek csak eljátszottunk a Pat Parelli 7 játékot, meg gyakoroltuk a spanyol lépést földről és hátról egyaránt. következhetett a járo suli. majd egyre csak emeltük, csak emeltük a magasságot. mag egy szép nagy oxer kerekedett. 

Genevieve & Luire Luire méltatlankodva nyerített fel, s újra a kanca nyomába eredt. Reménykedtem benne, hogy Sora is játéknak fogja fel a dolgot, ellenkező esetben ugyanis Luire elég nagy bajba kerülhetett volna. Ren ötletét elég nagy örömmel fogadtam. Nagyokat nyögve tápászkodtam fel a földről, hogy aztán karomat lengetve próbáljam felhívni magamra tarka kancám figyelmét. - Hey, Luire! Gyere, megyünk! - kiáltottam felé, de ő nem méltatott egy pillantásnál többre. A másik ló lefoglalta. Felemeltem a cuccaimat, telefonomat a nadràg zsebébe rejtettem. Sóhajtottam, majd a ház felé fordultam. A forró fürdő gondolatát mindennél többre tartottam, de tudtam, hogy ebből csak egy zuhany lesz. Luire követni kezdett, mikor látta, hogy elmegyek. Integettem neki, mielőtt beléptem volna a faházunkba. Új ruhákat húztam ki a szekrényből, a többit pedig a szennyesbe helyeztem. Elmentem zuhanyozni, aztán felöltöztem, és a kis ház elé léptem. ~ Vajon hol lehet Ren? ~

Ren & Sora

Sora játékként fogta fel, hogy Luire üldözőbe vette, miután a lány kifeküdt. Ám amikor a tehínláú befékezett előtte és magasabbnak titulálta amgát, hirtelen meglepettség tükröződött a szemében és zavartság. Megrázta a fejét, mikor rájött, hogy lehetetlen, hiszen ő a magasabb kanca, így topogott párat patáival, majd félig felágaskodott, fordult egyet, és kilőtt a másik irányba, ám megkerülve Luire-t, akinek a fara mögött megállt és belecsípett.

Mosolyogva figyeltem kancám játékát. Biztos napszúrást kapott, vagy valamit, ami tudatmódosító hatással van rá. Oda akartam menni Genhez, de a tudat, hogy rettenetes szag áradhat a lányból...visszatartott...
-Yo, nem akarnál...lepancsolni?-kiáltottam oda neki.

Genevieve & Luire

Úgy látszik, Luire érdeklődését is felkeltették az események, hiszen fejét felkapva pislogott ránk néhány pillanatig, aztán bakolva felénk indult, fejét ide-oda rázta, és nyerítve próbálta felfogni az eseményeket. Én már kifulladtam, de egy utolsó kiáltásra még futotta, mielőtt kidőltem volna.

- Kapd el! - biztattam Luiret Sora felé mutatva. Aztán tenyeremet a térdemre fektettem, lihegtem egy darabig, majd leültem a fűbe, és onnan figyeltem tovább az eseményeket. Luire a kanca után eredt, aztán, amikor leelőzte, befékezett előle, és gyanúsan vigyorra emlékeztető szájtartást vett fel. Fejét magasra vetette, majd peckesen Sora felé indult. Lábai ütemesen csattantak a földön, miközben lenézett a megrendült kancára. Ez okozhatott neki egy kis kényelmetlenséget, lévén Sora jó pár centivel magasabb volt nála, de nem baj. A szándék a lényeg. Én is ezt az elvet követtem, amikor újonnan kifeküdtem a földre, és innentől fordítva követtem az eseményeket. 

Rebecca és Hooligans

Gondoltam, hátha Hool segítségével könnyebben sikerül megfogni Nightyt. Kiagyaltam egy ötletet.

- Figyelj, Carol.. - kezdtem. - Állj ide. - mutattam egy pontra, ő pedig odaállt. - Hool pedig ideáll. Ide fog jönni,nem fogja kibírni hogy ha egy másik csődör van a legelőjén, ne csípje seggbe. Csak várjuk ki. - mondtam gondoszan, egész jól ismerve a csacska pónit. Caroline a háta mögé tette a kötőféket, és gyanútlanul, dumálva vártuk, hogy lecsaphassunk az áldozatra, aki kezdett bedőlni. Lassan közelebb jött, még közelebb, majd csak azért is cukkolni kezdte Ganst, ezalatt pedig Carol könnyedén elkapta.

- Haha. - nevettem fel. - Csak bedőltél,mi, kis hülye. - vigyorogtam a kis 'pónira'.

Ren & Sora

Sora egy nyerítés kíséretében felpipált, amikor a lány fölevickélt fekvéséből, majd játékosan megrázta fejét és körbe-körbe rohangált a legelőn, amíg Gen üldözte őt. Végre már valami érdekes is történik vele ezen a napon.

A jelenetre felnéztem és nem tudtam megállni nevetés nélkül. Ahogy Sora óvatosan intézte a dolgát...az volt az igazán vicces, nem pedig az áldozat, ahogyan a hátán itt-ott fellelhetőek voltak a citromok nyomai. Biztos a parfümjének is remek illata lehetett. Feltornáztam magam a fűből és nekidőltem a fának, onnan figyeltem tovább az eseményeket.

Genevieve & Luire

Szemem nem igazán akart kinyílni, de valami arra késztetett, hogy kievickéljek álmaim világából. Valami meleg pottyant a hátamra. Aztán még egy, majd még egy. Ez elég is volt ahhoz, hogy tágra nyitott szemekkel álljak fel, és meredjek a bőrömrő legurult... Lócitromokra?! Elég volt néhány másodperc, hogy felmérjem a helyzetet. ~ Luire nem lehetett, a másik ló a legelő végén van, tehát maradt Sora. ~ Villámló szemekkel fordultam felé. Mutatóujjamat lengetve indultam el a ló irányába.

- Gonosz, gonosz, gonosz Sora. Ezt még megjárod. De még mennyire, hogy meg. - folytattam válogatott fenyegetésekkel, aztán sprintelni kezdtem. Luire felnézett a legelészésből, egy darabig minket nézett, majd korábbi helyem felé indult. Megszaglászta Sora ürülékét, aztán pár lépésre eltávolodott tőle, és újra legelészni kezdett. Nem segített volna nekem, áh, nem!

Ren & Sora

Megrezzent a zsebem, jelezve, hogy jött egy újabb üzenet. Kényelmesen voltaam, szóval semmi pénzért nem néztem volna meg az üzenetet, hiszen az kizökkentett volna kényelmességemből. Magam elé meredtem és elmerültem abban a rengeteg gondolatban, amely a fejemben cikázott.

Sora úgy döntött, hogy egy kis napozás neki sem árthat. Abbahagyta a legelést, legalábbis arra az időre, amíg kivonult a napra, majd ismét elkezdte tépkedni a füvet. Egy idő után Genevieve mellé ért. A lánynak hátat fordítva legelt. Hirtelen megállt a legelésben és felkapta a fejét. Picit hátrébb ment, bár acéltekintetével maga elé meredt. Aztán egy elegáns női mozdulattal...citromcitromcitrom....

Genevieve & Luire

- Jajmár! - reagáltam le a szemem sarkából látott mozdulatot. 

- Voltál már Szibériában? Nem, nem voltál. - válaszoltam meg saját kérdésemet. - Tök normális az időjárás. Mármint, a legtöbb helyen. És az emberek is csak kicsit furák. - folytattam egy újabb üzenetben. 

Ledőltem a fűre, aztán hasra fordultam, hogy a hátamat is érje a nap. Hajamat előre húztam, a telefont egy kicsit odébb löktem, és fejemet kinyújtott karomra hajtottam. ~ Úgyis meghallom, ha visszaír. ~ Gondoltam, mielőtt elaludtam volna.

Ren & Sora

-Én már voltam Szibériában és hidd el, nem is olyan vészes.
Újabb válasz. Amikor elolvastam, felvontam szemöldököm és majdhogynem értetlenül meredtem a kijelzőre. Ez normális? Szibériában nem vészes? Egy téli kabátban odafagy az ember a hóhoz. Akárki is legyen ez a titkos személy, akivel beszélek, huzatos, az is biztos. Végül megvontam  a vállam és visszacsúsztattam a mobilom a zsebembe. Sora egy karnyújtásnyira tőlem legelt, egyáltalán nem zavartatta magát, sőt, kikövetelte magának az árnyékot. Ódzkodott a napra vonszolni bájos kis popókáját, így apróbb kakasviadalokat zavartunk le, hogy ott maradhassak a fa alatt.

 

Caroline és Nightfall

- Jó ötlet. – mondtam Kimnek, és nekifutottunk párszor, csak sajnos Nightfall mindannyiszor kicselezett minket.

Rebecca is odajött hozzánk, és felajánlotta a segítségét, amit én el is fogadtam.

Megkezdődött a mi vs Nightfall futam, ami arra ment ki, hogy lesz e ma edzés vagy sem.

Bella & Mephisto - Hmm mindjárt utánnatok megyek! - szóltam nekik vissza. gyorsan 'kibontottam' bőröndömet és elővettem a kékes-szürke nyakmadzagot, amit szülinapomra kaptam, mielőtt eljöttem otthonról. nyosan visszadobáltam a kiszórt holmikat a nagy utazó táskába és rohantam a többiek után.

Rebecca és Hooligans

Miután mindennel végeztem, én is kimentem. Láttam amint Carolék Nightfallal szenvednek a legelőn, de nem oda mentem, hanem el a másik legelőre, Hoolhoz. Beléptem a karámkapun, és rá is próbáltam az addig 'cipelt' nyakmadzagot. Nagyon jól állt neki. Felpattantam rá, így ügetésben döcögtünk át Kimékhez.

- Segítsek esetleg valamit? - kérdeztem, félvigyorral.

Kim

Meg akartam várni amíg Carol begyűjti Nightfallt, de sikertelenül próbálkozott. Elgondolkodtam, vajon mit tudnánk csinálni. 
- Hé, ketten vagyunk, mi lenne ha beszorítanánk egy sarokba? Nem engedjük onnan kitörni, és akkor meg tudnád fogni - vetettem fel.

 

Caroline és Nightfall

Arra gondoltam, hogy amíg Rebecca felöltözik, kimegyünk Kimmel a karámokhoz. Egyrészt, mert arra számítottam, hogy Nightfall nem fog lelkesen követni a pályára, másrészt pedig, mert utálok várni.

Elsőként az istállóba mentünk, hogy összeszedjük Coco és Nightfall kötőfékét, majd irány a legelő. Előrementem, mert még élt bennem egy szikrányi remény, miszerint lovacskámnak ma nem támad kedve a fogócskázáshoz. Ez persze egyből elillant, amint megláttam a szemében csillogó huncut fényt, ami jelezte nekem, hogy hiába rohangálok utána, addig ő be nem megy, ameddig úgy nem szottyan úri kedve.

Tettem néhány kísérletet, de mind kudarcba fulladt. Szükségem volt egy tervre. Kérdő tekintettel néztem Kimre. 

Bella & Mephisto

- benyitottam és csak Carol, Rebecca és Kim voltak bennt. - Jó reggelt csajok! - mentem be és integettem hevesen. - Mizu? Hogy aludtatok? Mit csinálunk ma? - záporoztam meg őket kérdéseimmel. - Én már edtem, szedtem málnát. - csillogtak fel szemeim a málna szó kimondása után.   

Kim

Felültem az ágyban amikor Carol kimondta a nevem. 
- Még jó, hogy lenne kedvem! - mondtam kicsit kómásan, de jókedvűen. - Majd elleszünk Cocóval, csinálunk valamit földről amíg ti lovagoltok.. 
Eléggé feldobott, hogy belegondoltam, hamarosan hivatalosan is belekezdek Coco belovaglásába, és a tollunk erősítésébe. Felálltam, és a tegnapi cuccomban - amiben aludtam - a szobaajató felé indultam. 
- Elmegyek átöltözni, utána mi legyen? Nekem kajálni sincs kedvem. Szívem szerint mennék azonnal.

 

Caroline és Nightfall

- Egyenlőre nem terveztem nagy „ugrálgatásokat” Nightfallal, de persze, miért is ne? Kimehetnénk a pályára, nem ártana. Vajon Bellának és Kimnek is lenne kedve? – töprengtem.

Készülődni kezdtem, hogy minél hamarabb kimehessünk. 

Rebecca és Hooligans

- Nem gond. - mormogtam Carolnak. - És hát, szerintem, ő, nem tudom. Tegnap voltunk terepen.. mehetnénk ma is, bár nem tudom. Szerintem inkább menjünk ki ma pályára gyakorolni, nem? Ugrálgatni, alap feladatok, ilyenek... egy jó kis edzés a pályán. Aztán levezetésképp simán kimehetnénk egy rövidebb sétára. Nem? - kérdeztem, felélénkülve a mai tervektől. Meg sem várva Carol válaszát, elmentem felöltözni, mivel idegesített, hogy ott állok talpig pizsamában. Miután ezt megtettem, felmentem az emeletre, ahol Kim kupurgott. Egyből kiszúrtam, hogy tetteti az alvást. Rezegtek a pillái. 

- Hát te? - vigyorgtam rá, amikor meghallottam, hogy nyílik a ház ajtaja. Biztos Bella az. 

Bella & Mephisto - nem volt valami hosszú a visszaút, hisz hazáig is galoppoztunk. mikor visszaértünk lecsusszantam Mephisto hátáról elköszöntem tőle és elindultam a faházunkhoz

Kim

Jó mélyen aludhattam. Résnyire nyitottam a szemeimet, és hallottam hogy Carol és Reb már fennt vannak. Alvást tettettem, összegömbölyödve hallgatóztam. Nem volt kedvem becsatlakozni a beszélgetésbe, de érdekelt miről folyik a szó. Egy kicsit feszült lett a hangulat mikor Reb kibontotta a csomagját, és egy csomó új cuccot húzott elő. 

 

Caroline és Nightfall

Vágtam egy grimaszt, majd kelletlenül néztem Rebeccára.

- Hát persze, tudom. Ne haragudj… - morogtam halkan. Főleg a végét.

- Mit csinálunk ma? – tértem át egy kényelmesebb témára. 

Rebecca és Hooligans

Még mindig mosolyogtam, amikor megláttam, hogy Caroline az ajándékaim láttán elhúzza a száját. Rögtön lehervadt az arcomról a mosoly. Nálunk sem minden az ajándékokról szól, bármennyire is hihetetlen, mindig kivagyok ettől.. és azt hiszem, Carolinnel ezt egyszer már megbeszéltük.

- Carol... - pillantottam rá. Értenie kellett a célzást.

Bella & Mephisto - fogalmam sincs mikor aludhattam el, de mire újból felkeltem mér a reggeli nsp sugarai melengették arcomat. természetesen Mephisto megint nem volt ott. elsőnek inkább a patakhoz indultam, már láttam a távolból, hogy Histo is a pataknál van. - Szia! Jó reggelt! Jó volt ez az este mi?! - köszöntem neki, mikor odaértem. szépen megmosakodtam a friss hideg vízben és ittam is. - Keressünk reggelit. - beindultunk az erdő mélyébe. ekkor észrevettem egy málna bokrot. - Hmmmmm málnaaaa! - nem is tudom mikor ettem ebből az isteni gyümölcsből. tele tömtem pulcim zsebeit és vissza indultunk apatak melletti tisztáshoz. - Jó étvágyat. - csak úgytömtem magamba a fincsi gyümit. Meph a füvet legelte, néha néha megnézte mit csinálok. mikor jól bereggeliztünk elindultunk visszafelé.

 

Caroline és Nightfall

A napsugarak ma reggel sem hagytak sokáig aludni. A fejemre húztam takarót, és az arcomat a párnába temettem. Egy perc múlva azonban meguntam az ágyban, és kikászálódtam. Felöltöztem, összekészülődtem, és lementem az alsó szintre. Nem akartam fölébreszteni a többieket. Hamarosan azonban a közreműködésem nélkül mozgolódást hallottam fentről. Írtam egy sms-t a szüleimnek, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ekkor érkezett Rebecca.

- Jó reggelt. – mondta.

- Jó reggelt! – köszöntem vissza neki, majd hevesen bontogatni kezdett egy dobozt, ami az előttem lévő asztalon hevert. Én eddig észre sem vettem.

Nagyon megörült a telefonjának, a nyakmadzagnak, a kötőféknek, és a nyeregalátétnek, amiket kapott. Mintha szülinapja lenne… Aztán eszembe jutott, hogy náluk ez természetes, és elhúztam a szám. 

Rebecca és Hooligans

- Jó, na. - feleltem. - Mindenki lehet fáradt. Valaki meg csöndes... Jó éjszakát neked is. - feleltem, majd lehajtottam a fejemet a párnámra. Vagyis inkább belevertem, de ez mellékes. Még vagy fél órán át gondolkoztam dolgokról, mindenféléről. Shaneről álmodoztam, Hoolról, az egész itteni világról, mik lesznek még itt. Meg mik voltak.. sok minden megfordult nekem is az agyamban, majd hamarosan álomba szenderültem.

*

Kinyitottam a szememet. Nem is emlékeztem arra, amikor elaludtam. Csak mint általában, de ez idegesítő szokott lenni. A nap besütött az ablakon, azaz szerencsére nem az éjszaka közepén ébredtem álmatlanul. Még vagy 10 percig feküdtem, és néztem magam elé, amikor úgy döntöttem, ideje felkelni. Kikászálódtam az ágyamból, és körbenéztem. Kim talpig felöltözve feküdt az egyik alsó ágyon, és őszintén megmondom, horkolt. Kuncogtam egy kicsit, mert igen vicces látványt nyújtott. Észrevettem, hogy Carol nincs a 'helyén', amit furcsálltam, de amikor felvettem a papucsom és lementem, megpillantottam. Ott ült, gondolom nem akart minket zavarni. A telefonját babrálta, kicsit csodálkozva meredtem rá, vagyis jobban fogalmazva korán reggeli, karikás szemekkel és bamba, inkább idióta ábrázattal. Végül rájöttem, valószínűleg SMSt ír, és nem Angry Birdsözik. Az ágyon mellette egy doboz hevert.

- Jó reggelt. - köszöntöttem mosolyogva, majd közelebb léptem, és a dobozon megláttam apukám és az én nevemet. - Jujj, a telefonom, és a nyakmadzag! - kiáltottam fel boldogan, és felvettem az igen nagy dobozt. Tudtam, hogy ebben valami más is rejtőzik. Szerintem úgy, és olyan lelkesedéssel bonthattam ki, mint egy 5 éves gyerek a LEGOt karácsonykor. Széttéptem a kartont, az első amit megláttam, a gyönyörű szép szürke nyakmadzagom volt, rajta természetesen kivizöld színnel. Elképesztő jól nézett ki, bíztam is apában. Ugyan ilyen színpárosításban találtam még egy csomózott kötőfék-vezetőszár kombinációt, és egy nyeregalátétet, majd kiemeltem a telefonos dobozkát. Felnevettem, mivel egy Samsung Galaxy Xcover márkájú telefon volt benne. Por,sár és vízálló. Tökéletes lesz ide. Nagyon örültem, és a doboz legalján találtam még egy kis cetlit: 'Remélem örülsz, tettem bele egy kis meglepetést is. Ha esetleg azokat is elhagynád... A telefon pedig strapabíró! És okos!;) Puszi: Apa' Elmosolyodtam.

Bella & Mephisto - visszatértünk helyünkre, letelepedtünk. behunytam szememet, de valahogy nem tudtam elaludni. - Meph fenn vagy? - suttogtam hozzá, miközben simogattam a fejét amit az ölembe tette. felemelte fejét, amint hozzászóltam. - Nézd milyen szépek a csillagok. Jó ötlet itt kinn éjszakázni - mutattam fel az égre. - Holnap mihez lenne kedved? Egy kis gyakorlás utána játék?! - simogattam meg a nagy buksiját. látszott rajta tetszik az ötlet.

Kim

- Itt vagyok.. Úristen - morogtam halkan, Rebecca olyan kis együgyűnek tűnt néha.. De nembaj, kedveltem. Ahogy mindenkit, még Carolt is, pedig a nap folyamán néha azt kívántam legyen valami lézerszemem ellene, vagy ilyesmi, de akkor is. Elmosolyodtam. - Jóéjt csajok.

 

Caroline és Nightfall

Miután lefeküdtem, már le is hunytam a szemem, hogy holnap minél hamarabb felkelhessek.

- Jó éjt. – mormoltam a többieknek, miközben azon gondolkoztam, hogy milye kalandok várnak még rám itt a DH-ban. Az első napomon máris csomó élményben volt részem, és ez még csak a kezdet! A Nightfallal való munkát is izgatottan vártam. Azt hiszem, nayon jól fogom érezni magam…

Rebecca és Hooligans

Carollal még elég sokáig beszélgettünk, miközben én feltettem a képeket a gépemre és nyomogattam a laptopomat, de Bella nem jött. Kicsit aggódtam, mi lehet, de bíztam benne, meg úgyis Mephistóval ment el, szóval szerintem elaludtak valahol. Egy idő után, szerintem fél 12 tájt urrá lett rajtunk az álmosság, bár akkor már megfürödve, pizsamában folytattuk addigi tevékenységünket. Kikapcsoltam a laptopomat, és a fényképezőmmel együtt eltettem a bőröndömbe. Megvetettem az ágyamat, miközben Carol már felmászott az 'emeletére' ,felém, hogy ő is megtegye ugyanezt. Még gyorsan elfutottam leoltani a villanyt, majd elégedetten feküdtem vissza az ágyamba.

- Jó éjt. - mondtam Carolinnek. - Á, tényleg. Kim hol van? - kérdeztem suttogva. - Kiiim! - mondtam már immár kicsit hangosabban. - Merre vagy?

Kim

Végül miután nem kaptam eligazítást, hogy hova is helyezkedjek, ezért megoldottam magam. Leültem az egyik lenti ágyra, de senki sem szólt érte, így hát elterültem rajta. 
- Hűha.. Nem semmi nap volt! - sóhajtottam, de a következő pillanatban már majdnem elaludtam.

Bella & Mephisto

- kómásan keltem fel, de fogalmam sem volt este hány óra is lehetett. a telefonom is lemerült ebből adódóan ki is kapcsolt, nem menetem így vele sokra. tekergettem fejemet jobbra-balra, de Mephisto-t sehol sem láttam. nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam az erdő mélyébe. - Nagyfiú merre vagy? Gyere ide! - hívogattam magamhoz az elcsatangolt csürke ménemet. egyszer csak, egy halk prüszkölést halottam. egyből tudtam, hogy más nem lehet, csak Histo lehet az. megakartam viccelni, ezért elnidultam és hangosan gondolkodni keztem. - Hát erre felé sincsen, elindulok visszafelé. - közben kuncogtam magamban.  ahogy egyre távolodtam hallottam, hogy közelít felém és meg akar ijeszteni. egy gyors mozdulattam hátrafordultam. - Búúúúúúúúúúú! Most megvagy. - kiáltottam neki. láttam rajta, hogy nem így tervezte ezt az egészet és hirtelen megtorpant. - Gyere te kis düddő! - biccentettem fejemel, és jeleztem, hogy mennyünk vissza a fához és feküdjünk le. 

 

Caroline és Nightfall

- Hmm… - mormoltam a szememet forgatva, miközben ő ugyanolyan furcsán nézett rám, mint én rá. Mindketten nevetségesnek tartottuk amit a másik épp csinált. Mikor befejeztem a fésülködést, és kellően elégedett voltam a kinézetemmel, eltettem a kefét. Leültem Rebecca mellé nézni, ahogy laptopozik. 

Kim

Bementem a szobába, de mivel alapból nem itt laktam kérdőn néztem a lányokra. 

Rebecca & Hooligans

- Nincs telefonom. - feleltem csüggedten. - De majd holnap. - villanyozódtam fel, miközben furcsállva néztem Carolt, aki a tükör elé állt, és áthúzta haján a kefét. - Juj, de ha az nincs, laptopom van, tényleg! - ugrottam fel, és kaptam elő a bőröndömet, mert hirtelen elfelejtkeztem az én kicsi zöldecskémről. Kivettem, és felnyitottam. Vártam, hogy betöltsön, majd gondoltam, felrakom a képeket a fényképezőmről.

Bella & Mephisto - Mephisto fejét az ölembe hajtotta és simogatni kezdtem. egy idő után lecsukódtak szemeim és így aludtunk a fa alatt.

 

Caroline és Nightfall

Fölmentem az emeletre, és megláttam Rebeccát, amint fancsali képpel ül az ágyon.

- Mi baj? – kérdeztem miközben elővettem egy fésűt, és végigszántottam vele párszor a hajamon, majd a tükörbe nézve megigazítottam. 

Rebecca és Hooligans

- Menjünk. – válaszolta Carol, majd elindultunk v//dh3.gportal.hu/gindex.php?pg=34591314&dummy=34591314&cmd=inscomment#commentListisszafele. Már majdnem beléptünk az ajtón, amikor meghallottuk Kim gyors, vagyis futó lépteit a hátunk mögött. Hátrafordultunk, amint beért minket.

- Merre van Bella? - kérdezte.

- Elment. Mephel. - feleltem, majd beléptünk a házba. Mivel az ágyam az emeleti részen volt, felfutottam a kis lépcsőn. Leültem az ágyamra(ami az egyik emeletes ágy alsó részét jelentette), és kaptam volna elő a telefonom, hogy nyomkodhassam és hasonló dolgok, amikor rájöttem, hogy bármennyire nem tetszik, nincs. Kedvtelenül húztam el a számat. ~Majd holnap már lesz!~ Feljövő lépteket hallottam, azaz társaságom lesz, bár gondoltam, hogy nem ott fognak lent állni örökké..

Bella & Mephisto - nem láttam értelét, hogy vágtázzunk, de egyszerűen csak jól esett, egyre csak távolodni és távolodni, azt se tudtam hova, miért, meddig. gyorsabban galoppozott lovam az angol telivéreknél és egyre csak gyorsabban-gyorsabban szedte lábait. egy kis folyónák amit éppen hogy csak folyónak lehet nevezni, megálltunk én megitattam lovamat és is megmosakodtam és indultunk tovább. - Örülnél neki, ha együtt aludnánk a nyári csillagok altt? - hangosat nyerített válaszul Histo és ez csak igent jelenthetett. - Gyere ez a hely tökéletes lesz. - csúsztam le a szürke csődör hátáról és leültem egy fa tövébe, majd legyintettem neki kezemmel, hogy jöjjön ide mellém, szépen ide baktatott és lefeküdt mellém.

Kim

Miután Carol elment, nem láttam értelmét annak hogy tovább koptassuk a lábunkat a pályán.  Coco amúgy is kezdett felélénkülni, én meg úgy éreztem magam, mint egy kártyavár, ami bármelyik pillanatban összedőlhet. Nem akartam megkockáztatni, hogy elrántson, és nélkülem jusson be a legelőre. Beértünk a legelőre, és el is akartam tőle búcsúzni, vagy ilyesmi, de csak elcammogott. ~Hát ez nagyon szuper.. Na mindegy.~ A többiek után futottam (már amennyire ez a vánszorgás-kocogás keverék futásnak nevezhető) és beértem őket. 
- Merre van Bella?

 

Caroline és Nightfall

Vigyorogva néztem a távozó Bella után, majd Nightfall sörényével kezdtem babrálni.

- Menjünk. – válaszoltam Rebeccának, majd visszamentünk a faházba. 

Rebecca és Hooligans

Kicsit furcsállóan néztem Bell után, aki elment. Nem értettem most miért kaptak össze Carollal, vagy ő miért nem kedveli. Persze az ő dolga, nekem mindegy. Nem zavar. Csak.. mindegy. Szóval. Ketten maradtunk Carollal. Észrevettem, hogy barátnőm fényképezője ott maradt a kapura téve. Felvettem, betettem a tartójába, majd az enyémmel is megtettem ugyanezt. Majd beviszem a házba.

- Na, visszamegyünk? Mármint a házba. - kérdeztem Carolinet. - Amint látom Bella elment Mephel. - gondolkoztam hangosan, majd odaléptem lovamhoz, puszit adtam az orrára, és megsimogattam. - Holnap reggel, nagyfiú. - suttogtam neki, majd még egyszer megveregettem. Kérdőn néztem Carolra.

Bella & Mephisto

- Mondd csak, neked mindig a más dolgával kell foglalkozni? Különben in, ha nem viszem vissza mi lesz?! - kérdeztem lenéző tekintettel. - Inkább nem folytatnám ezt a társalgást. Szia Rebecca, majd benn találkozunk. - ekkor eszembe jutott, hogy sajnos vagy nem sajnos Caroline is velünk van. ~ Chööh nemáár. ~ siettem kifele, ahogy csak tudtam, de nem mente be a házba, valahogy nem volt kedvem ezt a gyerekes vitát folytatni benn Carol-al. így lovamhoz siettem. hangosan fütyültem, jelezve ezzel, hogy hívom. persze válaszul egy hangos és boldog nyerítés jött. - Szia! - szóltam hozzá kedvesen és öleltem magamhoz lovam izmos nyakát. majd egy hirtelen lendülettel felpattantam rá. még szerencse, hogy a gépemet a legelő kapujánál hagytam. - Na egy kis esti lovaglás itt e legelőn belül? - veregettem meg nyakát és elvágtattunk a messziségbe az egész mindenséget a hátunk mögött hagyva. 

 

Caroline és Nightfall

Dühtől szikrázó pillantást vetettem rá, majd vadul elvicsorodtam. – Ezt a gyerekes viselkedést! – sziszegtem, majd megigazítottam a hajam. Lekezelően néztem Bellára, majd egy elegáns mozdulattal megböktem a fényképezője tokját. – Eleget használtad már ma. – mosolyodtam el gúnyosan. – Visszavihetnéd a faházba. 

Bella & Mephisto - ~ Na őfelsége megérkezett, már csak ő hiányzott. ~ - bosszankodtam magamban. - Jé! Hát te is itt vagy! Ó észre sem vettelek. - mondtam nyálasan és egyben lenézően is. - Hmm milyen jól tudsz okoskodni.- csipkelődtem Carol-al, majd belvakuztam a szemébe. - Előnyös kép! - mosolyogtam gúnyosan a szőke hajú lányzóra. azt hiszem ezzel elindítottam egy háborút.

 

Caroline és Nightfall

Bella és Rebecca már egy ideje csak fotókat csináltak, már azt hittem sosem hagyják abba. Kezdett sötétedni, szóval gondoltam hamarosan befejezik, hacsak nem akarnak éjszakai képeket is. Odasétáltam hozzájuk.

- Huszonötféle pózban 250 ugyanolyan kép. Ennek sok értelme van, mondhatom… Csak az időtöket pazaroljátok! Úgyis vannak már képeitek. Csinálhatnátok valami értelmesebbet. – lenéző pillantást vetettem rájuk, majd felemelt fejjel fordultam Nightfall felé. Lassan elindult felénk, és böködni kezdte a Hooligansen pózoló Rebeccát. 

Bella & Mephisto

- Hool már ide is jött az első szóra. - Hát akkor kezdjük Kisasszony. Elősnek öleld át, ugy is csinálok 2-3 képet, majd jöhet a többi póz. - csak kattingattam és cserélgettem a két gépet, Rebeccáét és az enyémet. már eltelhetett vagy jó fél óra, de még 'dolgoztam'. ~ Na Meph holnapra marad. ~ - dühöngtem magamban, de Rebeccát egyáltalán nem hibáztattam, hisz ha engem fényképeznek a lovammal azaz ebben az esetben Mephisto-val akkor amíg nem lesz vagy 150 kép nem engedem, hogy abba hagyja a fotós. - Szerintem mennyünk be, már sötét is van, meg már fájnak az ujjaim is. - mosolyogtam Rebeccára és léptem oda lovához majd megsimogattam izmos nyakát. - Ma vagy holnap tegyük fel a gépeket a laptomopra? 

Rebecca és Hooligans

- Akár ide is hívhatom. - mondtam Bellának, majd rögtön elkiáltottam magamat. Lovam rámpillantott, hegyezni kezdte a fülét, majd lassú, de mégis peckes ügetésben indult felénk. Amikor ideért, odaléptem hozzá.

- Szóval, nekem kell átölelős kép, hátán átölelős, puszitadós, lábánálülős, lábaiközt kinézős, rajta fekvős, és egyebek. Kezdjük! - vigyorogtam.

Bella & Mephisto

- Tudtaaaam. - öltöttem Rebeccára a nyelvemet, hisz gondoltam, hogy előbb Hooligans-hez kell mennünk. - Szerintem is siessünk, még Mephisto-ról is kellenek a fotók. Kinek a gépével csináljunk képeket? Nekem igazából mindegy, persze pár képet azért szeretnék rólatok csinálni a gépemmel, hogy az emlékek megmaradjanak digitálisan is.- mosolyogtam a barátnőmre, és a legelőnél is voltunk. tekintetemmel Rebecca lovát kerestem, de sehol sem láttam. - Nem akarod idehívni a drágaságos lovacskádat?! - kérdeztem viccesen.

 

Caroline és Nightfall

Coco és Kim épp befejezték, mikor odaértem. Úgy láttam, kezdenek közelebb kerülni egymáshoz, na persze még sehol sem tartanak.

- Tényleg. – mondtam fanyarul, majd a karám felé néztem, és megkerestem a szememmel Nightfallt. Nem látszott kimerültnek, legelés közben körbejárt, és szaglászta a többieket. – Mi baj történhetett volna…? – morogtam. Persze ezt én sem gondoltam komolyan, de vészhelyzet volt. – Hol tartotok Cocoval? – tértem más témára, igencsak érdekelt a téma. 

Rebecca és Hooligans

- Menjüüünk Gansyhez! - visongtam. - És hát, szerintem csináljunk egymásról képeket a lovunkkal. Aztán majd kitámasztjuk, vagy hogy, és csinálhatunk közöset is. De gyorsan, amíg tök sötét nem lesz. - pillantottam a már igencsak lemenőben levő napra.

Bella & Mephisto - Hát jó. Akkor irány a legelő. Kihez mennyünk előbb Histo vagy Gansy? - néztem kérdően Rebeccára. - Csinálhatnánk olyan képeket amikor a lovakon ülünk vagy közös képeket? -

Rebecca és Hooligans

- Hát, amint látom, ők már épp mennek el. - feleltem Bellának. - Vagyis, befejezték. Fotózzunk bármit. - nevettem.

Kim

Észrevettem, hogy Carol figyel minket, ahogy megyünk kifelé a pályáról. ~Egye fene, még egy kört sétálunk..~ Megfordultam Cocóval, és mentünk egy kört, de szegény már csak vonszolta magát- ahogy én is. Odaléptettünk Carolhoz. 
- Tényleg felültél Nightfallra? - kérdeztem tőle, mert eléggé meglepett amikor mondta nekünk.

 

Caroline és Nightfall

Értelmes elfoglaltság után néztem, ami kívül esik a Nikon vs. Canon küzdelmen. Lenéző pillantást vetettem Bellára és Rebeccára, majd Kimék felé indultam. Nem akartam túl közel menni, nehogy megzavarjam őket. Tisztes távolságban megálltam, és csak figyeltem őket. 

Én már voltam Szibériában, és hidd el, nem is olyan vészes. Teljesen normális az időjárás. - jegyeztem meg válaszomban. Ren pólójával kezdte el legyezgetni magát, ami igencsak felkeltette a figyelmemet. Néhány nagyobb mozdulattól elővillant a bőre, én pedig sóhajtottam egyet. A küldés gombra klikkeltem.

Ren & Sora

-Meleg van, mi?-jött az újabb üzenet a rejtélyes idegentől. Gőzerővel azon voltam, hogy rájöjjek, ki a csuda lehet az, mert eddig nem esett le.
-Csak mint Szibériában-küldtem a választ. Kezdett melegem lenni. Kicsit megrángattam a pólómat, hogy ezzel is próbáljam hűteni magam valamennyire. Szörnyű, hogy árnyékban vagyok és még ígyis simán kitudnám izzadni a Csendes-óceánt.

Ren megszabadult mellényétől. Ezt természetesen nem hagyhattam szó nélkül. Elgondolkoztam, beleírjam-e azt is, hogy jó a pólója, de végül nem tettem. Meleg van, mi? - ment a válasz Ren köszönésére. Mivel felém sem pislantott, arra tippeltem, nem tudta, ki írt rá.

Bella & Mephisto
- Inkább battyogj mellettem a Canonoddal. - nevettem fel. - Szerintem előszőr a naplementét kéne, a lovakat utána is tudjuk. Meg csinálhatnánk pár természetképet esetleg. Vagy ahogy látom CoCo és Kim éppen a pályán vannak, jók lennének modellnek. - mutattam rájuk.

Ren & Sora

Ebben a hőségben hajlandó voltam megválni a...kardigánomtól?
Amint levettem, elnyúltam a fa tövében, nekitámasztva a fejem törzsének. Ha már lazsálunk, használjuk is ki.
Nem sok időnek kellett eltelnie, mire a telefonom megrezzent a zsebemben, jelezve, hogy valahol üzenetet kaptam. Kihúztam a zsebemből és rápillantottam a kijelzőre. Twitter. Valami @Brillueur-től jött üzenet.
-Szia!-állt benne. Elkezdtem gondolkozni azon, valyon ki lehetett az a bátor, aki Twitteren rámírt.
-Heya:3-ment a visszaválasz

Kim

Odaléptettünk a többiekhez. Láttam Carolon, hogy nem csak ő nincs oda a fényképezés és társaiért. Coco, amint meglátta a legelőt, húzni kezdett arrafelé, de csak finoman, hogy tudtomra adja, menni akar. 
- Mi újság?

Rebecca és Hooligans

- Na Rebecca mit lenne kedved fényképezni? Nekem tökmindegy. - kérdezte Bell mosolyogva, mire rápillantottam.

- Hát őő... őő .. nem tudom, bármit. Most annyi mindent lehet, na, eredjél előre a Nikonoddal. - tessékeltem ki a karámkapun, majd kiléptem utána. - Például itt ez a naplemente. Meg a lovak. - vigyorogtam Bellre.

Bella & Mephisto

- Nem baj, ha előbb kiviszem Histót a legelőre? - kérdeztem a csajokat, majd elindultam a lovam boxa felé. - Gyere te csoda bogár. - csúsztattam nyakára a szürke nyakmadzagot és kivezettem az istállóból. pár perc alatt már a legelő kapujánál is voltunk. - Szabad vagy. - nyitottam ki és szedtem le róla a nyakán lévő tárgyat. - Eredj a dolgodra, de nekem jó fiú legyél! - öltöttem ki rá nyelvemet, majd szorosan megöleltem és beletúrtam dús sörényébe. - Holnap jövök érted! Szia! - integettem neki, majd elvágátzott. ezeket a pillanatokat el is sikerült kapnom. - Na Rebecca mit lenne kedved fényképezni? Nekem tökmindegy. - mosolyogtam rá.

Genevieve & Luire

Felkuncogtam a fiú reakcióján.

- Ne aggódj, úgy fogok. - szóltam még oda neki, aztán ledőltem a fűbe. A nap fehér bőrömet simogatta, én pedig abban reménykedtem, hogy sikerül egy kis színt adnia neki, ha már elüldöztem miatta Rent. Egy kis lendületet adtam magamnak, felültem, majd nagyot nyújtózkodva megszereztem a nadrágomat. Előkapartam a telefonomat, és üzenetet küldtem bizonyos @gazerboy-nak. Szia! - állt feketén-fehéren a kis mezőben. Szemem sarkából a fiúra pillantottam, de ezt igyekeztem feltűnés nélkül tenni. 

Ren & Sora

Ez simán kiverte nálam a biztosítékot úgy, ahogy van. Habár jó idő volt, mert tényleg óceánt lehetett volna izzadni, nem támogattam ezt az ötletet.
-Tégy, ahogy akarsz-mormogtam az orrom alatt. Személy szerint visszaosontam az árnyékba, de a fa túloldalára, hogy ne is lássam a bikinis Gent. Igaz, férfiból vagyok, de a hagyományainkra alapuló neveltetésemnek "köszönhetően" bűnnek számít, ha egy nőt lenge ruházatban pillantunk meg, avagy fordítva. Éppen ezért nem is rajongtam a bikinis akcióért, de meg kell mondani, nem volt valami rossz ki-belátás.

 

Caroline és Nightfall

Felhúzott szemöldökkel néztem Bellára, ugyanis sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget a gépeknek. Azok csak eszközök.

- Én is megyek! – válaszoltam Rebeccának felemelt fejjel.

A karámokhoz érve megpillantottuk Kimet Cocoval. 

Kim

Miután visszaértünk még egy kicsit kimentem a pályára Cocóval. A többiek amúgy is a fényképezőgépeikkel voltak elfoglalva. Persze nem akartam dolgoztatni, vagy ilyesmi, de szerettem volna vele kettesben "megbeszélni" a dolgokat. Menet közben befutottam Coco pucoló cuccaiért, és egy répáért. Bevezettem a pályára, a kötelet a nyakára lendítettem, és jeleztem neki, szeretném ha egy helyben maradna. Megtette. Öt bpercig nyugodtan álldogált, néha félrebiccentve a fülét. Addig én szépen végighúztam a kefével, és kifésültem a hosszú sörényét. 
- Ezt is le kell majd vágnom.. - mondtam halkan Cocónak, és odaadtam neki a répa negyedét. - Jó kislány. Ügyes voltál ma, nagyon. 
Kétszer körbesétáltuk a pályát, hogy ne teljesen izzadtan engedjem ki a legelőre, majd megkapta a többi répát is. A legelő felé tartva megláttam a többieket. 

Rebecca és Hooligans

Nem is Bella lett volna, ha nem említi meg pontosan a fényképezője típusát. Elmosolyodtam, majd úgy döntöttem, én is kattintok párat, ha most van rá alkalom. Néha csak hobbiból én is fotózgatok. Elővettem a táskámból az én kis zöld, Canon digitális gépemet, azaz Bell szerint a 'Juj, ellenség!' fényképezőm. Megnéztem, de enyémnek fullos volt az akkumlátora. Rámentem az eddigi képekre, és az első ami bejött, egy kép volt Philről és rólam, amit apukám csinált, a legutolsó versenyünkön, mielőtt eljöttem ide. Épp nyújtott ügetésben haladtunk végig az átlón. A következő kép lovamat ábrázolta, immár a fején a kék szalaggal. Szép győzelem volt, a kicsikém kitett magáért. Az ezutáni képek is róla, vagy épp rólunk készültek, majd még volt rajta pár kép, téli, edzések a fedelesben, a szülinapja, Rodrigóról is voltak képek, majd itt vége szakadt. Ezek már a laptompomon vannak. Feleszméltem a képek hatása alól, miután Bell türelmetlenül kiáltott rám.

- Persze, mehetünk. - szóltam.

Bella & Mephisto
- Ó szia Carol! Egyenlőre sehova, csak a fényképezőgép töltésével babrálok. Aztán hozom a másikat a Nikon d 7100-asat és kiviszem Histot a legelőre és csinálok a lovakról pár képet. - foglaltam össze röviden a teendőimet. - Áhh megvan! - kiáltottam fel, mivel csatlakoztatni tudtam a fényképezőt a laptopommal. - Egy pillanat, megyek a másikért. - és már ott sem voltam. 2 perc matatás után a nyakamban lévő géppel léptem ki az ajtón. - Jöttök? - fordúltam vissza hirtelen a faházhoz.   

 

Caroline és Nightfall

Miután elengedtem Nightfallt a legelőn, nekitámaszkodtam a karám kerítésének. Arra gondoltam, hogy nézem egy kicsit a lovakat, mielőtt visszamegyek a házba. Kis musztángom előbb körbesétált, üdvözölte a többieket, aztán békés legelészésbe kezdett.

Mikor visszamentem, összetalálkoztam Bellával és Rebeccával.

- Hova készültök? – kérdeztem tőlük, mert láttam, hogy Bella a fényképezőjével babrál.

 

Rebecca és Hooligans

Bell odaadta a telefonját, szóval gyorsan tárcsáztam apa számát.

- Szia! - vette fel.

- Szia! Feladtad már a csomagot? - kérdeztem.

- Igen, fel. Kettő telefont is vettem, kettő simkárnyával, nem fogok mindig rohangálni a boltba. Egy hónap, elhagyod ezt is. - felelte. 

- Ó... akkor esetleg, nem tudnál küldeni egy acélszürke nyakmadzagot? - kérdeztem. - Elhagytam. Ezt is. - nevettem.

- Jaj.. ismét nem te lennél. Komolyan mondom, szörnyű. De redóndben, persze. Holnap feladom! - felelte. - Jó éjt, puszi, szia! 

- Pussz, szép álmokat, jó munkát, szia! - tettem le megkönnyebbülve. Nem voltam nagy telefon-fan, de már kíváncsi voltam, milyen készüléket vett apa. Eddigim egy igen törékeny LG volt, lovagláshoz nem mondanám, hogy alkalmas. Kiléptem, de láttam, hogy Bella sehol. ~Hát jó. ~ Végigmentem a soron, és ott volt Meph is, szépen, befont sörénnyel.

- Hát, te aztán nagyon szép lettél. - vakargattam meg nevetve a homlokát. Elégedetten horkantott egyet. - De várjunk csak. Miért is vagy te bokszban? Nem legelőn kéne lenned? - nevettem. - Sebaj. Majd mondom Bellának. - mégegyszer megsimogattam, majd elindultam a ház felé. Bella is biztos oda ment. Útközben bámészkodtam kicsit a vízesésnél, amivel nem bírtam betelni. Reggel is mindig az volt az első dolgom, hogy kinézzek az ablakon. Gyorsan szedtem lábaimat a faház felé. Benyitottam, és Bella épp a fényképezőjét tette töltőre.

Bella  & Mephisto 
- Odatudnán esetleg adni a telefonod,  mégeszer, ha szépen megkérlek?  - vigyorgott rám Rebecca. - Természetesen, amikor csak akarod. - kacsintottam rá és adtam kezébe a készüléket. - Gyönyürű, ahogy megy le a nap. Fotózni kéne. - mondtam magamnak hangosan. Kiérve az istállóból levettem gépemről a lencsevédőt és neki is láttma. egy jó 20 percig csak kattogtattam a Nikon márkájú gépet, míg gyszer csak a képernyőre nézve azt láttam, hogy lemerült. - Hmmm te is a legjobbkor, imádlak! - duzzogtam a fényképezőnek. elindultam a faházunk felé, hogy feltöltsem és megnézzem a képeket. 
 

Rebecca és Hooligans

Hamar hazaértünk. Bevezettem Hoolt az istállóba, hogy ott kikössem, és kikaparjam a patáit, és gyors átkeféljem. Miután ezt megtettem, elindultunk hátra a legelőkhöz. Már lenyugvóban volt a nap, az ég gyönyörű narancssárga, piros és rózsaszín színekben pompázott. Lassan baktattunk az úton. Közben mindenfélén gondolkoztam, majd hirtelen eszembe jutott, hogy aput felkéne hívni. ~Majd újra elkérem Bellától, remélem odaadja. ~ Megérkeztünk a legelőkhöz, és beengedtem Hooliganst. Megpaskoltam a vállát, és egy 'jó éjt puszit' nyomtam a pofájára. Elégedetten prüszkölt egyet, majd arrébbügetett. Elindultam visszafele, megkeresni a többieket. Beléptem az istállóba, ott találtam Bellt.

- Odatudnád esetleg adni a telefonod, mégegyszer, ha szépen megkérlek? - vigyorogtam rá.

Bella & Mephisto
- dörzsölgettem szemimet, majd lovamról szinte leesve bevezettem a boxba, friss szénát adtam neki, kikapartam patáit, áthúztam szürke szőrét kefével, levettem a nyakmadzagot és betámolyogtam a nyergesbe és eltettem a dobozomba a 'kötelet'. pár perc múlva már túl is estem a holtponton. még ott csináltam apró kis jelentéktelen dolgaimat. és még befontam Histo sörényét és farkát. nem igazán díjazta ezt az ötletet, de nagy nehezen sikerült. - Fájt?! Mert úgy látom, hogy nem haltál bele. - piszkáltam a fülét, de persze neki ez sem tetszett anyira. - Jó értem, duli-fuli úr. Szia! - adtam neki egy puszit és elköszöntem tőle. válaszul csak egy megkönnyebbült nyerítés jött, hogy végre nem csesztetem tovább.  

 

Caroline és Nightfall

Miután Nightfall és Mephisto felfüggesztették a vitájukat, elindultunk vissza. Vigyorogva simogattam meg a lovam nyakát, és besoroztunk Rebeccáék mögé. Nightfall hátrafordította a fejét. Cocot kereste, aki valahol Belláék mögött sétált. Vele még nem sikerült összevesznie, de valószínűleg csak azért, mert ő kanca.

Folyamatosan haladtunk, és nem sokkal később már vissza is értünk. Egyből bevittem Nightfallt a boxába, hogy kipihenhesse a sok rosszalkodást. 

Bella & Mephsito
- csöndesen vonultunk, mint egy teve karaván a sivatagban. unalmasan teltek a percek. majd egyszer csak lecsukódtak szemeim és előre dőltem lovam nyakára, és elszundítottam. elég sokat aludhattam, hisz Rebecca keltegetett. - Héé Bell! Ébredj! - nodzogatta Rebecca a vállamat. - Visszaértünk. - közölte velem. 

 

Kim

Végre elindultunk. Ennyi izgalom bőven elég is volt mára, úgy éreztem magam, mint aki menten összeesik. Biztos voltam benne, hogy nem bírom hazáig, de azzal nyugtattam magam, hogy a lovaknak ugyanúgy gyalogolnia kell. ~Remélem ez a kis kaland nem lesz hatással később Cocóra..~ Bennem volt a félsz, hogy félni fog a kutyáktól(a farkasok miatt) vagy állandóan megszökik tőlem, mert ezen a napon már többször is vkiszabadította magát a kezeim közül, és nem adtam valami határozottan a tudtára, hogy ezt nem szabad. 
- Azt hiszem Coco most pár napig oihenni fog - gondolkodtam hangosan.

Rebecca és Hooligans

Meleg helyzet volt, de elűzték a farkast. Odaléptem lovamhoz, és megpaskoltam a vállát. Nem láttam rajta semmiféle büszkeséget. Vagyis semmiféle olyat, ami az eddiginél büszkébb lett volna. Ő mindig büszke. Gondolom, úgy fogta fel, mint egy tőle elvárható alap dolog. Nyugodtan legelészett, majd magasra tartott farokkal arrébb ügetett. Gyorsan magamhoz hívtam, hogy felüljek rá, hisz már indulóban voltunk. Amint ránéztem, valami furcsa volt, de hirtelen rá is jöttem. Elhagytuk a nyakmadzagot. ~Sebaj, ott a másik. Asszem. Remélem..Ha nem, majd max gyorsan írok apának, hogy azt is küldjön, elvitte a farkas. Vagy inkább nem így, ne ijedjen meg. Csak küldjön egyet. A telefonnal. Meg ha itt tartunk, lehet adok egy listát is neki, a szükséges dolgokról, az ééén drága lovacskámnak. ~ Felpattantam rá, miközben már elképzeltem az új, acélszürke-kivizöld nyakmadzagot, és kötöféket. Meg a fáslikat.

- Na, akkor induljunk is. - mosolyogtam a többiekre, és elindítottam Gansyt ügetésben, aki, éreztem, hogy szépen nyújtotogattja alattam a lábait. Akaratlanul is elmosolyodtam. Majd hátranéztem. Mögénk sorolt Nightfall és Carol. ~Ah, a kis póni. Lesznek bajok.~ Carol nyugodtan sétált mellette, nem ült rajta. Mögöttük jött Meph és Bella, a végén pedig Kim és Coco baktatott. Elképzeltem az idilli képet, amint négy, gyönyörű lovas-musztáng páros halad lefele a hegyoldalban, fenyőkkel ötvözve, késő délután. Szép lehetett.

Bella & Mephisto
- mikor láttam, hogy Nighty belkap Meph seggébe tudtam, hogy itt bajok lesznek. ~ Biztos ezt akartad Nightfall?! ~ tettem fel magamban a kérdést. persze, hogy Mephisto hátracsapta füleit és egyből akkorát bakolt, azt hittem eltalálta szegény 'pónit' de csak egy hajszálon múlott ez. utána megfordult és visszacsípet egyet Carol musztángjába. nagyon vicces volt ahogy a két mén ott csipkedték egymást, mikor már kezdett elfajulni a dolog, közéjük ugrottam és nyakmadzagjánál fogva elvezettem lovamat és felültem rá. - Na induljunk mielőtt a két ló megöli egymást. 

 

Caroline és Nightfall

Nightfall félrehajtott fejjel nézte, ahogy Bella Mephistot és Hooliganst dicséri, majd összeesküvő módjára odalopakodott Histo mögé. Tudtam, hogy már megint valami csínytevésen töri a fejét. Furcsamód egyáltalán nem zavarták az „aprócska” méretbeli különbségek. Lökött rajta egyet a fejével, majd belecsípett a farába.

- Most már tényleg elindulhatnánk vissza. – mondtam a többieknek. 

Bella & Mephisto
- elképeztő volt amit Histo és Gansy tettek. csak bámultuk őket. mikor lovam peckesen visszaügettet, fejét a magasba emleve mint egy császár, majd megpukkadtam a röhögéstől. - Gyere te vad farkasűző. - léptem oda hozzá és öleltem át nagy nyakát. - Többet ne riassz meg így, aggódtam érted. - súgtam oda a fülébe. ezután egy hatalmas puszit nyomtam pihe-puha orrára. - Haha. Bátor lovagom. - sétáltam oda Hooligans-hez és neki is megköszöntem, hogy egyrész megmentette Mephisto-t is a farkas karmai elől, meg hogy segített neki elkergetni.  

 

Caroline és Nightfall

- Hát persze… - mormoltam, miközben igyekeztem lazítani az ülésemen. Nightfall mozgására koncentráltam. Először aprókat lépett, és oldalazott, majd ügetésbe kezdett. Nyugtalan volt, érezte, hogy valami nincs rendben. Majd eszébe jutott, hogy én is a hátán vagyok, és elindult vágtában, majd megtorpant. Még szerencse, hogy fel voltam készülve, különben egészen biztosan lerepülök. Körbe-körbe kezdett járkálni, végül beleunt a dologba, és lehajolt legelni. Gyorsan lecsúsztam a hátáról. Most, hogy elment a farkas, már nem volt fontos, hogy gyorsan el tudjuk húzni a csíkot, szóval gondoltam jobb a békesség. Legalább ezt is kipróbáltuk. 

Kim

Még mindig alig tudtam felfogni a dolgokat. Coco idegesen táncolt mellettem, és Meph meg Hool csak most értek vissza. 
- Jól vagytok..?

Bella & Mephsito 
- Mi legyen? - suttogtam idegesen az egész bandának. ott áltunk némán, és csak lestünk mit tesz a farkas, de érdekes módon semmit nem lépett, fura volt. ilyenkorra már rég falatoznia kellett volna a belsőségeinket. pár másodperc múlva hirtelen Meph megindül a farkas felé. füleit hátracsapta, horkantott egy nagyot, kibakolt és ráágaskodott a farkasra. két mellső lábával elkezdett 'hadonászni' és elkezdte csipkedni a farkast. a ragadozó persze nekirontott lovamnak, nagyon megijedtem és aggódtam lovam épségéért. egyszer csak Gansy is csatlakozott lovam mellé. mikor megfordúlt és a farkasnak háttal állt, a szürke húsevő egyszer csak Hool-ra akart ugrani, de a csődör szemfüles volt és kibakolt pont akkor amikor a farkas közeledett felé. ekkor Histo jött. felágaskodott amennyira csak tudott majd egy hangos nyerítéssel elűzte a farkast.  

Genevieve & Luire

- Vetkőzöm. Minek tűnik? - táncoltam elé, miután a farmer a földre került. Világoskék bikinim előbukkant most, hogy a nadrág már nem borította be, én pedig a pulóveremtől, majd a pólómtól is megszabadultam. - Ha már eljöttünk az árnyékról, legalább kihasználom. - Dőltem le a fűbe. ~ Minden lánynak kell a barna bőr. Nekem pláne. ~

Ren & Sora

-Egész biztos, hogy igazam van-nyugtáztam, majd feltornáztam magam ülésbe. Ekkor észrevettem kis akcióját és ahogy voltam, yorsan elfordultam, magam elé tartva mindkét karom.
-Te jó ég Gen, mégis mit művelsz?

Genevieve & Luire

Elpirultam, ahogyan a korábbi kis incidensemre gondoltam. ~ Hát igen, Gen... Koreai... ~

- Jól van na, lehet, hogy iagazad van. - Álltam fel, és kezdtem el lehúzni elég szűk, krémszín farmeromat.

Ren & Sora

-Mert jobbára thai, kínai és koreai népségűek szoktak kiamerikázni az országukbóól.-feleltem a teljesen logikus választ, aztán kényelmesítettem magamon. Elnyúltam a füvön, a lábaim már szinte teljesen elgémberedtek az ülésben.

Genevieve & Luire

- Hm... Hát, nem, nem. Miért ne találkozhatnék egy japánnal, ráadásul egy lovardában? - húztam fel a szemöldökömet megint. ~ Fel, le, fel, le... Igazán beújthatnál valami mást is, szivi. ~ 

Ren & Sora

Erre egy hetyke vállvonás volt a válaszom.
-Az nem volt képtelenség, hogy találkozz egy japánnal? Ráadásul egy lovardában?-vetettem vissza a képtelenségek lehetőségeit.

Genevieve &Luire

- Mindegy, ezt már úgyis megoldottam. - villantottam rá egy ragyogó mosolyt. - Nem, csak... Tudod, te pasi vagy... És... Képtelenségnek tartottam, hogy sikerül összefutnom egy olyan pasival, aki szereti őket. - húztam fel most én a szemöldökömet.

Ren & Sora

Egyszerűen elképesztő volt, amit hozzám vágott. Hitetlenkedve néztem rá.
-Még csak ma ismertelek meg!-feleltem, aztán felhúztam a szemödököm és érdeklődve pislogtam rá, kissé hetykén.
-Problémád van velük?

Genevieve & Luire

- Igen, ki. - húztam fel az orromat. - ÉS választ követelek. Egyrészt nem követtél be, másrészt meg... Gazette?

Ren & SOra

A lány olyan gyorsan kikapta a kezemből a mobilomat és gurult odébb a fűben, hogy nem tudtam ellene tenni semmit. Sora felkapta a fejét a hirtelen mozdulatra, de végül legelt tovább.
-Héééhe, mit képzelsz, kikapod más telefonját?-birtokoltam vissza készülékemet, amit bilentyűzárra tettem és zsebre is vágtam, hogya lány kezébe ne kerüljön mégegyszer.

Genevieve & Luire

- Igeeen...? És akkor az mi? - vetődtem a telefonjára, hogy a következő pillanatban már a dús, zöld legelőn gurultam. Térdre álltam, a telefont a magasba emeltem, és hangosan felkiáltottam. - Áhá! Megvaaaagy... - halt el a hangom. - Twitter? Te komolyan twitterezel? - hangszálaim újra életre keltek. Kitágult pupillákkal vetettem bele magam Ren profiljába, hogy aztán elképedve meredhessek bizonyos @gazerboy követettjeire. - Gazette, an cafe, sug, l.mc... - olvastam hangosan a neveket, és hangom egyre elképedtebbé vált. - Te... Gazette?! Naneeem, viccelsz velem. - Allítottam teljesen komolyan. - Ráadásul... Én nem vagyok itt. Hogy képzelted? - meredtem rá felháborodott képpel, ahogyan bekövettem magamat. 

Ren & Sora

Hitetlenkedő fejet vágtam be reflexből.
-Kooockaaaa?-kérdeztem felháborodott hanglejtéssel.
-Már megbocsáss, de én még csak azt sem tudom, mi az a Facebook.-mormoltam sértődötten és elfordítottam a fejem. Kihalásztam a telómat a zsebemből és felpattantam Twitterre. (irónia c: )
 

 

Caroline és Nightfall

Visszaértünk a tisztásra. A szélén, pont nekünk háttal, egy farkas állt. Fogalmam sincs mit akartam tenni, de elindultunk felé. Már elég közel jártunk, mikor a ragadozó félig felénk fordult. Dühösen néztem rá, és éreztem, hogy ugyanez a düh árad Nightfallból is. Megállt, majd sunyított, és úgy tett, mintha bele akarna csípni, ugyanúgy, ahogy nemrég Hooligansbe.  Villámgyorsan odébbszökkent. Hátrálni kezdett, a farkas pedig követte. Megfordult, és tett egy kört ügetésben a fák között, miközben rugdosta maga mögött a levegőt. Ekkor a farkas oldalról közelítette meg őt. Rettenetesen megijedtem, és hatalmasat sikítottam. Mindketten felkapták a fejüket a hangra. Nightfall begyorsított, és odavágtázott hozzám. Megfordultam, és irány vissza a tisztás. Megálltunk középen. Megsimogattam a nyakát, és nem győztem csodálkozni a bátorságán. Türelmetlenül nyihogott, és kapkodta a fejét. Nem esett le egyből, hogy mit akar. Majd miután megértettem, gyorsan fölugrottam a hátára. Ez volt az egyetlen lehetőségem, ha nem akartam farkaskaja lenni. 

Bella & Mephisto - ~ Na már csak ez kellett. ~ - bosszankodtam magamban Gansy miatt. - Csitt, nyugi fiú. - nyugtattam Hool-t elég kevés sikerrel. a farkas ránk pillantott, majd megmutatta fehér fogait. - Na most mit tegyünk? - kérdeztem a többieket. - Fussunk? - javadolta Kim. - Hát sajna Kim drágám a farkas simán elkapna.

 

Caroline és Nightfall

Továbbrohantam, remélve, hogy Nightfall azért nem ment olyan messzire. Szerencsére nemsokára megpillantottam őt egy fa mellett. Idegesen billegette a fülét, de viszonylag nyugodtnak tűnt. Amikor meglátott engem, egy ideig bizalmatlanul méregetett.

- Nyugi, csak én vagyok az! – próbáltam nyugtatni.

Odamentem hozzá, és megfogtam a nyakmadzagját. Még mindig ziháltam egy kicsit. Elindultunk visszafelé, igyekeztem megtalálni az ösvényt, amelyen jöttünk. Kb 10 perc múlva visszatértünk, és lesz ami lesz alapon a tisztás felé vettük az irányt. 

Rebecca és Hooligans

Carol elfutott, nekünk viszont utunkat állta a farkas. Nagyon megijedtem, de csak semmi hirtelen mozdulat. Bellára pillantottam. Ő is meredten állt. Hooligans mögöttem állt, majd hirtelen felágaskodott. A farkas ránkpillantott...

Bella & Mephisto - mikor megláttam, ahogy Carol Nightfall után nem tudtam mit csináljak. elfogott a félelem és az aggodalomság. ~ Elvágtassak vagy ne?! Maradjunk vagy meneküljünk?! Élni vagy hali?! ~ ezek a gondolatok kavarogtak bennem. féltettem magamat, lovamat és persze barátaimat meg lovaikat. ~ Mi van ha elkapnak? ~ leperegtek ezek a kocka jelenetek előttem. ekkor leugrott a farkas a szakadékról. mi csak csendben figyeltük mi lesz, ha közelít menekülés, ha elmegy akkor semmi. - Semmi hirtelen mozdulat. - mondtam halkan, ezt egy természet filmben hallottam, hogy nem szabad gyors és hirtelen mozdulatokat tenni. -

Szam O-formajura valtott, ahogyan a fiu arcat meregettem. ~ Torom itt magam... ~ - Te kocka. - vagtam hozza az elso, nem tul serto sertest, ami az eszembe jutott.

Ren & Sora

Figyelmesen hallgattam, ahogyan magyaráz az össze-vissza lóbálásaival és a fintorgásával.
Egy ideig nagyon erősen elgondolkoztam, hogy leessenek a dolgok.
-Jahogyjaaa-megtörtént a hangos puffanás-Hát miért nem ezzel kezdted?

- Azooh... Az egy olyan szemuveg, amitol meglatod a lenyeget. Vagy... Ize. - hadonasztam a karommal. - Gozom sincs, csak megszokasbol mondtam. - sohajtottam vegul egy melyet. - Mert olyan dolgot mondtal, ami nyilvanvalo. Tudod, a kepregenyekben ilyenkor rakjak be azt a bizonyos "You don't say?"-fejet. - Magyaraztam, mikozben megprobaltam utanozni a meme arcvonasait. Fejemet oldalra dontottem, szam balga vigyorra huzodott, es tudtam, hogy nevetseges vagyok.

Ren & Sora

Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mégis mire gondolhat Gen, ígyhát fölöslegesen nem is kezdtem el gondolkozni a dolgon.
.Lényeglátó szemüveg?-pislogtam értetlenül.
-Az mi is lenne?

 

Caroline és Nightfall

- Elindulhatnánk visszafelé – néztem a bozót felé. Igyekeztem megőrizni a magabiztosságomat, és megragadtam a lovam nyakmadzagját, ami nem ment könnyen, mert össze-vissza kapkodta a fejét. Majd szétvetette az ideg. Elindultunk a visszafelé vezető úton,

de a tisztás széléig sem értünk, mikor Nightfall élesen felnyerített, majd bevágtázott az erdőbe. Én meg rohantam utána, mint az őrült. Persze nem tarthattam lépést vele, de mit tehettem? Letért az ösvényről, be a fák közé. Szem elől tévesztettem, ráadásul arról sem volt fogalmam, hogyan jutunk majd vissza az ösvényre, de egyszerre egy problémával akartam foglalkozni. Kifulladva, levegőért kapkodva lassítottam. Mi a frászt csináljak?

Genevieve & Luire Osszehuzott szemmel vizsgalgattam a fiu arcat, de leginkabb a szeme kornyeket. - Hmm... Milyen jo meglatas. - tekintetem megakadt a suru, hosszu szempillakon, es szaggatott lelegzetet vettem, ahogyan agyamba aramlott az osszkep. Amint visszaszereztem az iranyitast az arcvonasaim felett, ujra visszasuppedtem a szerepembe. - Tudod, Ren... Sehol nem latom a lenyeglato szemuveged. - pislogtam ra, befejezve a bamulast.

Dereck & Singapore

Elengedtem a lányt.
-Előbb vigyük ki legelőre a lovakat-tettem fel a javaslatot, majd a hasamhoz nyúltam.
-Aztán megetethetsz-vigyorodtam el közben.

 

Ren & Sora

Nem tudtam nem észrevenni, hogy Gen rám pillant. Bátorkodtam egy mosolyt küldeni felé, miközben Sorával az oldalamon az árnyék felé tartottam. Odaérve lekapcsoltam a szárat a kötőfékről, a kanca pedig már neki is látott a fűnyírásnak. Jómagam lehuppantam a fűbe, hátamat a fa törzsének döntve.
-Meleg van-jelentettem ki egyszerűen.

Genevieve & Luire A fiúra mosolyogtam, majd a fa alá húzódtam. Az àrnyéka néhány másodperc múlva már a testemet fedte, hűvős menedèket nyújtva a nap kérlelhetetlen sugarai elől. Luire megállt a földön terjeszkedő, sötèt folt előtt, aztán odébbsètált, fejèt lehajtotta és falatozni kezdett. Törökülésbe helyezkedtem, szemeimet Ren felé fordítottam, tekintetemet legeltetni kezdtem a testén. Sötèt, mesterien elrendezett, mègis kócosnak tűnő haját fedeztem fel először, a zöld melír világosabbnak tűnt a valóságos színénél, ahogyan a nap vègigsimította csókjaitól mentes orcáján. Tekintetem végigsiklott napfénytől csillogó homlokán, míg az övébe nem mélyedt. A fiú viszonozta a pillantást, amely továbbhaladt tökéletes orrán át nem kevésbé lenyűgöző szájáig. Hófehér fogsora kivillant rózsaszín ajkai közül ahogyan elmosolyodott. Visszamosolyogtam. Zöld, a melírjével harmonizáló pólót viselt, mely felett fekete, kapucnis mellény lengedezett. Szemem futólag karjára pillantott, és még éppen láttam a fekete írásjeleket. Szemöldököm enyhén megemelkedett, de a fekete, csőszárú farmert világosabbá változtató nap újra elvonta figyelmemet. Lábait ütemesen emelte el a földtől, fekete dorkójába befűzött, élénkzöld cipőfűzője világítani látszott, miközben ő egyre csak közeledett. Aztán... Egyszerűen itt volt.

Rebecca és Hooligans

Amikor letelepedtünk, és elengedtük lovainkat ( már aki ), én is meghallottam a farkasvonyítást. Bellnek ezekszerint igaza volt, és nem csak képzelődött. Körbenéztem, és Nightfallra pillantottam. A kis mén idegesen horkantgatott, és nagyokat szívott a levegőből, felfele pillantgatva, egy kiemelkedés felé, nem sokkal felettünk. Mellette Caroline ült a fűben, körbe-körbe nézegetve. Nem látszott rajta semmi, csak a magabiztosság, mint mindig. Szerencsére ismertem már annyira, hogy tudjam, legmélyen ő is aggódott kicsit, mivel neki sem kerülte el a figyelmét a dolog. Nem sokkal arrébb Kim állt, szorosan fogva Cocot, aki idegesen kapargatott a lábával, és nagyokat szívott a levegőből. Coco mellett szorosan ott volt Meph, aki egy helyben, idegesen táncikálva adta a tudatunkra, valami itt nincs rendben. Bell a fűben ült, és láttam, amint kirázza a hideg idegességében, nem csodálom. Engem is kirázott. Fogalmam sem volt, mit kéne csinálni. Elmenni?! Ha hirtelen utánunk jönnek? Nem tudtam.. semmit. Ebben a pillanatban hirtelen mocorgást hallottam a kiemelkedésen levő fák mögül. A lovak idegesen felkapták a fejüket, és ösztönszerűen egy ménesbe verődtek. Idegesen pillantottam a többiekre.

Bella & Mephsito
- ~ Hmmm. Szóvel ez Carol foga fehérje, vagyis legalább is egy része. ~ - mondtam magamban, majd előre kukkantottam. nem tudom, hogy mióta mehetünk, de ismét eszembe jutott, hogy 'alkotni' kéne. így elbővettem gépemept és neki is láttam. azok a magas és lombos fák, az a tiszta hegyvölgyi levegők. gyönyörű volt és volt szerencsém ezeket megörökíteni. - Na és pontosan meddig is megyünk?  - kérdeztem a többieket. hát nem jött válasz. 5 perc elmúltával Mephisto felkapta fejét, és füleit élénken mozgatta össze-vissza. - Mi a baj? - kérdeztem lovamtól, aki válaszul felhorkantott. - Nem tetszik itt valami úgye? - érdeklődtem szürke nagy ménemtől aggódva. ekkor egy hangos farkas vonyítást hallottunk. Histo hirtelen megtorpant, gyorsan eltettem a gépet és kapkodtam a fejemet jobbra-balra, mint egy idióta. - Nem hallottátok a vonytást? - kukucskáltam a lányok felé. - Mit kellett volna hallanunk Bella? Mert én nem hallottam semmit. - felelt Rebecca. ~ Nyugi Bell, csak beképzelted! Nincs itt rajtunk kívül senki. Ne parázz!!! ~ mondtam magamnak. egy jó 20 perc séta után elértünk egy nagy tisztáskoz egy kis patakkal. - Kicsit nem pihenünk meg? - Jó ötlet. - jött a válasz Kim-től. leszálltam és elengedem Meph-et legelni. leültünk a fűre, ekkor újból a farkas hangja. libabőrös lett a hátam. a lovak felcsapták fejüket. tudtam, hogy itt vannak a közelben. 

 

Caroline és Nightfall

- Persze, hogy jól vagyok! – feleltem ingerülten, majd vetettem egy gyilkos pillantást Kimre. – Nagyon vicces!

Nightfall is felnyerített mellettem, mintha nevetne. Megigazítottam a hajam, és kiszedegettem belőle a tollakat, majd a többiek felé fordultam.

- Na mi lesz, nem megyünk? – kérdeztem mérgesen, és továbbindultam. 

Kim

Amikor Caroline fejének nekirepült a sas, valahogy nem tudtam visszafogni magam. Olyan röfögésszerű hangot hallattam, mint amikor nevetni akarsz valamin, de próbálod visszatartani, és egyszerűen csak kibuggyan belőled. Mindenki hátranézett rám, és amikor láttam, hogy hoppá már észrevettek, akkor hangos kacagásban törtem ki. Carol hajában egy-két barna toll maradt, és olyan fejet vágott, hogy muszáj volt röhögnöm. Coco kérdőn nézett rám, füleit hegyezve próbálta bemérni, hogy mi lehet a hang amit kiadok. 
- Bocs.. Bocs - nevettem, és a szememben előtűnő könnycseppeket törölgettem. 

Bella & Mephisto - nem tudom mi zajlott ott elől, de nem is annyira izgatott. elvoltam ott hátul magamban Meph-el. kedvem volt a hegyekbe menni, de már nem volt az energia szintem a maxon, így meghúztam magamat hátul.

Rebecca és Hooligans

Nightfall rárúgott Hoolra, aki ezt nem tűrte, és minden áron kiakart alólam törni, de nem hagytam neki, és szépen viselkedett, attól függetlenül, hogy útközben levettem róla a nyakmadzagot. Ügetésben baktattunk Nightfallék után. Semmi különös nem történt egy ideig, majd egyszer csak egy óriási sas röpült el mellettünk, de úgy, hogy a szárnya szélével kicsit fejbekólintotta Carolinet, aki eltántorodott egy pillanatra, majd úgy nézett ki, mint aki stabilan ál. Én nem voltam ebben olyan biztos...

- Jól vagy? - kérdeztem, az elmenő sas felé pillantva.

 

Caroline és Nightfall

- Menjünk a hegyek felé! – mondtam, és figyeltem a többiek reakcióját, esetleg próbál e ellenkezni valaki, majd elindultunk.

Az ösvény nem volt túl széles, így előrementünk Nightfallal. Nem ismertem a környéket, ezért elől akartam menni, hogy mindent alaposan megnézhessek. Meg különben sem akartam a többiek mögött topogni.

Nightfall viszont más véleményen volt. Folyton hátraforgott, hogy megvan e még Mephisto, Hooligans és Coco.

- Ne aggódj, ők is jönnek – mormogtam.

A következő pillanatban kis lovacskám megtorpant. Ami azért nem volt szerencsés, mert pont Rebeccáék jöttek mögöttünk, és az elegáns, sötétpej mén már így is fújt Nightfallra.

Hool sunyított, és a feje közeledett a musztángom fara felé. A ló cukkolásként rárúgott a másikra, aki ennek nem nagyon örülhetett. Nem tudom mennyire érte őt a rúgás, de nem vártam meg míg kiderül. Ügetni kezdtünk, hogy egy kicsit eltávolodjunk a veszélyforrástól.

Visszanéztem Rebeccára, aki ijedt képet vágott, Gansy ugyanis próbált kitörni alóla. Ahhoz túl jól nevelt volt, hogy ellenszegüljön gazdája utasításának, de nem akarta annyiban hagyni a dolgot Nightfallal sem. Rávigyorogtam a párosra, majd egy gúnyos pillantással elintéztem az ügyet.

- Na mi lesz? – néztem a többiekre fölényesen, ugyanis lemaradtak kissé mögöttünk. Hátradobtam a hajam, és bevártam őket. 

Bella & Mephisto - Jó, szívesen segítek. Már amennyit tudok. - nevettem fel. visszaértünk a vízeséshez. - Arra gondoltam, hogy bemehetnénk az erdőbe vag a tengerpartra vagy a hegyekhez. -

Kim

- Ühüm, van kedvem.. - mondtam kicsit halkan Bellának. - Segítenél majd? Fogalmam sincs hol kezdjem.
Közben kezdett érni a pillanat, hogy elhagyjuk a vízesést. Kérdőn néztem a lányokra. - Na, hova tovább?

Rebecca és Hooligans

Hooligans egy ideig még unottan nézte a kis 'póni' csipkelődését, majd domináns létére igencsak megelégelte. Hátracsapta a fülét, és figyelmeztetően odaharapott Nightfallnak, aki ugrott egyet, így csak megcsípnie sikerült. Nem hagyta annyiban, még jobban sunyítani kezdett, és amikor a kis mén újra közeledett, hangos 'én vagyok a főnök' nyerítéssel, és ismét egy kissebb figyelmeztető rúgással adta tudatára a helyét. Nightfall még majdnem próbálkozott, de meggondolta magát, és 'csendesen' visszavonult. Carolinnel csendben figyeltük az eseményeket, majd felnevettem.

- Nightfall annyira aranyos! - léptem oda a kis 'pónihoz', és megsimogattam az orrát, amit egy pajkos prüszköléssel díjazott, viszont Gansynek nem tetszett. Elégedetlenül kaparni kezdett a lábával, és hangosan nyerített. - Jól van, jól van. - léptem oda hozzá, és felültem rá. Hátradőltem a farára, miközben megláttam Kiméket Cocoval jönni.

 

Caroline és Nightfall

- Hát persze hogy meglesz! – mondtam hevesen.

Nightfall még mindig Hoolt piszkálta.

- Hagyd békén, mert te húzod a rövidebbet! – próbáltam figyelmeztetni, de rám se hederített.

A sötétpej mén egyenlőre még ráhagyta. Majd Nightfall húzogatni kezdte a sörényét, és játékosan belecsípett az oldalába. Nagyon unatkozhatott. 

Bella & Mephisto 
- csöndes volt a visszaút a vízesésig. - Figyelj Kim! - fordultam oda hozzá. - Ilyen bárkivel előfordulhat. Emlékszem mikor Meph nekem rontott, felém ágaskodott a boxban, bakolt és ez annyira ciki volt. Úgy gondoltam olyan lánynak tartanak aki nem bír egy lóval. Azt hittem majd a pokolba süllyedek szégyenemben, de segítettek Rebeccáék. Volt olyan nap mikor kedvesen pillantottak rám, de én azt is gúnyolásnak vettem, hogy 'nézd itt jön az a csaj aki nem tudja, hogy hogyan kell bánni egy lóvak.', mikor beszélgettek, azt hittem mindig rólam beszélnek, de ez nem így volt. Csak én voltam elzárkózott és tartottam, attól, hogy újra megalázom magamat. Megnyíltam és minden jobb lett. Mephisto-val meg hosszas bizalom férkőzés után, jól kijöttem. Sőt. Elválaszthatatlanok vagyunk. - mondtam Kim-nek, majd egy könycsepp csorgott le szememből, rámtörtek az emlékek, gyorsan letöröltem majd megint a sétáló Kim felé fordultam. - Szerintem gyakoroljunk egy kicsit a legelőn, barátkozz CoCo-val, érd el, hogy bízzon benned. Persze, ha van kedved? - kérdeztem a mellettem feszülten sétáló lánytól. 

Kim

Felhúzva lépkedtem vissza Coco mellett, és égett az arcomról a bőr a többiek előtt. Coco magasra tartott fejjel jelezte, hogy akárhogy fogtam be, innen bizony ő került ki győztesen. ~Így nem fogok vele bírni. Lehet hogy túlvállaltam magam?~ Reméltem ezért most nem bélyegeztek meg a többiek, mint 'felelőtlen' ,'béna' vagy 'nemidevaló'-nak... Mérges voltam Cocóra, és olyan távol mentem tőle, ahogy tudtam. Hálás voltam azért neki, ghogy visszafelé nem szivatott. 

Rebecca és Hooligans

Belláék elmentek CoCo után, én pedig Carollal maradtam. Nightfall minden áron felakarta idegesíteni Hoolt. Elmosolyodtam a kis aranyos, szinte már póniszerű, csintalan musztángon, majd az én, magas, erős és domináns ménemre pillantottam. Imádtam.

- Remélem meg lesz Coco.. - sóhajtottam.

 

Caroline és Nightfall

Bella és Kim elmentek megkeresni Cocot, én pedig ott maradtam Rebeccával, meg persze a lovakkal. Nightfall azzal szórakozott, hogy Hooliganst böködte, majd mikor a sötétpej mén felkapta a fejét, ő arrébbtáncolt. Vigyorogva figyeltem a műsorát, bár tudtam, addig fogja idegesíteni a lovat, amíg az tényleg begurul.

 

Bella & Mephisto 
- Szerintem induljunk vissza. - vetettem fel az ötletet. - Ma még úgy sem gyakoroltam Histo-val. Pedig lenne miket gyakorolnunk, ma csak elmulattuk a nap felét kb. - előre döltem és megsimogattam a fülét és a nyakára borultam.  

Kim

- Én se nagyon... - egy mosolyt erőltettem az arcomra, de nem voltam vicces kedvemben. Le akartam ezt zárni Cocóval, ki akartam gondolni, hogy hogy érjem el hogy tiszteljen.

Bella & Mephisto
- Igazán nincs mit. Te is megtetted volna a helyemben. - kacsintottam rá. - Na most mi legyen? Még egy ilyen eseménydús órát nem élnék túl. - mondtam kacagva lovam hátáról. 

Kim

Bella a tízpercnyi szenvedésem után közbeavatkozott. Hozzám képest simán megfogta Cocót, de abban a pillanatban kancám megpróbált kitörni. Rettenetesen szégyelltem magam, és rohantam oda, de alig tudtam megfogni a kötőféket a fejét kapkodó kancán. Kicsit megrántottam a kötőféket, hogy figyeljen rám, és rácsatoltam a vezetőszárat.
- Köszönöm.. Nagyon hálás vagyok, jövök neked eggyel. Azt hiszem meg fog vele gyűlni a bajom...

Bella & Mephisto 
- láttam, ahogy CoCo elüget, ezzel Kimet bosszantotta csak. - Várj Kim! Tessék itt a nyakmadzagom. Nem tudom miben segíthet, de hátha jól jön. - vettem le lovam nyakáról, majd adtam oda Kim-nek. csöndes léptekkel és látszólag nyugodt volt, de belül  biztos dühös és feldúlt lehetett kancája miatt. CoCo persze csínytalanul és fejét a magasba csapva, peckesen szedte lábait. csak patáinak kopogása hallatszott. lélegzet visszafojtva figyeltük a lányt és albínó kancáját. 10 perce 'kergette' Kim CoCo-t. ekkor tudtam, hogy segítenem kell neki lovammal. majd a nyakmadzagot visszakérve, odasétáltam szürke csődörömmel CoCo mellé és a madzagot eldugva  megsimogattam fejét és egy gyors mozdulattam a nyakára csúsztattam a szerszámot. mint egy kis vad csikó bakolt össze vissza és farát csavargatta jobbra-balra a levegőben. 

Kim

Meglepődve landoltam Meph hátán, Bells mögött. A mén vágtába fogott, és követni kezdtük a nyomokat. A sziklák vonala irányt váltott, így bevettünk egy éles kanyart. Hirtelen megpillantottam Cocót, amint a part mentén hempereg éppen, elégedetten horkantva. Megkönnyebbülés és düh öntött el. Bella lelassította Mephistót, én pedig leugrottam, és egyre gyorsabb léptekkel közeledtem az immár bepanírozott albínó kancám felé. Coco felkapta a fejét, és hirtelen fordulatot véve lassan ügetni kezdett a másik irányba. Nem futottam utána, csak tanácstalanul Bellára éztem.

Bella & Mephisto - mikor megláttam én is a patanyomokat, gondoltam arra lesz az elkóborolt kanca. amikor Kim elkezdett futni, lehajoltam majd egy nagy lendülettel a karjánál mefragadva felhűztam magam mögé, és úgy vágtáztunk a nyomok után.

Kim

Úgy futkoztam körbe, mint egy hülye. ~Úristen, hogy lehettem ilyen felelőtlen?! Most mit tegyek?!~ Remegő térdekkel hívogattam az albínó kancát, de tudtam hogy felesleges. Könnyek szöktek a szemembe, és gyűlöltem magamat emiatt. Nem lehet, hogy elszökött! Kétségbeesetten néztem Bellsre, aki a lovával ügetett a part mentén. Aztán megpillanottam a patanyomokat. El, a part mentén. Azonnal futásnak eredtem.

Bella & Mephisto
- húúúúh nem sokon múlt Kim és Histo győzelme. mosolyogatm fel. mikor Kim kereste CoCo-t felpattantam lovamra és kölbe ügettem vele azt a területet hol jártunk, közben hangosan kiabáltam a nevét. - CoCo!! Merre vagy. CoCooooooo! - nyújtottam el az o betűt. 

Kim

Rebbecáék csak egy kicsivel előztek meg minket. Meph egy kicsit túlvágtázott a célon, nagyon belelendült, és majdnem elvitt, de elfordítani sikerült, így visszaállt ügetésbe. Mosolyogva ügettem vissza a többiekhez.
- Ahhoz képest, amilyet alakítottam az előbb ezzel a tökivel, nem voltam olyan rossz, nem? - nevettem, és gyengéden megpaskoltam a mén nyakát. De hirtelen megállt bennem az ütő. Mephisto megvan, alattam. Hool megvan, Reb alatt. Nightfall megvan, Carol mellett. Coco. Nem láttam Cocót! 
- Úristen... - kiáltottam, és leugrottam a ménről. A többiek kérdőn néztek rám. - Coco! COCO!!

Rebecca és Hooligans

Meph és Kim megelőzött, de nem tartott sokáig. Előreösztökéltem lovamat, akinek nem kellett sok bíztatás. Utált veszíteni, és mivel igen domináns fajta volt, nem hagyhatta, hogy egy másik csődör győzedelmeskedjen felette. Én sem hagyhattam hogy más nyerjen. Tudom, ez csak egy kis baráti fáigfutás, de még is.. És, beértünk a célba, Kimék előtt,bár nem sokkal. Néha még megpróbáltak leelőzni, de Hool nem hagyta magát. És én sem.

- Szép volt.  - mosolyogtam Kimre. - Ügyes voltál.

Bella & Mephisto
~ Jaj na mi lesz itt?! ~ gondoltam magamban. - Hajrá Kim! - drukkoltan nekik ordibálva. láttam lovamon és Kim-en hogy mostmár összhangban vannak, igaz nem olyan szoros és biztos összahngaban mint velem, de ez érthető hisz a 'gazdája' én vagyok, de ez most minegy is. - Gyerünk vágtass kis csacsim! - majd fejemhez kapva már is kattogtattam a jobbnál-jobb képeket. 

Kim

Felpattantam Mephistóra, habár a lábaim remegtek egy picit. Nem a félelemtől, az izgatottságtól. Rebecca beugratta a ménjét vágtába, és Mephisto utána lódult. ~Fuu, most megkapod..~ Sikerült kiülnöm az első két hirtelen ütemet, a térdemmel görcsösen szorítottam az oldalát, de hajtottam tovább, lassan beértük Rebéket. Histo felkapta a fejét, és hangos horkantással begyorsított. Most én öltöttem ki a nyelvem Rebeccára, amint megelőztük őket.

Rebecca & Hooligans

Caroline rám mosolygott, és a vállamra tette a kezét. Azta! Caroline mosolygott. Megállás nélkül vigyorogtam, nem bírtam megállni. Közben én is figyelemmel kísértem Kimet, és a szerencsétlenkedését, amint újra felül. Előrehajoltam Hool vállán, és eldöntöttem, szívassunk Kimet. 

- Hé, Kim! - nevettem rá, nyújtott nyelvvel. - Verseny a nagy fáig? - és ezzel elindítottam vágtába lovamat, és tudtam, Meph sem lesz rest.

 

Caroline és Nightfall

Rebeccára mosolyogtam a jó hír hallatán, és a vállára tettem a kezem. El de tudtam képzelni, milyen érzés lett volna elveszíteni a póniját, akin lovagolni tanult.

Potyogtak a könnyei a megkönnyebbüléstől, és boldogan mosolygott. Eközben Bella a társaságot fotózta, én pedig végignéztem, ahogy Kim tesz egy kört Mephiston. Lépésben nem volt semmi gond, az ügetéssel viszont már meggyűlt a baja. Össze-vissza zötykölődött Bella csődőre hátán. Láttam, hogy be akarja ugratni a lovat vágtába, és már majdnem közbeléptem, de végül visszafogtam magam. Úgysem lehet belőle nagy baj. Mephisto először lassan, nyugodtan, majd egyre gyorsabban vágtázott. Egy idő után Kim szépen lecsúszott a hátáról, és nevetve ért földet. Kritikus pillantásokkal figyeltem a jelenetet, majd végignéztem azt is, amikor visszaült a ló hátára. Nem bírtam visszafojtani egy gúnyos mosolyt. 

Bella & Mephisto
- pont elkaptam azt a pillanatot, amikor Kim lecsúszott megbuggyant lovam hátáról. egyből odarohantam hozzá, füttyentettem egyet lovamnak, hogy jöjjön vissza. úgy ügettet felénk mit aki szentnek álcázta magát. - Kim, jól vagy?! - poroltam le. Ő csak röhögött. - Na gyere! - úgy nézett rám mint aki nem érti most mit tegyen és nem érti mit akarok éppen csinálni vele. - Ne nézz így! Visszaülsz! Most! - parancsoltam rá viccesen. majd felsegítettem Meph szürke hátára. 

Kim

Annyira örültem hogy Bella megbízott bennem... Egy farönkről fölugrottam Mephisto-ra. Ezer éve nem ültem lovon, és most olyan szabadságérzet tört rám... A nyakmadzagos lovaglástól kicsit megrémültem, de hé, egyszer mindent ki kell próbálni.
- Ó, az jó lenne - nevettem, miközben mentem pár kört lépésben a szürke ménnel. A part elég nagy volt, így megkockáztattam, hogy beindítom ügetésbe. Az elején kicsit bzötykölődtem, meg Histo sietett is egy picit, de felbátorodtam. Tudtam, hogy egyetlen hirtelen mozdulat a ló részéről és lezúgok, de az instabil ülésem ellenére nem álltam meg, inkább élvéztem a dolgot. Könnyen reagált a láb és testsúly segítségeimre, így nem volt nehéz dolgom vele. Kicsit haboztam, de végül beugrattam vágtába. Na jó, nem kellett volna. Ráérzett a vágta ízére, és gyorsabban kezdte szedni a lábait. Nem akartam a többieknek kimutatni, hogy mennyire küzdök a gravitációval, bár tuti észrevették. Próbáltam ügetésbe lassítani, de nem ment egykönnyen, és hirtelen már nem tudtam kiülni az ütemet. Bella észrevette, hogy nem bírok fennt maradni, és megpróbálta megállítani a mént, de én idő előtt lecsúsztam róla. Hallottam, ahogy Histo patadobbanásai lelassulnak, és hangosan felnevettem. A homokban hemperegve röhögtem a bénaságomon, és a hüvelykujjamat felmutatva jeleztem hogy minden oké.

Bella & Mephisto 
- Mephisto! - kiáltottam hangosan lovam nevét, ezzel félbeszakítottam a legelésben. - Gyere, pattanj fel. - mosolyogtam Kimre. mikor meghalottam Rebbecától, hogy pónija túlélte, odarohantam hozzá és megöleltem. nagyon bolodg voltam barátnőm örömének. majd visszasétáltam az éppen lovammal gyakroló Kim-hez és csináltam is a profi fotókat. - Majd átküldjem őket? Mármint a képeket? - mosolyogtam a lányra. megkerestem tekinetemmel CoCo-t és róla is csináltam képeket. - Tudtad milyen fotogén egy lovad van?! 

Rebecca és Hooligans

Bell elment fotózni. Én már több mint 5 perce türelmetlenül vártam a hívást, amikor megcsörrent a telefon. Apa száma volt látható a kijelzőn.

- Na? - szóltam bele türelmetlenül.

- Azt mondta, hogy Rodrigo sikeresen túlélte... nagyon ritka az ilyen eset, de neki erős volt a szervezete. Strapabíró kis póni, mit ne mondjak. A telefonodat meg még ma megveszem, és küldöm... nem is te lettél volna. Milyet szeretnél? - kérdezte. Eszméletlen nagy súly esett le a szívemről, örömkönnyke futottak végig az arcomon. El sem hittem.... visszajött az életkedvem, minden.. Hihetetlen ez a póni. Imádom!

- Valami strapabírót. - nevettem fel, megkönnyebbülten. - És köszönöm! Szia! - köszöntem el. Elkiáltottam magam, és mind a hárman felém fordították a fejüket.

- Uristen! Túlélte,értitek, túlélte!!!

 

Kim

Miközben Rebecca a háttérben telefonált, Bella elővette a fényképezőgépét. Az az igazság hogy nem volt még közös képem Cocóval, így kihasználtam az alkalmat.
- Jaaj megköszönném! - kiáltottam, és már el is indultam a magasabb vízbe, megkeresni az albínó kancát. Biztos voltam benne, hogy Nightfallal van, ugyanis hirtelen őt sem láttam. Hiába hívtam volna, úgy sem jön ide. Inkább legyintettem egyet, és Bellához futottam. - Lehet egy nagy kérésem? - néztem rá önyörgő szemekkel. - Kipróbálhatnám Mephistót? 
Aaannyira gyönyörű volt az a mén, muszáj volt felülnöm rá. Nem akartam pofátlan lenni, de egy pár kép így készülhetett volna. Hamár Bella úgyis annyira kattogtatni akar.

Bella & Mephisto
- Rebecca odafutott hozzám, majd hevesen elkérte telefonom. Gondoltam mivel kapcsolatosan kéri el, így természetesen odaadtam neki. Nem vártam meg míg végez, így elmutogattam neki, hogy tegye vissza a tokba, majd az oldaltáskámba. Ekkor ezsembe jutott, hogy elhoztam a fényképező gépemet. Gyorsan odafutottam a tatyómhoz, kikaptam a gépemet. - Kiről kattogatssak párat?! - kérdeztem a csajokat, majd a gépet a magasba tartva lengettem a fejem fölőt. Szürke nagy ménem egyből odaugetett hozzám és orrával megbökdöste oldalamat. - Gondoltam, hogy téged nem kell kétszer kérdezni! - mondtam neki nevetve, majd megsimogattam dús sörényét és egy puszit nyomtam homlokára. - Mindenki vegye fel a fotogén arcát. - és el is kezdtem fotózni. - 

Rebecca és Hooligans

Leejtettem... teljesen lefagyva bármultam magam elé, majd hirtelen amint észbe kaptam, leugrottam, és gyorsan lebuktam a víz alá, hátha... a telefon ott feküdt lovam lábától nem messze, remegő kézzel felvettem, és felbuktam a víz alól. Megnyomtam a bekapcsolás gombot... és... és.. nem történt semmi. A telefonom felmondta a szolgálatot. Nem várhattam meg, amíg kiszárad, amúgy is, nem hiszem hogy akkor bármi változott volna. Felpattantam Hoolra, és sebesen kivágtattunk.

- Bell! - kiáltottam a lánynak, aki kérdőn nézett rám. - A telefonod! Gyorsan! . mondtam hevesen. Furcsán nézett rám, de szerencsére odaadta. Remegő kézzel tárcsáztam apukám számát.

- Apa! Halló! - szóltam bele.

- Ó, Reb, te vagy az? - kérdezte. - Mi az.. hol a telefonod?

- Beleejtettem a vízbe, de most nem ez a lényeg! Nagyon gyorsan hívd fel az állatorvost, kérlek! Kérdezd, mi van Rodrigóval, mondd, hogy elromlott a telefonom, és ezen, ezen hívj vissza!

- Jaj, nem is te lennél... de rendben, mindjárt hívlak vissza! Szia! - letette a telefont, én pedig sóhajtottam egy mélyet.

- Akkor még egy pillanat. - mosolyogtam gondterhelten a barátnőmre.

Stef és nevada

-könnyű azt mondani-néztem fel a égre


Sierra & Loki

-ömm ha elengedsz, még rendelni is tudok-kuncogtam Derecknek

 

Caroline és Nightfall

Kíváncsian vártam a fejleményeket. Rebecca elvonult telefonálni, a többiek szintén várakozó pillantással néztek a vízesés felé, ami mögött elbújt. 

Kim

Amikor feljöttem a víz alól, Rebeccát pont akkor hívták. Gyorsan megkerestem Cocót, és megsimogattam a vaskos hátát, amíg a hívás végére vártam. Közben a többiekre néztem kérdőn.

Bella & Mephisto - hát mivel senki nem csatlakozott hozzám, ezért lovam hátan maradva begaloppoztam a vízbe. Meph igen csak jó kedvében volt és akkorát felágaskodott a vízben, nem győztem kapaszkodni a nyakmadzagba. hallottam, hogy Rebeccát hívták, nagyon szurkolok neki. a szürke ménem elkezdett kaparni és prüszkölni a vízban majd elfeküdt alattam a vízben.

Reb és Hool 

Felnevettem. 

-Máskor is! - nyújtottam rá a nyelvemet. Mindig is szerettem szívatni, bár ő nem igazán értett velem egyet. Ezután úgy döntöttem, lovagoljunk vízben. Körbenéztem, és meg is láttam Hoolt, amint a sárban hempereg. 

- Na neeeeeee! - nevettem. - Mit csinálsz, he?! - futottam oda hozzá, és rángattam fel. - Jó, jó. Nem érdekelsz. Megyünk úszni! - pattantam fel az igen sáros hátára. Eldöntöttem, ha ő is így gondolja, megyünk a vízesés mögé. Szépen bement, nem volt probléma. Ekkor megcsörrent telefonom. El is telt volna a másfél óra?! Kivettem a vízálló tokból, és ... és elejtettem... 

*

Dühösen néztem a hozzám lép Rebeccára.

- Kösz szépen! - fújtattam.

*

Dühösen néztem a hozzám lép Rebeccára.

- Kösz szépen! - fújtattam.

 

Caroline és Nightfall

- Én még nem lovagolom Nightfallt, és egyébként is… - néztem összevont szemöldökkel Bellára. Eközben kis lovacskám visszatáncolt a vízbe, hogy folytassa a játszadozást, és pedig rugdosni kezdtem a vizet a többiekre. 

Kim

- Én kihagyom, nem akarok felrúgva lenni - mondtam vidáman, és újra lebuktam a víz alá.

Bella & Mephisto - gyönyörű volt bellülről a vízesés, szebb mint hittem. majd egy ötletvonat futott át a fejemben. kiúsztam és egy nagy és határozott füttyentést lejtettem Mephisto felé. boldogsn vágátzott oda hizzám a vízben majd kimentem vele és megállítottam. eg olyan jó 10 méterre sétáltam tőle neki háttal álltam, majd gyors sprintbe indultam és felpattantam rá a seggéről. - Gyertek ez olyan muris, próbáljátok ki, tarthatnánk versenyt?!

Rebecca és Hooligans 

A vízesés túloldalán szinte éreztem Carol gyilkos pillantásás, és ahogy lenézően pillant ránk. Önkétlenül is elmosolyodtam, majd lebuktam a víz alá, megnézni, mégis mi lehet ott. Amikor kiértem a vízesés alól, megláttam három lólábat, egy helyen, majd messzebb egy emberét és egy lóét.  Hirtelen átfutotta az agyamat egy ötletet, de el is vetettem. Ma már nem szívatom többet Carolt...legalábbis itt nem. Szerencsére sokáig bírtam a víz alatt a régi uszóedzések lévén, így úsztam egy kört, megcsodáltam a víz alatti tájat. Igazából a szép tiszta vizet, pár növényt és köveket, de szép volt. Nem messze Caroléktól bukkantam fel, és körbenéztem. Mivel nem láttam őket, a legnagyobb valószínűséggel Bell és Kim még mindig a vízesés mögött voltak. Magamhoz hívtam Gansyt, aki először rám sem hederített, de amikor másodszorra, szigorúbban hívtam, lassacskán odaügetett. 

- Csak egy répát akartam adni. - nevettem rá. - Vizes, és hideg, de nem hiszem hogy zavarna. - veregettem meg a vállát, ő pedig elégedetten, magasra tartott farokkal, nagy léptekkel visszavonult, tetszelegni CoConak. ~ A csajozós... ~ Odaléptem Carolékhoz, aki épp Nightfall nyakát simogatta. 

- Látom, vizes vagy. - vigyorogtam rá. 

 

Caroline és Nightfall

Gyilkos pillantást vetettem Rebeccára, aki gondoskodott róla, hogy csuromvizes legyek. A ruháimnak már mindegy volt, szóval odaálltam a víz mellé, hogy megnézzem a vízesést. Nightfall odajött hozzám, és kirázta a vizet a sörényéből. Persze rám ment az összes. Mosolyogva simítottam végiga nyakát. A többiek ezalatt úgy játszottak bent, mint az ovisok. Lenézően figyeltem őket a csata közben. 

Kim

Bella aljas módon nyomott le a víz alól, mire a vezetőszárat vis elejtettem. Sikítva próbáltam ellenállni, és már úsztam is utána a vízesés alá.
- Most megvagy! - nevettem, és a bokáját elokapva vonszolni kezdtem, majd lerántottam a víz alá.  Kezdtem eszméletlen jól érezni magam, és a szememmel már kerestem a többieket.

Bella & Mephisto
- egyszerűen nem bírt magával lovam, ahogy ismerem ha ő egyszer viet lát ott kő kövön nem marad, elszáll az agya és leállíthatatlan. ez most is így volt. beértünk a vízbe egyből lecsusszantam lovam oldaláról, majd Kim felé közeledtem. egy hiretlen mozdulattam lerántottam magammal a víz alá. eközben Histo mohón itta a vizem majd 'elvetődött'. - Gyertek ússzunk a vízesés alá. Mi van nem mertek?! - öltöttem ki rájuk nyelvemet, majd beúsztam alá. eljátszottam mintha valami leragadna a lábamál fogva, és mű fuldoklást játszottam. - Segítség, valaki segítsen. Gyoran ki a vízből. - ordítottam hangosan. persze erre mindenki kirohant, én meg csak ott röhögtem. 

Rebecca és Hooligans 

Amint megláttam a vízesést, engem is elfogott a mehetnék, és éreztem, ahogy Hool is nyugtalanul mocorog alattam, ezért vágtába indítottam, így gázoltunk be a vízbe, ami megmondom őszintén, kicsit hideg volt, de épp jólesett. Felálltam lovam hátára, és egy nagyot ugrottam a vízbe. A ruháim teljesen eláztak, de ez már megesett máskor is, nem vettem róla tudomást. ~Na, akkor most... itt van mindenki, hagy felejtsem el egy kicsit, mi történt... majd lesz valami, biztosan... addig is .. ~ Amint felbuktam a víz alól, felpattantam és Carolinere fröcsköltem egy nagy adag vizet, és nevetni kezdtem, lebuktam, még mielőtt bármit tehetett volna, és Bellával is megtettem ugyanezt. Közben figyeltem, ahogy Hooligans boldogan hempereg CoCo mellett a vízben. 

 

Caroline és Nightfall

Nightfall izgatottan kezdte el emelgetni a fejét, amint odaértünk a vízeséshez. Kiszabadította magát a kezemből, és úgy csörtetett a vízbe, mint egy víziló. Egyből paskolni kezdte, és összefröcskölt mindent a három méteres körzetében, többek között engem is. Mérgesen álltam odébb, hogy ne legyek még vizesebb.

Nightfall eközben hívta Cocot, Hooliganst, és Mephistot, hogy játsszanak ők is vele. 

Kim

Aggódva pillantottam Rebeccára. Ezelőtt Bella felajánlotta, hogy üljek föl mögé, de hálásan megráztam a fejem. Elhatároztam hogy megnevelem, minden áron. Hamarosan énis megláttam a vízesést, és elámultam. Ilyeneket ritkán lát az ember, főleg ha New Yorkból jön. Ott max felhőkarcolókban lehetett gyönyörködni, vagy olyan dolgokban, ami csak a turistáknak érdekes. 
- Gyerünk, gyorsan! - kiáltottam fel, és kocogni kezdtem. Coco lustán meggyorsította a lépteit. - Muszáj beleugranom!

Bella & Mephisto - szegény Rebecca, úgy sajnáltam a pónilova miatt. - Nagyon szurkolok érte! - mondtam a lány felé fordulva majd kersztbe tettem ujjaimat. a vízhez értünk és Histo mikor meglátta alig bírt magával, nem győztem visszafoni. persze pont most nem tettem rá a kötőféket meg a vezetőszárat, hanem csak a nyakmadzagot ~Erre gondolhattam volna.~ mormogtam magamban. - Na befelé, már alig bírok ezzel a zergetücsökkel. - kacagtam fel és lovammal befelé csörtetve a többiek után intettem, hogy iparkodjanak.

Ren & Sora

Kivittük a lovakat a legelőre. Sora meglepően nyugodtan jött mellettem. Ez abnormális ennél a kancánál. Őszintén reméltem, hogy csak a meleg idő gyakorol rá ilyen hatást, nem pedig valami szökési tervet eszel ki, vagy valami összeesküvést sző ellenem.
- Az jó lesz, Ren?- mutatott rá az egyik fa adta árnyékos helyre a legelőn Genevieve. Odapillantottam, amerre mutatott.
- Tökéletes-feleltem egy bólintással és elindultunk a hűvösebb hely irányába kancámmal.

Rebecca és Hooligans

A többiekre pillantottam, akik mind kiváncsian néztek rám.

- Hát, nagyrészt, mondható jó hírnek is... de nem minden esetben. Még nem dőlt el semmi. Lényeg a lényeg, azt mondta, hogy még él, és egyre több esélyt lát a túlélésére.  És a következő egy, vagyis másfél óra kritikus lesz, most fog minden eldőlni... életem legkritikusabb másfél órája lesz... - sóhajtottam egy mélyet, és előredőltem Hooligans nyakára. ~Na, most vajon mi lesz?...~

 

Caroline és Nightfall

Nightfall megint unatkozni kezdett, és össze-vissza táncolt mellettem, majd játékosan a mellette lépkedő Hooligans felé kapott. Eközben Rebecca letette a telefont, én pedig kérdőn néztem rá, várva az új fejleményekre. A vízeséshez érve ámuldozva néztem körül. Gyönyörű volt!

Bella & Mephisto
- láttam Kimen, hogy nagyon fel akar már üli CoCora, így felvetettem az ötletet: - Kim! Mi lenne, ha mögém ölnél Meph hátára, és közben úgy vezetnéd lovadat?- közben Rebeccára pillantottam. látszott rajta, majd kicsattan az örömtől. - Rebus, csak nem egy várt hívást kaptál? -

Kim

Amint Rebecca elővette a telefonját, azonnal síri csend lett. Egy kicsit boldogabbnak látszott,mikor letette.
- Na, mi történt? - érdeklődtem kedvesen. 
Menet közben Coco egy csomószor majdnem a lábamra taposott. ~Aaj, bár felülhetnék... Így nem az igazi~

Meg sem szólaltam, csöndben baktattam mellettük Hoollal. Teljesen máshol járt az agyam... a telefonhívás óta egy óra telt el.. kényszert éreztem, hogy felhívjam az állatorvost. Nem bírtam...

- Pillanat, telefonálok. - néztem a többiekre, és tárcsáztam a számot.

- Halló, Rebecca vagyok.. - mondtam.

- Halló. Gondolom kíváncsi a történtekre... - hallottam a választ. ~Nem, dehogy, nem vagyok rá kíváncsi!! Mégis mit gondol?! ~ futott át dühösen az agyamon.

- Igen... mi történt? - kérdeztem halkan.

- Azóta itt vagyok a póninál... mindent megtettem amit lehetett, még él. - felete. ~Még????!!!!!!~

- Bővebben? Mi lesz? Állapota? ... - kérdeztem.

- Egyre több esélyt látok arra, hogy túléljen. - felelte komoly hangon. Felcsillant a szemem.

- Mikorra derül ki? Meddig lesz még kritikus?

- Körülbelül egy másfél óra múlva tudok pontosabbat mondani. Viszhall, addig is! - köszönt el, és letette. Már éreztem, hogy életem legkritikusabb másfél órája vár rám.

 

 

Caroline és Nightfall

Lenézően mosolyodtam el Rebecca válaszán. Nem emlékeztem, hogy valaha is rossz véleménnyel lett volna valakiről. Majd Bellára néztem, aki miután bevallotta, hogy Connor a kiszemeltje, zavarában így kiáltott: - Látom a vízesést!

Olyan fölényes pillantást vetettem rá, hogy az szinte már tőlem is sok volt, miközben alig bírtam visszatartani a nevetést. 

Bella & Mephisto
- Hát igen, sajnos ez baj. Na de! Hogy közelítsek Connorr felé? - kérdeztem izgatottan, majd elpirultam és zavarba jöttem. - Látom a vízesést! - kiáltottam fel. - 

Kim

- Énsem ismerek senkit.. De elvileg elég kevés a srác a lányokhoz képest, lehet hogy nem is lesz választási lehetőség - mondtam, majd elmosolyodtam.

Rebecca és Hooligans

- Ó, értem. - feleltem Carolnak, majd Bellára néztem. - Ó, hát... - mondtam, bár elpirulni is elfelejtettem. - Shane, de te tudod. - erőltettem halvány mosolyt arcomra, majd ismét a mellettem lovával ballagó lányra pillantottam. - Majd megismersz mindenkit. Egyszerűen elképesztő itt. Annyi féle ember... annyira jó társaság... 

 

Caroline és Nightfall

- Hát csak a szokásos. Nincs sok változás. – feleltem Rebeccának, majd Nightfallra kellett koncentrálnom, aki magasra emelte a fejét, és ügetésre váltott.

Mikor sikerült visszavennem lépésbe, Bellára pillantottam. – Még nem találkoztam mindenkivel.

Bella & Mephisto
- Látom, de nem baj. Kellenek az ilyen csinos kancák. Na és ki tetszik?  - kérdeztem huncut vigyorral az arcomon Kim-et. - Ti kit néztetek ki csajok? - érdeklődtem a szakasz túloldala felé? -

Kim

Legszélül mentünk, Coco kíváncsian szagolgatott volna Mephisto felé. 
- Tetszene, mi? - nevettem. - Bella, Coconak bejön a lovad - próbáltam szóba elegyedni a lánnyal. 

Rebecca és Hooligans

- Én nem vettem bikinit... jó lesz így, mindegy, nem sokszor veszek.  - mondtam a többieknek. A 'sor' szélén mentem, baloldalamon Bella, az ő baloldalán Kim, az én jobbomon pedig Carol. Így haladtunk szépen. Úgy döntöttem, figyelemelterelésképp beszédbe elegyedek Carolinnel, aki épp Nightyt próbálta meg visszatartani. 

- Na, veled mostanában mi újság? Úgy értem, otthoni dolgok, ilyenek...

Caroline és Nightfall

 

- Legyen akkor a vízesés. – mondtam, és igyekeztem visszatartani Nightfallt, miközben a többiek után indultam. Izgatottan ugrabugrált, és mindenáron ki akart szabadulni, hogy kifuthassa magát. Ezt jobb lett volna elkerülni, mert ha egyszer belejön a rohangászásba, nemigen akar leállni, és holnapig sem érünk a vízeséshez. 

Bella & Mephisto

- Jó, nekem megfelel a vízesés. Histo úgy is imád lubickolni, kis vízicsibécském. - simogattam meg lovam nyakát, majd hátátra feküdve ballagtam a többiekkel. - Ki vett fel fürdőrucit? Én már készüültem. - 

Kim

Coco hátára fektetve a jobb karomat mentem a többiek után. Fura lesz így, és irigy is voltam kicsit a lányokra hogy ők már a lovuk hátán indulhatnak el, de tudtam hogy kár ezen filózni. Nekem még sokat kell erre várnom. Inkább mosolyogva pillantottam kancusomra, aki egyenlőre még együttműködően sétált mellettem. A többiek azt beszélték,merre menjünk, de fogalmam sem volt miről beszélnek, így inkább csak csendben baktattunk mellettük.

Rebecca & Hooligans 

Megérkezett Carol, és bemutatkozott Kimnek, aki ezt viszonozta.

- Szerintem, menjünk a vízeséshez... lehet jót tenne egy kis hideg víz. - erőltettem magamra egy halovány mosolyt, és a zsebemhez kaptam. ~Jaj, azért, itt van...~ vettem elő a telefonomat, és nem érkezett hívás. ~Hála az égnek..van esély..~ - Na? - néztem ezután a többiekre kérdőn.

 

Caroline és Nightfall

Kivezettem Nightfallt az istálló elé. Rebecca, és a két számomra ismeretlen lány már ott álltak. Még éppen hallottam az utolsó kérdést.

- Na igen. Van valami ötletetek? – kérdeztem, mivel ők – ha csak egy kicsivel is, de – régebb óta itt voltak, mint én. – Egyébként a nevem Caroline, és ő itt Nightfall. – mutatkoztam be a lánynak az albínó lóval. 

Bella & Mephisto
- éppe megláttuk felénk jönni Rebeccát Gansyvel. mikor már oda értünk az istállóhoz.. - Kim! Kell valami a nyergesből? Vagy tudok segíteni valamiben? - a lány 'nem'-et mondott így bevittem Mephistot a helyére, hadd igyon és egyen egy kicsit az út előt. pár perc elteltével mindenki készen állt. így felraktam lovamra a nyakmadzagot és már indulhattunk is. - Tulajdon képpen hova is tartunk - tettem fel a kérdést nevetve, mivel ez számomra nem nagyon derült ki csak annyi, hogy legeltetni visszük a jószágainkat. - 

Rebecca&Hooligans

Megérkezett a válasz Carolinetől.

- Szia! Már van musztángom. Nightfallnak hívják. De egyelőre inkább gyalog megyek… - mondta, majd én is észrevettem, hogy szúrós pillantást vetett az épp elmenő Bellára. Majd ezután ő is elment, gondolom összerakni Nightfallt, tehát egyedül maradtam. Ott álltam Hool melett, aki egész békésen legelgetett, de láttam, hogy néha idegesen hegyezgeti a fülét... átragadt rá a hangulatom. Közelebb léptem hozzá, és átöleltem a vállát.

- Na, te itt vagy nekem... - suttogtam a fülébe, majd eszembe jutott Philadelphia is. Ő is hiányzott, de őt még viszont láthatom.. mi van, ha Rodrigót nem?! ... újabb könycsepp folyt végig az arcomon, és beszívtam lovam kellemes illatát, amint erősen odanyomtam az arcom. Nagyot sóhajtottam, és megpróbáltam tűrtőztetni a sírást. Erőtlenül felkászálódtam Hooligans hátára, és ügetésben indítottam az istálló elé, várva a többieket, miközben újra észrevettem Kimet és Bellt.

 

 

Caroline és Nigtfall

- Szia! Már van musztángom. Nightfallnak hívják. De egyelőre inkább gyalog megyek… - mondtam, majd szúrós pillantást vetettem a másik lányra. Elindultam az istálló felé, hogy lepucoljam a lovam. Könnyen megtaláltam a boxát, és előkészítettem az indulásra. A nyakába akasztottam a kék nyakmadzagot, és már készen is álltunk. 

 

Caroline és Nigtfall

- Szia! Már van musztángom. Nightfallnak hívják. De egyelőre inkább gyalog megyek… - mondtam, majd szúrós pillantást vetettem a másik lányra. Elindultam az istálló felé, hogy lepucoljam a lovam. Könnyen megtaláltam a boxát, és előkészítettem az indulásra. A nyakába akasztottam a kék nyakmadzagot, és már készen is álltunk. 

Bella & Mephisto
- unott fejjel bámultam, ahogy Rebecca kérdezgeti Carolt. majd köhintettem egyet és tettem hozzá: - Köhömm. Nem indulunk, vagy most mi van?- kérdeztem a két lányt. majd Mephisto-val elindultam Kim-ék felé, hogy segítsek Neki megcsinálni CoCo-t, hogy minél hamarabb indulhassunk. - 

Rebecca és Hooligans

- Ó, Carol... - pillantottam a már régebbről ismert lányra,miután Bella talpra rángatott. - Szia. Rég láttalak... most jöttél csak? Vagy mikor? Mert még nem láttalak... gondolom ha most jöttél musztángod sincs, de esetleg gyalog te is kijöhetnél velünk ha szeretnél... - mormogtam, majd én is megpillantottam Kimet felénk jönni.

 

Caroline és Nightfall

- Nem hiszem. Caroline Roberts vagyok! – biccentettem röviden a lánynak, majd valahogy összehoztam egy együttérző pillantást Rebecca felé.

Eközben egy lányt vettem észre, amint a legelő felől közeledett felénk a lovával.

Bella & Mephisto - Szia! Ismerjük egymást? - néztem kedvesen a lányra, aki közeledett felénk. - Húhh hosszú történet. Rebus póniját megmérgezték. - mondtam szomorúan a szőke hajú lánynak. -

Caroline és Nightfall *

 

Várakozással tekintettem az első napomra. Kíváncsi voltam, hogyan zajlanak itt a dolgok. Mindent ki akartam deríteni erről a helyről. Határozottan indultam az istálló felé. Útközben össze-vissza nézelődtem, és azon gondolkoztam, hogy hol lehetnek a többiek. Láttam ugyan egy lányt a karámoknál, de ennyi. Majd megláttam a lovat, és a két alakot mellette. De valami nem stimmelt. Közelebb érve felismertem Rebeccát, amint a lova mellett feküdt és sírt. Mellette egy másik lány guggolt.

- Mi történt? – kérdeztem komoly arccal mindkettőjüket.  

 

Bella & Mephisto - megöleltem Rebeccát. - Úgy sajnálom. Figyeld meg rendbe jön majd. Kiderítjük ki tette, ígérem. Ezt nem hagyjuk annyiban. Gyere talán jót tenne egy kis lovaglás, tudom nem a legkönnyebb most nem erre gondolni, de talán jobb kedvre derülsz. - fogtam mev Rebecca kezét, majd felhúztam. -

Rebecca & Hooligans

 Hirtelen elképesztő sebességgel törtek fel az emlékek... minden tista lett, és arcomat újra elborították a könnyek.

- Hí..hívott... az állatorvos... otthonról... megmérgezték Rodrigot... a pónimat.... ti-ti-ti....tizenöt éve az enyém.... rahj...rajta tanultam mindent. - nyöszörögtem egy egy sírógörcs közötti szünetben. - Azt mondta...meg..megtesz mindent....de...de...de nem ígér se-se-semmit....

Bella & Mephisto - Rebus végre kinyitotta szemét. én egyből kérdés záport zúdítottam Rá. - Mi történt? Valaki vántott vagy mi volt ez az egész? - hadartam a szavakat idegesen. -

Rebecca és Hooligans

Hirtelen valami hideget éreztem az arcomon. Félig kinyitottam a szememet, és nyöszörögtem egy sort, kicsit furcsán éreztem magamat. ~Mi történt? Mi ez a víz? Mi van?! ~ Mégegyszer erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet, immár teljesen.

- Bell? - nyögdécseltem.

Bella & Mephisto -Bocsi Kim, vissza kell rohannom a répabotomért. Nem baj?! Az istállónál találkozzunk. - majd felültem lovam hátára és már ott sem voltunk. mikor visszaértem megláttam Rebeccát ott feküdni Hooli mellett. az ütőér is megállt bennem. egyből oda vágtattam hozzá, lovamról leszállva elővettem kulacsomat, majd egy kis vizet öntve tenyerembe, meglocsoltam arcát.

 

Genevieve & Luire

- Gyerünk. - mosolyogtam a fiúra, aztán Luire-rel a nyomomban a legelő felé indultam. Ahogy néztem, már csak egy ló volt ott. ~ Remélem, nem az a Viva-típus. ~ Átbújtam a kerítés lécei között, aztán figyeltem, Luire mit tesz. A kapu tőle néhány méterre tárva-nyitva állt, de ő ennek ellenére lendületet vett, majd vágtatni kezdett. Amint a megfelelő távolságba ért, elrugaszkodott, és bármiféle gond nélkül vitte át az akadályt. Felsóhajtottam.

- Istenem. Szóval reggel is túljutottál volna rajta, huh? Kis szöcske. - mosolyogtam rá gyengéden, aztán megvakartam a homlokát, és valami árnyékos hely után kezdtem kutatni a tekintetemmel. Szemem egy magas, hatalmas lombkoronával rendelkező fán akadt meg.

- Az jó lesz, Ren?- mutattam a fiúnak. 

Rebecca és Hooligans

Már tíz perce unatkozva vártam Kiméket, nem tudtam mit csináljak, unottan feküdtem Hool hátán. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.

- Halló? - vettem fel.

- Jó napot, Rebecca Copperrel beszélek? - válaszolt egy rekedtes férfihang, ami kicsit ismerős volt.

- Igen, mi ügyben keres? - kérdeztem.

- Az állatorvos vagyok, a Sunset Ranchről, Gordon.

- Ó, maga az? - lepődtem meg, aztán hirtelen elállt a lélegzetem. Miért hívhat az állatorvos vasárnap délelőtt?!

- Igen. Rodrigoról van szó, a pónijáról. Ma reggel hívtak hozzá,azzal az indokkal, hogy furcsán viselkedett. Kijöttem, kevesebb mint egy órán belül, amikor már inni, enni sem volt hajlandó. A pónit valószínűleg megmérgezték... Nem tudjuk mivel. Van esély a túlélésre, de mint azt tudjuk, már igen öreg... Minden tőlem telhetőt megteszek, de nem ígérhetek semmit. - mondta. Sokkhatásként ért a hír, és egész testemben remegni kezdtem. Ezt lovam is megérezte, idegesen kapta fel a fejét.

- Mi?! Ez... ez....ez nem lehet igaz. Megmérgezték? Biztosan? De ki? Lehetetlen..... - nyöszörögtem, a könnyeim már patakként folytak végig arcomon.

- Nem tudjuk ki... szinte lehetetlen kideríteni. Vizsgálataim szerint körülbelül a hajnali órákban adagolták be neki. Semmi indok nincsen rá, maximum egy elmebeteg lehetett ... 

- Tegyen meg mindent, könyörgöm! Nem veszíthetem el! - visítottam hisztérikusan. - És tájékoztasson... mindenről.

- Rendben. Viszhall! - tette le a telefont. Előreborultam Hooligans nyakára, és nem tudtam abbahagyni a sírást. Ez egyszerűen eszméletlen... az én kicsi pónim nem ilyen halált érdemel, nagyon nem.... Hirtelen lepörögtek az elmúlt 15 év, amit együtt töltöttünk. A sok emlék, csak úgy tört fel... Egyre nagyobb fájdalmat éreztem a mellkasomban. Felbecsülhetetlen nagy gyűlölet támadt bennem az iránt, aki ezt tette... még mindig elképzelhetetlen volt számomra ez az egész...Még mindig csak sírtam, és sírtam. Nem tudom mennyi idő telt el, bár Belláék még nem jöttek. Minden összedőlt bennem, egyszerűen... nem tudtam mi lesz, semmit nem tudtam... erőtlenül lefordultam Gansyről, és összerogytam a földön. Egy pillanat alatt elsötétült minden...

Bella & Mephisto
- Húh az akkor izgalmas lesz. Hát az itt mellettem sétáló tökfilkó Mephisto. Egy 6 éves szürke mén. Igazából egy igazi egyéniség, egy könyv betelne mire mindent elmondanék róla. Egy rettentő önfejű, akaratos csődi. Igazából nagyon bátor, van amelyik ménnel jól kijön. Tömören ennyi lenne. - meséltem Kim-nek Mephisto-ról. miközben már oda is értünk Coco-hoz. 

Kim

Örültem, hogy Bella velem jön, máris jobb kedvem lett. - Őszintén? Fogalmam sincs, de azzal se sokra megyek itt. Mindent tök máshogy látnak,  mint ott ahol lovagoltam. 
~Dejó, már előre bírom a csajt..~ - Még én sem ismerem őt nagyon.. A személyiségéről szinte semmit sem tudok, maximum annyit hogy elég távolságtartó, és flegma. A jó oldalát még nem is nagyon láttam. De istenem, már előre imádom! - szélesen elmosolyodtam, és Bella mellettünk lépdelő lovára pillantottam. Gyönyörű volt. - Na és ő?

Bella & Mephisto
- remek, így legalább lesz időm megismerni Kim-et. - Mennyi ideje lovagolsz Kim? - mosolyogtam a lányra, miközben sétáltunk a legelő felé, hogy elhozzuk onnan lovát Coco-t. - Mesélsz egy kicsit a lovadról? Meg magadról? - tettem fel a kérdést. -

Rebecca és Hooligans

- Igen.  Csak így mi, hárman. - mosolyogtam. - És ó, hát az jó kérdés. - vigyorogtam, amikor már csak hárman maradtunk. - Szerintem menjünk a vízeséshez. Az annyira szép! A lovaknak is jólesne a víz... - mondtam. - És, persze, jöhettek gyalog. - mondtam, immár Kim felé fordulva. - Akkor, mondjuk... találkozzunk az istállók mögött. Akkor megyek is, lepucolom Hooliganst. - mondtam, és Bellát kikerülve kimentem az istállóból, és futásnak eredtem a legelőkig. Behoztam Hoolt, és szép alaposan lecsutakoltam. Nem tudom, már megint mit csinált, de azt a port lehetetlen volt belőle kiszedni. Elképesztő.... Amikor végeztem, előhalásztam a nyakmadzagot a szobámban, és visszafutottam lovamhoz, akivel célbavettük az istálló mögötti területet, hátha már ott vannak a többiek is.

Kim

- Kimberly, de inkább Kim - mondtam, és laguggoltam a táskámhoz, hogy előhalásszam a csomózott kötőfékem, és a hosszú vezetőszáram. - Gondolom akkor Rebecca, te meg én. 

Ren & Sora

-Ren-biccentettem a lánynak, majd Gennel együtt távoztam a nyergesből. Eredetileg azért mentem oda, hogy lerakjam a kötőféket, ám ez most rajtam ragadt. Visszatértem Sorához, aki érdeklődve figyelt, sőt, úgy, mint aki teljesen idiótának néz, hisz az előbb még el akartam rakni azt a cuccot amit a fejére teszk, most meg megint itt van.
-Kiviszlek-mosolyogtam a kancára, aki egy kicsit élénken emelgette a fejét.
-Nyugii, így nem tudom rád rakni-nyugtattam le a sárga kancát, majd felcsúsztattam a fejére a kötőféket. Kihoztam a bokszából, majd Genre pillantottam.
-Mehetünk?

 Bella & Mephisto
- Merre felé mentek? Én is mehetek Mephisto-val? - kérdeztem izgatottan a többieket. - Na és kik jönnek még?

Genevieve & Luire

- Mi akkor megyünk. - mosolyogtam a többiekre. - Egyébként Gen vagyok. - jelentettem még ki, aztán az ajtó felé indultam, hogy óvatosan megkerülhessem Luiret. Amint a feje mellé értem, felkapta azt, ezzel nekem okozva meglepetést. Ma már sokadjára estem el, viszont most először a hátsómra érkeztem. Bosszúsan kifújtam a hajamat a szememből, és felkeltem. Összehúzott szemmel néztem a kancára, közelebb léptem hozzá, és elmosolyodtam. 

- Tehetsz bármit, én tudom, hogy igazából egy nagyon kedves kis paci vagy, aki mindenkit szeret. - Luire nemtetszése jeléül prüszkölt egyet, majd megrázta a sörényét. Felkuncogtam, mutatóujjammal körberajzoltam a homlokán elhelyezkedő, szív alakú foltot, aztán visszanéztem Renre.

Kim

Most kaptam csak észbe, hogy Rebecca hozzám szólt.
- Mi, mii? Ja, de lenne... De Coco is nyers még. De ha úgy nem zavarunk, gyalog kimegyünk veletek - mosolyogtam rá. 

Rebecca & Hooligans 

- Bellaaa! - mosolyogtam az újonnan érkezett barátnőmre. - Neked nincs kedved terepezni? Ő, jaj, hogy is hívnak? - néztem a félénkebb lányra. - Akkor jöhetnél te is. - mosolyogtam. - Vagy  musztáng téren hogy állsz? Jaj, és ha itt tartunk... titeket hogy hívnak? - vigyorogtam a társaság másik két tagjára.

Ren & Sora

- Szerintem menjünk lóval terepre, Hooligansnek is tetszene az ötlet. Na? - vetette fel ötletét az egyik lány, mire érkezett egy újabb is.
-Én személy szerint nem vágyom már többizgalomra.-válaszolta Gen.
- Sora még nem enged a hátára-feleltem én is, majd Genevieve-re pillantottam.
-Nincs kedved kimenni a rétre a lovakkal? Luire még mindig az jtó előtt áll. - vetette fel ötletét a lány. Néhány pillanatra elgondokodtam, majd bólintottam egyet.
-Rendben, menjünk.

- Sziasztok! - léptem ügettem oda lovammal a lányokhoz. - Mi ez a nagy tanácskozás?

Genevieve & Luire - Haaat... - reagaltam a lany kerdesere. - En szemely szerint ma mar nem vagyom tobb izgalomra. Nincs kedved kimenni a retre a lovakkal? - mosolyogtam Renre. - Luire meg mindig az ajto elott all. - boktem a kanca fele, aki valoban ott allt, bar igaz, hogy csak tarka-barka feneke latszott.

Rebecca & Hooligans

Láttam a másik lányon a bizonytalanságot, amikor már másodszor vetette fel a kérdést, ezért újra megerősítettem. És még egy ötletem is támadt.

- Persze, mondom, nekem lenne. - mondtam. - Szerintem menjünk lóval terepre, Hooligansnek is tetszene az ötlet. - nevettem fel, drága csődörömre gondolva. - Na? - néztem körbe.

 

 

Kim

Nem voltam benne biztos, hogy akarok-e egyáltalán menni valahova, de ebben a kellemetlen szituban sem akartam maradni. Rebeccára pillantottam, ő tűnt a legkaphatóbbnak arra, hogy történjen is ma valami, így a megismerkedésünk örömére... 
- Huh.. Szóval, nincs kedvetek elmenni valamerre? Akár lóval, akár gyalog. Hm? 

Genevieve & Luire A fiura neztem, majd a hatalmasra tagult, melybarna, szinte mar fekete szemekben tukrozodo dobbenet lattan kirobbant belolem a nevetes. Nehany masodperc mulva Ren is csatlakozott hozzam. ~ Hat... Legalabb egyutt neznek minket hulyenek. ~ Feltapaszkodtam a foldrol, a kezemben tartott, komoly fenyegetest jelento targyat pedig egy ujonnan felfedezett faasztalra tettem. Ujjaimat vegighuztam a szepen megmunkalt szelen, melyet sotet lakkreteg fedett. Ohatatlanul is azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit csinaltam volna maskent, ha en kapom meg feladatkent az asztal elkesziteset. ~ Talan nem ezt a fat hasznaltam volna... Es egy kicsit kerekitettem volna a sarkokon is... Igen, az ott tul szogletes. ~ De aztan leallitottam magamat. ~ Hohaho, Gen! Maradj csak az aprobb dolgoknal! Semmi jo nem sul ki abbol, ha nagyobban gondolkozol... ~ Egy nyari ejszaka emleke lebegett a szemeim elott. Sikoltas, reccsenesek, majd a szirena... Egy atvirrasztott ejszaka... Aztan... Fekete gyaszruha. Felemeltem a fejemet. ~ Vege van, Gen. A multat nem lehet megvaltoztatni. ~ - Mi volt a kerdes? - eroltettem mosolyt az arcomra.

Rebecca&Hooligans 

- Nekem oké. - feleltem, majd kérdőn néztem a többiekre. 

Kim

A lány, aki előttem egy perccel jött a nyerges előtt, csak most ért be. ~Miért tudnak egyesek ilyen közvetlenek lenni olyanokkal, akiket nem is ismernek? Hmm, irigylem.~
- Semmiről - válaszoltam. - Nem akartok mondjuk kicsit körülnézni majd?  Akár a környéken is, nem csak a lovardában.
Egyébként kezdtem unalmasnak érezni magam, dehát reméltem, hogy majd feloldódom. Egyszer.

Rebecca és Hooligans 

Elindultunk a nyergesbe, vagyis ők elindultak, én nekem fel kellett hívnom anyát, de nem vették észre, mentek tovább. Rögtön utánuk mentem amikor letettem a telefont. 

- Héé ! - nevettem rájuk, belépve a nyergesbe. - Nem lehet telefonálni, mert ott hagytok. - nyújtottam rájuk a nyelvemet. - Na, lemaradtam valamiről? - kérdeztem ártatlanul. 

Ren & SOra

Gen valamit leművelt, aminek az eredménye falrakenődés lett egy kis patkóval való védekezéssel megfűszerezve. Meglepetten pislogtam rajta, majd elnevettem magam a lány akcióján.
- Izé.. Nem akarok zavarni, de csináltok valamit ma délután? Nem ismerek senkit és semmit, szívesen csatlakoznék. -szlalt meg az új lány. Mosolyogva rápillantottam, közben gondolkodóba estem.
-Hm...nem tudom, hogy terveztünk volna valamit...heverészésen kívül.

Katherine & Nina

- Mindenkinek vannak olyan titkai, amit nem osztanak meg másokkal ~ mint például nekem is ~ de ha elmondod, könnyebb lesz - majd hitrelen felindulásból megfogtam Stefan kezét.

Genevieve & Luire

Sziszegve táncoltam odébb, miközben sötét pillantásokkal bombáztam Rent.

- Nem, arra ott. - böktem egy otthagyott patakaparó felé. Rent nem állítottam meg ezzel, továbbra is közeledett, úgyhogy hirtelen elhatározással elrohantam mellette, menet közben megbukva a küszöbben, hogy a falra kenődhessek, először ezen a napon. Szitkózódni kezdtem volna, ha nem akad meg a tekintetem az előttem lengő kantárokon. Odébbiszkoltam, csak, hogy kezem kitapinthasson valamit a földön. Hideg volt, kemény, és... Elég nagynak tűnt ahhoz, hogy félre tudjam ütni vele a kantárt. Felemeltem, majd Ren felé fordultam, védekezően magam elé tartva a... Patkót?! 

Kim

Kedvetlenül jártam körbe a nyergest, nem nagyon figyeltem a többiekre. Csak kiválaszottam egy kis sarkot és oda tettem a cuccost. Igazából nagyon rosszul éreztem magam, legszívesebben bőgve rohantam volna a szobámba, úgy éreztem nem fogom itt jól érezni magam. Egy pillanatra erőt vettem magamon, és a viccelődő Ren és Gen felé fordultam. 
- Izé.. Nem akarok zavarni, de csináltok valamit ma délután? Nem ismerek senkit és semmit, szívesen csatlakoznék. 

Dereck & Singapore

-Hm, talán tetszik az ötlet?-pillantottam vissza a lányra, akit még mindig tartottam.

 

Ren & Sora

- Tudod, nekem azért vannak kételyeim... - lépett be óvakodva Gen, aztán ledermedt és újból falfehér lett. Kiaraszolt.
- Kantár...Látod?-suttogta nekem és rámutogatott a kantárra. Rápillantottam a szerszámra. Levettem a helyéről és a lány felé nyújtva közeledtem hozzá.
-Erre gondolsz?

Genevieve & Luire

- Tudod, nekem azért vannak kételyeim... - léptem közelebb óvatosan. Kezdtem visszanyerni eredeti arcszínemet, csak, hogy a belépés után sikerrel veszíthessem el újra. Halálra válva dermedtem mozdulatlanná az ajtóban, miközben a szemközti falat bámultam. ~ Jót tett neked az a színház... ~ - Kantár... - suttogtam Rennek, aztán néhány lépéssel előző helyemen termettem, hogy újra, ezúttal még óvatosabban dugjam be az orrom a nyergesbe. - Látod? - mutogattam neki. 

Sierra & Loki
-hmm négysajtos?-nyaltam meg a szám szélét.

Stefan & Nevada

-figyelj ezt sose mondtam még el senkinek...-néztem a földet.

Katherine & Nina

- Igeeen.... ha elmondod... bármit kérhetsz... ami teljesíthető - néztem rá könyörgően.

Dereck & Singapore

Elvigyorodtam, majd rámugrott és megtartottam.
-Hm...extra sajtos?-vetettem fel az egyik pizzalehetőséget.
-És extra füves?-pillantottam át Singre.

 

Ren & Sora

-Hát...nem tudom, kik ezek a kantárak, de...majd leninjázom őket-vigyorodtam el, majd egy halovány mosollyal beléptem Kim után a nyergesbe. Körbepillantottam. Egyből pofán csapott a bőrszag.
-Nem is ijesztő.

Genevieve & Luire

Falfehérre sápadtam, ahogyan új dolog fogalmazódott meg az agyamban.

- Az lehet... De... Ott vannak a kantárok. Meg a kefék. Mi lesz, ha letámadnak? - Halkult el a hangom a mondat végére.

Kim

Elindultam befelé, kikerülve a többieket. Beérve kellemes nyeregillatot éreztem, ami jókedvre derített, olyan rég éreztem már ilyet. Hátra néztem, és lassan bejöttek utánam a többiek is.

Sierra & Loki

-oo ez romantikusan hangzik-rebegtettem a pilláim közben kuncogtam
-milyet kérsz?- néztem rá majd ráugrottam :3

Stefan & Nevada

-muszály?-néztem rá "kis kukacos" mosolyogtam magamban

Katherine & Nina

- Van időnk - mondtam, majd letelepedtem mellé a fűbe. Ninát elengedtem, aki rögtön legelészni kezdett.

Dereck & Singapore

Sing lassan odadöcögött az istálló elé.
-Rendeljek pizzát, amíg ideérsz?-nevetett fel Sierra.
-Kac-kac-csúsztam le Sing hátáról, majd odaálltam Loki mellé és felpillantottam a lányra.
-Mondjuk egész jó ötlet.

 

Ren & Sora

Persze, csak álltak ott egyhelyben.
-Esetleg...féltek bemenni? Nem hiszem, hogy harapnának a nyergek.

Genevieve & Luire

~ Barkóbázás? ~ Pajzán gondolat futott át az agyamon. ~ Enfer, Gen, enfer! Még csak nem is ismered... Rossz kislány, rossz, rossz, nagggyon rossz! ~ Arcomon egy pillanatra megjelentek gondolataim, ahogyan megnyaltam ajkaimat, de aztán egy másodperc alatt váltottam póker arcra, hogy lehetőleg minél kevesebben vegyék észre. 

Kim

A Ren nevű srác kijelentésére bólintottam, és a hátamra kaptam a táskát. 
- Jó lenne... 

 

Sierra & Loki
-nah gyere te csiga!-kuncogtam , majd a célban lefékeztem Lokit, 
-rendeljek pizzát amíg ide érsz?-nevettem föl.

Dereck & Singapore

-Vissza számolok. Háromra indulunk. Egy...kettő...-kezdte Sierra, ám kettőre már beugratta vágtába Lokit, így hatalmas előnyre tett szert az amúgy is lusta lovammal szemben. Végtére is, én is vágtába ugrattam Singet, aki robosztusan hátöhm... döcögött alattam, mint egy medve.
-Ezért még tuti megszívatom...-dörmögtem az orrom alatt.

 

Ren & Sora

Éééés még egy újabb lovas. Nekidőltem a falnak és csendben figyeltem az eseményeket.
- Izé... Én is csak ma kezdtem. -pislogott rám segítségkérően Gen. Értetlenül visszapislogtam rá, majd ellöktem magam a faltól és benyitottam a nyergesbe.
-Esetleg mondjuk nézzük meg és fedezzük fel barkóbázás helyett?-mosolyodtam el.

Kim

Elmosolyodtam, és már kicsit meg is nyugodtam. Közelebb léptem hozzájuk, és szórakozottan birizgáltam a hátizsák egyik zippzárját. 
- Értem...- mondtam félénken, és örültem, hogy nem néznek totál hülyének.

 

Genevieve & Luire

- Öhm... Hátöhm... Szóóóval. - akadtam el a mondanivalómban. - Aztmondjahogy... Vannak... Nyergek... Megöh... Kantárak. - pislogtam segítségkérően Renre. - Izé... Én is csak ma kezdtem. - pirultam el. 

Kim

- Aa, köszi - mosolyogtam zavartan, és felemeltem a nagy hátizsákot, amiben a lóápoló cuccaim, és kevés lófelszerelésem volt elrejtve. -Csak ezeket akartam bevinni. Van ennek valami külön helye..? 
Nagyon hülyének éreztem magam abban a pillanatban. Mindannyian furcsán néztek rám, és abba már bele sem mertem gondolni, hogy mi járhat most a fejükben. 

Sierra & Loki

-benne vagyok.- ravaszt mosoly villant át az arcomon
-vissza számok-musolyogtam- háromra indulunk-tettem hozzá.
-egy....kettőőőő!!-sikítottam majd Lokit vágtára kértem, ő szívesen vette és kilőtt mint egy puskagolyó,

Stefan & Nevada

-Hosszú történet-vágtam rá tömören, majd leszálltam a lovamról és elengedtem legelni. Leheveredtem az alma fa alá a hűsbe.

Genevieve & Luire

Nagy szemeket meresztettem az újonnan idekerült lányra, aki az ajtó előtt állt, és elég idegesnek tűnt. ~ Ez meg hogy került ide? ~

- Szia! - vigyorogtam a leányzóra. - Köszi, Rebecca, én Gen vagyok. - integettem neki bugyután, miután visszafordultam hozzá. - Szóóóval... Ott van a nyerges. - mutogattam mindenkinek. - Ahová eredetileg indultunk. Rennel. És Scarlettel. Kíván valaki még ma belépni azon az ajtón, vagy mit csináljunk? - Pillantottam körbe. 

Dereck & Singapore

Csak meredten bámultam előre, ki a fejemből. Sing nyugtalanul rázkódott alattam,  ezzel kizökkentve gondolataimból. Halvány mosollyal az arcomon végigsimítottam  a nyakán, majd átpillantottam Sierra-ra.
-Verseny az istállóig?

 

Ren & Sora

- Szóval, van már tervetek délutánra? Nincs kedvetek valamit közösen csinálni? - kérdezte Scarlett, majd nem sokkal ezután egy idegen hang ütötte meg a fülünket, így egy újabb lovas csatlakozott hozzánk.
- Sziasztok!  Mi a téma? - mosolygott a lány. Szinte majdnem ugyanebben a pillanatban belement Gen szemébe valami.
- Rebecca vagyok, még nem találkoztunk. - újabb mosoly, miután kiszedte azt a bizonyos vackot a francia lány szeméből. Én csak szótlanul ácsorogtam ott és figyeltem a történéseket.
-Ren-mutatkoztam be egy biccentéssel.

Katherine & Nina

- Jó, azt gondoltam. Az embereknek sem azért nyomják be a képüket, mert jól áll nekik a lila. De azok se véletlenül kapják - próbáltam célozgatni arra, hogy mondja el.

Rebecca &Hooligans

- Segítek, várj! - hajoltam oda a lányhoz, megpróbáltam kiszedni a szeméből a pillát, eredetileg sikertelenül, majd amikor már majd kinyomtam szegény szemét, sikerült. - Áhá! - mutattam fel diadalmasan a szempillát az ujjamon. - Rebecca vagyok, még nem találkoztunk. - mosolyogtam rá.

Kezem egyetlen mozdulataval probaltam meg letorolni a konnycseppeket. Sikertelenul. - Auuuu! - visitottam fel. Fajdalom nyilalt a szemembe, amelybol ujabb, sos cseppecskek gordultek elo. Sziszegve nyultam egy zsebkendoert, am hamar rajottem, hogy valoszinuleg beledorzsoltem egy szempillat. Halkan szitkozodva fordultam a lany fele. - Semmi fontos. - nem kivantam elmondani neki a tortenetem. - Ize... Ren, vagy valaki... Ha kiszednetek ezt a... - megszakitottam mondandomat. ~ Nem beszelunk csunyan! ~ - szempillat, megkoszonnem.

Stefan & Nevada
"miért érzek késztetést arra hogy elmondjam? miért?" elmélkedtem magamban-nem a szépségük miatt van rajtam-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Majd ügetésre váltottunk. Kis idő után egy tisztásra értünk.

Katherine & Nina

Stefan elég komor lett, mikor a hegeket említettem.
- Szerintem menjünk arra - mondta komoran.
- Okéé - mondtam, majd elindítottam Ninát. - De biztos hogy minden oké? Azok a hegek nem tűntek túl szépnek.

Stefan & Nevada

elkomorodtam, rossz kedvem lett...nem szerettem erről beszélni...soha senkinek még nem mondtam el hogy mi történt velem..
-szerintem mennyünnka arra-mondtam komoran.

Katherine & Nina

- Nekem mindegy. Vezessen az úr - mosolyogtam, majd megláttam Stefan hasán a hegeket. - Úúú mi ez a sok heg? Nem néznek ki túl jól.

Stefan & Nevada

-semmi - kacsintottam rá -merre mennyünk szép hölgy?-emeltem le a kalapom, sötétkék western farmer és egy rolytos Csapsz volt rajtam. kivlillant a kocka has és a hegek...azok a szörnyű hegek amik rosszra emlékeztettek...

Katherine & Nina

- Óó... bocsi. Akkor viszont... Antigonosz vagy Stefan - nevettem idétlenül. Kissé kínosan éreztem magam, amiért így reagáltam a kedvességére.

 

Lexy&Gold Dust (U.I: Oké most már tényleg elegem van.... ) 

-Felőlem mehetünk -motyogtam Mahawirnak és úgy helyezkedtem ,hogy segíteni tudjon felállni. Lassan de biztosan emelt fel két lábra és én meglepődtem ,hogy honnan van ebben a fiúban ennyi erő.Nem volt az az igazán agyangyúrt pasi olyan kis vékonynak tűnt ,de mégis mintha semmit nem számított volna neki a súlyom.

 

-Éppen mondani akartam, hogy feküdj le, de így egyszerűbb lesz. Megpróbálkozhatok egy masszázzsal, ami elvileg segít...Nyugi, csak a fejed kell hozzá... Meg a kezem persze.-Ezután elhallgatott és nagyon gondolkodó arcot vágott. Ha lett volna több erőm ,és nem az újbóli elájulás ellen küzdöttem volna biztos ellenkezem, de most ilyenre esélyem sem volt úgy hogy csak bólintottam :

-Igen ,köszönöm az jól esne ,és köszönöm ,hogy segítesz . A többiek nem igazán figyelnek erre. Kellett egyáltalán ma nekem kilovagolni. -gondolkodtam hangosan . Mahawir lerakott a földre ,és a fejemhez sétált (volt vagy egy lépés neki amíg az oldalamtól oda ért) majd ott letérdelve hozzá látott a maszírozásomhoz. Nagyon jól esett ez a fajta törődés. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy éreztem ,hogy az ujjaiból energia áramlik a fejembe enyhítve a fájdalmat. Teljesen ellazultam és reméltem ,hogy soha nem szakad vége. Aztán meghallottam a közeledő Vagányt . Marina meg se várta ,hogy lova lassítson vágtából leugrott és rohant oda hozzánk. Ez visszarántott a valóságba ,és egy pillanatra a fejfájásom is újra megelevenedett ami ellen egy hangos felszisszenéssel jeleztem nem tetszésemet.
-Elfelejtettem mondani hogy ha lehet ne csapjunk nagy zajt mert az is fájni tud neki, szóval ha lehet a csörtetésedet vedd halkabbra. Fölösleges túl sokáig itt maradnunk, hozd Goldot is és induljunk.-Mahawir elengedte a fejemet és kétlábra tápászkodott

-Itt a vizes rongy ! -guggolt le mellém a lány . Láttam az arcán ,hogy nem igazán tetszik neki az ötlet ,hogy azt a lovat kell visszavezesse aki az erdőben ráágaskodott.

-Köszönöm szépen ! -mondtam és felmosolyogtam rá. Éreztem hogy valamit még mondanom kéne -Golddal nem lesz semmi gond. Csak megrémült az erdőben . Egyébként nagyon nyugodt paci.
Marina csak némán bólintott ,oda adta a csuromvizes pólómat és elindult Goldék felé.
-Felőlem mehetünk -motyogtam Mahawirnak és úgy helyezkedtem ,hogy segíteni tudjon felállni. Lassan de biztosan emelt fel két lábra és én meglepődt

 

- Agyrázkódás. Ez szokott történni azokkal akik összevissza száguldoznak és se lovagolni, se esni nem tudnak.-Azzal a srác könnyedén leugrott a lováról. Majd visszafordulva a lovára szólt -Blaze maradsz!
,,Mesés-gondoltam- Ennyi emberből pont egy okoskodót sikerült kifogni " Mindig is utáltam az olyan embereket akik azt hiszik jobbak a többieknél ,és ő tökéletes példa volt erre. Ellenben az tetszett ,hogy parancsára a kis nyárifekete olyan egyenesen megállt ,mint aki szalutál.
-Elárulhatnád a neved, aztán hozz nedves ruhát a homlokára. Nem nagyon kéne mozognia de muszáj lesz valahogy visszavinni.- Egyre homályosabban láttam amit körülöttem csináltak ,de azt még sikerült felfognom ,hogy nem hozzám beszél.
-Marina vagyok -mondta röviden és elindult a tenger felé . Úgy láttam neki sincs túl sok kedve társalogni .
-Várj ! -kezdtem el - Itt a pólóm... Van rajtam fürdőruha .
Mire ellenkezhetett volna le is vettem és a kezemet oldalra kinyújtva újra Gold Dust nyakára dőltem. Éreztem ,ahogy Marina óvatosan kiveszi kezemből a pólót majd Vagány patáinak egyre távolodó zaját hallottam.
-Blaze elvisz kettőnket, ez a kis hölgy meg talán el tud vezetni két lovat- mondta Mahawir majd hallottam ,hogy közelebb lép.
Elkezdtem csúszni oldalra ,de nem bírtam megmozdítani a kezem ,hogy megkapaszkodjak helyette csak egy ,,O-ó"-t motyogtam el. Szerencsére a srác földet érésem előtti utolsó pillanatban elkapott.
 

-Éppen mondani akartam, hogy feküdj le, de így egyszerűbb lesz. Megpróbálkozhatok egy masszázzsal, ami elvileg segít...Nyugi, csak a fejed kell hozzá... Meg a kezem persze.

Kim: 
(még nem elkészült karakter)

Kicsivel később érkeztem meg, mint a többiek, így duplán újoncnak éreztem magam. Az éjjel is alig bírtam aludni, az agyam könyörtelenül azon kattogott, hogy vajon lesznek-e barátaim a DH-ban, és hogy egyáltalán elbírok-e majd a lovammal? Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy haza kéne mennem. De nem tettem.
A nap sugarai beszűrődtek az ablakon, ez ébresztett fel. Jellemző, az ébresztőt nem vettem észre, így másfél órával többet aludtam, mint akartam. Gyorsan, szitkozódva öltöztem föl, a szívem a torkomban dobogott. Ennyire talán még nem izgultam ezelőtt. Haboztam azzal, hogy kilépjek a szobámból, körülbelül húsz percig kerestem a semmit a bőröndömben. Végül rászántam magam, és mereven lépdelve elindultam a nyerges felé, lepakolni a cuccaimat. Reméltem, hogy nem lesz ott senki, de csalódnom kellett: többen voltak a helységben, mint amit a legrosszabb esetnek képzeltem el. Félénken léptem be. 
- Öhm.. Sziasztok, ez a nyerges? Jó helyen járok?

 

Lexy&Gold Dust 

Marinával kiértünk az erdőből egyenesen a tópartra /tengerpartra. Örültem neki ,hogy nyílt terepen vagyunk ,mert az erdőben úgy éreztem bármelyik faág lesodorhat a lovamról. Kísérőmön látszott ,hogy minél előbb túl akar esni ezen az egészen ,ezért nagyon megörültem amikor az  egyik srác- Dereck - Integetett nekünk,. Már épp emeltem a kezem ,hogy visszaintegessek ,de akkor egy lány a vízalá nyomta. 
,,Tipikus végre itt lenne a segítség erre..."  Aztán a tőlünk nem olyan messze az erdő, és a part találkozásánál megláttam egy magányos ló-lovas párost . 
-Marina! -mondtam ,de inkább suttogás volt ,mint figyelmeztetés. Szerencsémre meghallotta ,és amikor felém fordult rá mutattam a ,,segítségre".
-Hé ! Te ! Izé....öööö....Indián fiú ! -kiáltotta el magát a lány ,de a nyárifekete ló abban a pillanatban beugrott vágtába.
,,Jajj könyörgöm ! Halld meg ,hogy szólt ! Állj! Fordulj meg ! "-szugeráltam a hátát 
Szerencsére a ló a következő pillanatban már egy helyben állt ,és a hátulja körül megpördülve felénk tartott.
-A nevem Mahawir. Mit akarsz? - kérdezte ahogy közelebb került. Kezdtem úgy érezni ,hogy a világ forog körülöttem: bele markoltam Gold sörényébe és a nyakára dőltem.
-Csak egy ...kicsit pihenek ..-mondtam  és becsuktam a szemeim.
-Lexy leesett és beverte a fejét. Utána hányt is és most... Elég furán viselkedik. - Nem láttam hogy mit csinálnak körülöttem ,de a pata dobbanások közeledéséből ,és a szőke lány hanglejtéséből következtetni tudtam dolgokra. Úgy döntöttem elég lesz a pihenőből és újra ülőhelyzetbe tornáztam magam.
- Agyrázkódás. Ez szokott történni azokkal akik összevissza száguldoznak és se lovagolni, se esni nem tudnak.-Azzal a srác könnyed

Scarlett:

"Nah, már csak ez hiányzott. - gondoltam feldúltan, s ismét lehetőségek millióit játszottam le magamban. - Magamhoz ragadhatnám a szót, ezzel megragadva az alkalmat a kínos múltbéli ügyek végleges lezárására, de az már talán túlságosan feltűnő lenne."

Úgy döntöttem, hogy hallgatok és olyat tettem, ami nem volt rám jellemzőnek mondható - a Sors kezére bíztam magamat, azéra a bizonyos Sorséra, ami nemrég idesodort a DH-ba, s megváltoztatni készült szürke életem. Hagytam, hogy Ő irányítson, s Genevievre és Renre bíztam magamat. Tudtam, hogy úgy lesz, ahogy mindenkinek a legjobb, de egy valamit elhatároztam és emellől nem tágítottam: sötét múltam lidércnyomását nem tárom fel ezen kedvesnek mutatkozó idegenek előtt. Talán azért, hogy ne bántsam meg őket, talán csak valami újat akartam kipróbálni, de amit a legvalószínűbb indokként tudok felhozni az, hogy szégyelltem azt, aki a DH előtt voltam.

Amikor tehát az új lány (Rebecca) feltette a kérdést, sokatmondóan társaimra tekintettem, ezzel jelezve  feléjük, hogy nem én kívánom megadni rá a választ.

Rebecca&Hooligans

 

Beléptem a nyergesbe.  Meglepve néztem az ott összegyűlt kis társaságra.

- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Mi a téma?

 

Scarlett:

Mialatt Gen nagynehezen elmagyarázta Rennek, hogy  mit is keresünk mi thárman a nyergesben és hogy tulajdonképpen ez az egész miatta van, az eltelt időt egy kisebb évszázadnak életem meg. Szegény fiú Luire csínye után hírtelen azt sem tudta, hol van - így bántott, hogy én elsőre kinevettem.

Mikor Gen azt mondta, hogy Luiret hívjuk csak nyugodtan "Boci"-nak, szintén elmosolyodtam, s halk kuncogást hallattam, de tulajdonképpen egy ideig ennyiben ki is merült kommunikációm feléjük, míg nem egy kellemetlen mondat ütötte meg a fülemet:

-Egyébként..hogy kerültél ide? Vagyis...jobban mondva...miért? -kérdezte Ren Genevievtől, aki lelkesen válaszolt neki, majd Ren is elmondta a történetét.

Nem akartam a múltamról beszélni - még akkor sem, ha Ren bevallotta, hogy ő sem rendelkezett makulátlan előélettel. Nem, annyira biztos nem volt kisiklott élete mint nekem, de ha igen, akkor is jobbnak láttam eltitkolni - hazudni azonban nem akartam neki. Éppen ezért minden erőmmel azon voltam, hogy tereljem a témát. Sajnálkoztam Gen megható történetén és elmeséltem, hogy nekem is volt egy barátnőm, aki korán elvesztette a szüleit - ezzel remélve, hogy nem hagyok bennük űrt, s ezen a kínos témán tovább is léphetünk...

- Szóval, van már tervetek délutánra? - kérdeztem, ezzel véglegesen magamhoz ragadva a szót. - Nincs kedvetek valamit közösen csinálni?

S csak reménykedtem, hogy távolságtartásomat nem feléjük irányuló bizalmatlanságként élik meg.

 

Stefan & Nevada

-jaj nem úgy értettem, bóknak szántam-néztem rá édesen, "hogy milyen furcsa lány" gondoltam magamban. Nevada már kellő képpen unta a dolgot ezért elengedtem hagy legelésszen.

Katherine & Nina

- Héé most mit csináltam? - néztem rá szomorúan. - Idegesítő? Én?! Gonosz vagy Stefan - duzzogtam.

Stefan & Nevada

-feladom- sóhajtottam mosolyogva- be kell vallani idegesítő és édes lány vagy- mondtam őszintén majd rá kacsintottam

Katherine & Nina

- Igen... az erdő ijesztő. De ugye te megvédesz, ha megtámad minket valami? - néztem rá segélykérően, majd elmosolyodtam. - Ne nézz már így. Olyan... "Stefanos".

Stefan & Nevada

-itt az erdőben, kettesben- nézten rá vonzón. "gyerünk már...törj meg és ne hívj tanár bácsinak" dalcoltam magamban ezért volt ez a színjáték. Nevada megrázta a fejét. unatkozott

Katherine & Nina

- Biosz? Az az állatos tantárgy ugye? Amiben még az emberi testről meg az ilyenekről tanulunk... jaajj azt nagyon utáltam. A tanár mindig befingott órán, meg retardáltul beszélt.. jujj - Stefan megsimította az arcomat, majd a szemebe nézett. Nem pontosan értettem, mit akar elérni, de hajtott a kiváncsiság hogy megtudjam.

Stefan & Nevada

" a franc nem ...jött össze" duzzogtam magamban .
-mit szólnál Bioszhoz?-simítottam meg a lány arcát gyengéden ,közben belenéztem mélyen a szemébe (a smaragd zöld rikítü szemimmel). Folytatam a játékot.

Katherine & Nina

- Állok elébe - mosolyogtam rá.

Stefan & Nevada
-feladom-sóhajtottam egyet...majd eszembe ötlött valami.
-hmm azt mondod tanár bácsi?-néztem rá mézes mázosan- akkor tanítsak valamit?- mosolyogtam sexy-n. 

Sierra & Loki

-ooh ne-kaptam a szám elé- szegényke, úgy sajnálom- nyultám át Dereck-hez és megfogtam a vállát.

Katherine & Nina

- Kocsis? Kislány? Először is: nem vagyok kocsis, nem tudok kocsit vezetni. Másodszor: Nem vagyok kislány! 15 éves vagyok! Viszont maga taránbácsi, mert tanár, és bácsi is. Értiiiiii? - néztem rá.

Dereck & Singapore

Szótlanul meredtem magam elé.
-Egy ínhalátort próbálok beszerezni neki.-feleltem egy idő után, majd ismét szótlan maradtam, egészen addig, amíg el nem értük az erdei ösvényt.
-Sing kehes...

Sierra & Loki

-értem-néztem rá megértően.
-de nincs komolyabb baj ügye?- néztem újra Dereck-re

Dereck & Singapore

Kicsit lemondóan sóhajtottam, közben elindítottam Singet lépésben.
-Sok volt már neki a por.-próbáltam ennyivel letudni a dolgot.

Sierra & Loki

Loki elkezte csattogtatni a fogát Dereck felé sunyítva.
-asszem ne kötöszködj- kuncogtam - Sing jól van?- néztem a herélre aggódó tekintettel.

Dereck & Singapore

Odaléptem Singhez és felhúztam magam a hátára. Elhelyezkedtem fotellovam hátán kényelmesen és megsimogattam a nyakát.
-Mindjárt visszaérünk, tarts ki-motyogtam az orrom alatt, majd Sierra-ra pillantottam.
-Hogy mi?!-akadtam meg azon, amit Loki mondott, aztán méltóságteljesen kihúztam magam.
-Tanítsd meg számolni. 28-ból 27 az még mindig 1.

Sierra & Loki

-hát tudni akarod?-kuncogtam-persze menjünk- feleltem majd feltápászkodtam és leporoltam magam. lassan Lokihoz sétáltam és megsimogattam a nyakát, aki egy lusta horkantással jelezte hogy tetszik neki. Megpusziltam az orrát.
-Imádlak te!-mosolyogtam rá, láttam hogy bántja az előbbi incidens. "én is, és még egyszer bocsi" válaszolta táltosom.
-semmi-paskoltam meg a hátát. Majd Loki meghajolt hogy feltudjak rá szállni.
-felugrottam volna-néztem rá. "láttam megkorát estél,jobb ez így" válaszolta .
-nah Dereck-röhögtem-azt mondta Loki hogy....-szakadtam a röhögéstől- nah azt hogy "figyellek tesó, ha valami rosszat teszel ... a 28 fogad közül kirugok 27-et hogy csak kettő maradjon de az is fölül hogy szotyizni se tudj" -idéztem Loki mondatát majd tovább röhögtem. Loki kihúzta magát és dobbantott egyet "haha" halottam a fejemben Loki-t.

 

Stefan & Nevada

-juj..jaj...de kocsis beszéded van KISLÁNY!- hagsúlyoztam ki az utolsó szót- Ha én bácsi akkor te kiccsaj - mosolyogtam. Közben a lány elé léptem.
 

Katherine & Nina

- Hehehe nagyon vicces a tanárbácsi - gyúnolódtam. - Kislány?! Kisány a *********-ja, tata! - mondtam sétődötten, majd háttal fordultam Stefannak.

Dereck & Singapore

Sing komótosan odabattyogott hozzánk, majd fátyolos tekintettel körbepillantgatott, hogy ugyan mi ez  a nagy felhajtás.

Sierra kezdett magához térni, amire egy széles, megkönnyebbült mosoly volt a reakcióm.
-Mit mondott Loki?-vontam össze a szemöldökömet, majd elengedtem.
-Boccccs.-mosolyogtam a lányra, majd felkeltem.

Sing megrázta a sörényét, szemlélte az eseményeket. Egyik pillanatban előrenyújtotta a fejt és köhögött. Homlokráncolva néztem a heréltet, majd vissza a lányra.
-Lehet jobb lenne vissza menni...

Sierra & Loki

"Sierra! Ne haragudj , bocsáss meg, nem direkt volt,hallsz? jaj mit tettem" halottam Loki hangját a fejemben de minden sötét volt.
Eközben Dereck halálraváltan odasiettett mellém és fel akart szedni de Loki élesen rányerített. "nyúlj hozzá és leharapom a karod" halottam újra a hangját de még mindig sötéségbe burkolózott az elmém. Dereck közben lassan elnyerte Loki áldását arra hogy felsegítsen.
Lassan az orrához nyúlt majd Loki hagyta hogy megsimogassa egy pillanatra az orrát. "figyellek tesó, ha valami rosszat teszel ... a 28 fogad közül kirugok 27-et hogy csak kettő maradjon de az is fölül hogy szotyizni se tudj" Sunyított Loki.
Hirtelen felpettant a szemem , Dereck rázott engem a vállamnál fogva. Ahogy felnyitottam a szemem éles röhögés tört ki belőlem Loki utolsó mondata után. Hirtelen befejeztem.
-Jaj köszi-mosolyogtam Dereck-re. - Ha hallottad volna mit mondott Loki-kuncogtam, még mindig a vállamat fogva tornyosult fölém Dereck.
-Loki semmi baj, tudom hogy véletlen volt-néztem táltosomra, aki megkönyebbülten lejjeb eresztette a fejét és horkantott egyet. 
-Ömm..elersztheted a vállam-pirultam el kicsit- így elég nehéz felállni-mosolyogtam rá kacéran.

Ren & Sora

Gen mosolya hamar lehervadt, amikor feltettem neki a kérdést. Láttam, hogy a könnyeivel küszködik, és már meg is bántam, hogy utat engedtem a kíváncsiságomnak. Halvány, vigasztaló mosollyal pillantottam a lányra.
-Nos, kettő is van, persze ha nincs ellenedre-mosolyogtam rá, aztán a kérdésére válla vontam.
-Egyszerű, apám állást kapott itt Amerikában, 10 éve, szóval ide kellett költöznünk. Aztán már nagyon kezdtem züllött lenni meg minden, lovazni meg ugyan elkezdtem, de...nem volt egy leányálom. Az indián stílus vonzott ide. Ez miatt remélem, hogy jobb ez a hely az előző lovardánál.

Genevieve & Luire

Szemem megtelt szomorúsággal, ahogyan értelmeztem a kérdését. Ahol eddig a vidámság ugrált, most könnycsepp gyülekezett.

- Tudod... Édesanyám... - nyeltem egyet, ahogyan megpróbáltam kimondani a szót. - Meghalt. És... Én ott maradtam a nevelőapámmal... Meg a mostohatestvéremmel. Tudod, a sablonsztori. - húztam fanyar mosolyra a számat. -  Jól éltünk, de... Jean-Claude nem bánt valami kedvesen a családommal. Tudom, hogy anya csak azért maradt meg mellette, mert nélküle... Hát, felkopott volna az állunk. - meredtem a semmibe. - És amikor ő... meghalt. Énb egyedül maradtam. Senki nem vett rólam tudomást. Úgyhogy amikor hírt kaptam errő a helyről, úgy gondoltam, megtehetem azt, hogy elmenekülök otthonról, és talán találok néhány barátot. Egy már biztosan van. - pislantottam Luire-re.  - És te?- töröltem le a könnycseppet. A legrosszabbakat még így is kihagytam. Azt, ami történt... Nem lehet csak úgy elmondani. Azt hiszem, ezt mindenki érti, aki valaha élt már át ehhez hasonlót. 

Ren & Sora

Megkönyebbülten mosolyodtam el.
-Egyébként..hogy kerültél ide? Vagyis...jobban mondva...miért?

 

 

Genevieve & Luire

Felnevettem a reakcióján.

- Semmi baj, néha én is franciázok. - vigyorogtam rá. 

 

Ren & Sora

A sóhajából ítélve lassan már az idegeire mehettem, szóval úgy döntöttem, inkább hanyagolom a kérdéseket.
-Hai-feleltem egy bólintással, véletlenül a saját anyanyelvemen, aminek következtében rácsaptam egyet a homlokomra.
-Szóval igen-javítottam magamon.

Genevieve & Luire

Hangosan felsóhajtottam.

- Hát, köszi. Szóval mehetünk? - léptem egyet az ajtó felé.

Ren & Sora

Ismét hirtelen felismerés terjedt szét bennem.
-Oh, és tényleg..-dünnyögtem az orrom alatt.
-Hogy miket tudsz...

 

Genevieve & Luire

Összehúzott szemmel meredtem Renre.

- Jól érzed magad? - lengettem meg a kezem az orra előtt. - A bokszban ücsörögtem, amikor odajöttél megkérdezni, hogy hol van a nyerges, mert el akarod rakni a kötőféket és a vezetőszárat. - Legszívesebben hajat téptem volna, de nem tehetem ezt szegény tincseimmel. 

Ren & Sora

Hitetlenkedve hallgattam a lányt, de aztán felemeltem a kezem és csodák csodájára, valóban ott volt a kötőfék és a vezetőszár a kezemben. Kissé gyanakodva néztem vissza Gen-re.
-És ezt te honnan tudod?

Genevieve & Luire

A szemeim lassan nem fértek el a fejemen.

- Ha felemeled a kezed... - mutogattam neki. - Akkor láthatod a kötőféket és a vezetőszárat. Tudod, Soráé mindkettő. Azokat akartad elrakni. Rémlik? 

Ren & Sora

Elgondolkoztam. Kerestem volna én a nyergest? Kezdek szenilis lenni. Aztán beugrott.
-Oh jah igen, tényleg.-hirtelen felismerés-De mit is akartam én ott?

Genevieve & Luire

Hitetlenkedve meredtem a fiúra.

- A nyerges. - ejtettem ki lassan a szavakat. - Amit kerestél. Rémlik? 

Ren & Sora

-Hm...Boci egyszerűbb-vágtam rá majdnem egyből az ajánlatra, aztán a mellettünk lévő ajtóra pillantottam. Közben lassan sikerült visszanyernem a hallásomat.
-Szóval mi is van itt?

Genevieve & Luire

- Nem, nem igazán. Lüijéör.  - Próbáltam leírni neki a szót. - Francia. Én is az vagyok. - mosolyogtam rá kedvesen. - Egyébként, ha végképp nem megy, hívhatod Bocinak. 

Ren & Sora

-Luvr?-próbáltam ismét sikertelenül a név kiejtését, de mind hiába. Túl...túl se nem angol, se nem keleti nyelven volt, így ez megnehezítette a dolgomat.
-A neve Sora-pillantottam hátra egy halvány mosollyal sárga kancám felé, ezzel letudva az ő bemutatását is.

Genevieve & Luire

Sötét pillantást vetettem a fiúra. ~ Mi az, hogy Luiauzie? ~

- Luire. - ejtettem ki a nevet, megpróbálva rajta "angolosítani' egy kicsit, hogy le tudja utánozni. - A lovam. Mint neked az a sárga kanca. - magyaráztam.

Ren & Sora

Oh, hát így már minden másabb volt, már rendesen Hallottam, amit mond. Csupán csak egy kérdésem maradt.
-Ki az a Luiauzie?-próbáltam elismételni sikertelün a nevet, amit mondott.

Genevieve & Luire

- Ott a nyerges. - mutogattam, miközben újra elismételtem a szavakat , de ezúttal sokkal hangosabban. - Elkísérlek odáig, mert még mindig süketnek tűnsz. És bocs Luire-ért.

Ren & Sora

Még továbbra se nagyon értettem igazán, hogy mit is akarna rám erőltetni esetleg, szóval még mindig értetlenül álltam ott előtte.
-Hangosabban esetleg nem tudnád?-kértem meg egy picivel hangosabb beszédre, hátha úgy már megértem, amit mond.

Genevieve & Luire

- Egy ajtó. - Pislogtam a srácra. - Mögötte meg a nyerges. Az a kérdés, hogy elkísérjelek-e odáig, bár, ahogy nézem, egy géppisztolyt sem hallanál most meg, szóval elmegyek veled, testőrként. - vigyorogtam rá tele szájjal, és reménykedtem, hogy most már hallott.

Ren & Sora

Gen elkapta a kezemet és kivonszolt az istálló ajtajába. Meglepettségemben csak pislogtam össze-vissza, közben a fülem még mindig csengett. Próbáltam megint leolvasni a szájáról, amit akar, habár valamivl jobban hallottam a dolgokat, mint az imént, de még most sem volt az igazi a dolog. Amerre lendítette a kezét, csak értetlenül pislogtam tovább.
-Mii van ott?-kérdeztem még mindig nem a megszokott hangmagasságban.

Genevieve & Luire

Félrehúztam a számat, aztán elkaptam a fiú karját, és az istállóajtóhoz vezettem. Menet közben elhaladtunk a nyerges előtt is.  ~ Hát... Végül csak elkísérted odáig. ~ 

- Szerintem a lovak nem örültek az ordibálásodnak. - meredtem összehúzott szemmel a lassan kijózanodó Renre. - A ló, aki telibekapott a nyerítésével, Luire volt, az én pacim, akit egyébként nem erre szerettem volna megkérni, csak szeret egy kis mókát csempészni a mókába. No, nem mintha az én ötletem nem lett volna jó. Legalább attól nem süketültél volna meg. Szóval bocsi, a nyerges pedig ott van, de bekísérhetlek az ajtón, ha gondolod. - húztam fel a szemöldökömet, mutatóujjamat az ajtó felé lendítve.

Ren & Sora

Próbáltam leolvasni a lány szájáról, amit mondani akart, de nem sok sikerrel jártam.
-Hogy mivan?-kérdeztem hangosabban, mert már magamat is alig hallottam.
-Nem hallok semmit!

Genevieve & Luire

Visszapislogtam Ren-re.

- Csak annyi, hogy bocsi, és hogy eleve nem ezt akartam, csak Luire megváltoztatta a terveimet. - Vetettem sötét pillantást az éppen peckesen odébbügető kancára. - Illetve, Scarlettnek mondtam, hogy szívesen elkíréslek titeket a nyergesig. - Húztam halvány félmosolyra a számat, miközben aggódva meredtem a fiúra. 

Dereck & Singapore

-Oh, biztos vagy benne?-tettem fel a kérdést a nem vagy herélt kijelentésére, mert most eléggé úgy éreztem magam, mintha mégis.

Sing lassan indult meg Loki után, egyáltalán nem sietett. Igen, ez teljesen rá volt jellemző. Loki nem éppen lassú vágtában közeledett felénk, majd nekiment Sierra-nak, mielőtt meg tudott volna állni. A lány össze esett.

A szívem a torkomban kalapált, alig fogtam fel, mi is történt. Épp le akartam hajolni a lányhoz, hogy segíthessek rajta, amikor Loki kissé ellenszenvesen rám nyihogott.
-Oh, hát persze...-dörmögtem az orrom alatt. Előbb össze kell haverkodnom Lokival, vagy valami. Lassan és óvatosan az orra felé nyújtottam a kezem.
-Figyelj pajtás, nem akarom bntani, és téged sem foglak-intéztem szavaimat egyenesen a ménhez. Először elkapta az orrát, majd tétovázott és végül engedte, hogy egy aprócska pillanatra megérinthessem. Ennyi elég is volt, hagyta, hogy odatérdeljek Sierra mellé.
-Héhé, az élők világában vagy még?-ráztam meg óvatosan, aggódva a lány vállát.

 

Ren & Sora

Már eljesen össze voltam zavarodva, lassan már a saját nememet sem tudtam eldönteni. Ehj, ezek a nők.
Egy váratlan pillanatban valami irdatlan hangos nyerítés köszönt be  hallójárataimba.
-Basszus-fogtam be a fülemet a hirtelen jött hangra. Egy jó ideig még csengett is a fülem. A lányok szájáról olvasva, hozzám bezéltek, de elég halkan hallottam őket.
-Eh?-néztem rájuk értetlen pislogásokkal.

Genevieve & Luire

Amint Luire elhajolt onnan, közelebb léptem, és tanár nénis mozdulattal lengetni kezdtem a mutató ujjamat az orra előtt.

- Tudod, édes... Azért megsüketíteni nem kellett volna. - kuncogtam. - Legközelebb majd megpróbálok pontosabb lenni. - Tettem hozzá a felháborodott tekintet láttán. 

- De, szívesen mennék veletek. - Mosolyogtam kedvesen a lányra. Legalábbis, megpróbáltam. ~ A te problémád, neked fáj, ne vetítsd ki másra! ~ Folytattam szokásos tevékenységemet, azaz saját magam szidását. Ténylegt nem voltam vele valami kedves. Felsóhajtottam, aztán Ren-re néztem.

- Minden rendben?

Scarlett:

Jót nevettem, mikor Luire Ren fülébe nyerített, bár meglepett, milyen jól megértik egymást Gen-nel. Ilyenkor mindig bánat töltötte el a szívem, amiért olyan nehezen boldogulok Kóborral, de az iménti vicces jelenet gyorsan segített a rossz gondolatok elkergetésében. Kis idő után, mikor már rendesen kaptam levegőt a nevetéstől, Genhez fordultam.

- Na? - néztem rá kérdőn. - Nem tartasz velünk?

Próbáltam kedves lenni vele, bár úgy tűnt nem vagyok túl szimpatikus neki. Végülis nem vagyok az a fajta ember, akit ez meghatna. Egy ideig próbálok ilyen maradni és majd meglátjuk, hogy alakul...~

Stefan & Nevada

-adok én neked olyat...-dünnyögtem majd eszembe jutott valami, ezért kihívóan elmosolyodtam.
-akkor te vagy a kislány? Kicsikém nem kéne szólni anyucinak mielőtt bejössz a vízbe? - gonoszkodtam

Katherine és Nina

Miután Stefan megszabadult a fölösleges ruhadaraboktól, elindult a víz felé. Én addig vidáman lubickoltam, miközben Nina az árnyékba vonult és elterülve pihent.
- Tanárbácsi, maga nem jön be? - hergeltem. Látszólag idegesítette a folytonos tanárbácsizás és magázás, de ki lennék én, ha nem Katherine, ha nem idegesíteném? :p

Stefan & Nevada

Mikorodaértünk Kat ruhástúl a vizbe rontott. Én elkezdtem levetkőzni. Levettem a kockás ingem, napbarnított kleoros bőröm csilliogott kivillant a a kocka has. Majd levettem a csizmiáim és kicsatoltam a western rodeo-s övem és letoltam a gatyám ami alatt persze fürdő gatya volt alatta. Mikor teljesen levetkőztem elindultam a víz felé, teljesen megfeledkeztem a hegekről amik beborították a testem, nem sűrűn de nem is ritkásan.

Stefan & Nevada

Mikorodaértünk Kat ruhástúl a vizbe rontott. Én elkezdtem levetkőzni. Levettem a kockás ingem, napbarnított kleoros bőröm csilliogott kivillant a a kocka has. Majd levettem a csizmiáim és kicsatoltam a western rodeo-s övem és letoltam a gatyám ami alatt persze fürdő gatya volt alatta. Mikor teljesen levetkőztem elindultam a víz felé, teljesen megfeledkeztem a hegekről amik beborították a testem, nem sűrűn de nem is ritkásan.

Katherine és Nina

Elindultunk arra, amerre Stefan mutatta. Nemsokára meg is pillantottuk a tengert, majd mikor odaértünk, megálltunk. Leszálltam Nina hátáról, majd ruhástul a vízbe futottam, és rögtön belevetettem magam.

Stefan & Nevada

-Nekem jó, jól esne egy kis hideg víz-néztem rá vidáman, szólíd és magabisztos voltam. 
-asszem arra kell menni-mutattam az ösvény végén a fényre. Nevada horkantott egyet mire én egy enyhe derék mozdulattal jeleztem neki hogy ügetni kéne, ő kézségesen leszegte fejét és a lány melllé ügetett.

Katherine és Nina

Stefan hirtelen mintha megváltozott volna, már nem kacérul, hanem inkább átlagosan mosolygott.
- Menjünk a tengerhez, mit szólsz? - kérdeztem, majd elindítottam Ninát. Lovam kelletlenül elindult kifelé az erdőből, közben csipegetett egy kis füvet a nagyobbra nőtt szálakból. Mikor kiértünk, körbenéztem, majd a mögöttem lépkedő Stefanra pillantottam.
- Merre menjünk? - kérdeztem.

Stefan & Nevada

Láttam rajta hogy nem igazán csípi a modorom. "jovan...akkor..." gondolkodtam
-Mehetünk, merre menjünk?- mosolyogtm rá kedvesen. Majd felültem Nevadára aki rögtön víszintbe helyezte a fejét, mindent tudott amit egy tökéletes westernlónak tudnia kell.

Katherine és Nina

- Tényleg? Hát... okéé... - néztem rá, mire kacéran kacsintott egyet. ~ez tuti pedo ~ gondoltam, majd megtörve a kínos csendet, megszólaltam. - Nem megyünk ki az erdőből? Itt olyan... rosszak a fényviszonok - kalinpáltam az ég felé. Ninához mentem, a hátára másztam, majd Stefanra néztem.

Stefan & Nevada

"olyan édes,olyan szép, olyan ártatlannak tűnő" gondoltam magamban.
-Kérlek ,naaah, Hívj Stefannak, neked megengedem- kacsintottam rá kacéran. Nevada közben mellettem legelészett nyugodtan,

Katherine és Nina

- Igen, pedotanárbácsi. És a tanárokat nem illik becézni,  vagy igen? - vihogtam.
- Rámültetni egy lovat? De.. de akkor... meghalok - mondtam szomorkodva. - Gonosz gyilkospedotanárbácsi Stefan.

Stefan & Nevada

- előbb pedó most tanárbácsi? -nevettem föl, rendkívül szép Hölgyemény volt ez a lány.
- igazán hívhatnál Stefannak vagy Stef-nek-mosolyogtam- ahogy jobban esik.- tettem hozzzá.
-még egy pedo-s mondat és rád ültetem Nevad-át-néztem rá kihívóan "vaagy....jaja juj nem rossz Stef rossz Stef" dacoltam magamban játékosan.

Katherine és Nina

- Jolvan. Elnézést - biggyesztettem le a számat. - És mi az hogy rossz pontot kapok? A pedo-bácsi nagyon gonosz - vágtam durcás fejet. - Egyébként mi járatban erre, tanárbácsi?

Stefan & Nevada

- Úristen, egy pedofil! - sikoltotta a lány. "hát szép..." duzzogtam magamban.
- Kikérem magamnak, 22 éves vagyok , nem vagyok pedo-néztem rá durcás fejet vágva.
- Azt látom...nincs a környéken más lovarda. Én a DH egyik Edzője vagyok, Western lovaglást fogok oktatani.te már rossz pontot szereztél...-néztem rá kacér mosollyal.
-Amúgy Stefan Kinston vagyok ő pedig Nevada-mutattam be magam majd a lovam.

Katherine és Nina

- Inkább csókolnád! - mondta a férfi, majd közelebb jött.
- Úristen, egy pedofil! - sikoltottam, majd Ninára pattantam, és eszeveszettül próbáltam mozgásra késztetni. Kancám lassan elindult lépésbe. ~ Ilyen gyorsasággal már rég elkapott volna ~ mormogtam, majd végigmértem a fickót. A 20-30-as éveit taposhatta, teljes cowboyfelszerelésben meredt rám. - Öhm... bocsánat - mondtam kínosan, majd leugrottam Nináról. - Katherine vagyok. A Draw Horse-ba járok lovagolni, és... khm, maga?

Genevieve & Luire

Összehúzott szemöldökkel meredtem a lányra. ~ Csak próbálj meg figyelmen kívül hagyni... Megbánod, szivi. ~ Felkaptam a fejem Ren mondókájára. A szemöldököm homlokom közepére emelkedett.

- Igen, nagyon nehéz megtalálni a nyergest. - gúnyolódtam. - Tudod, elmész itt, a bokszok mellett. Látsz két ajtót. - mutogattam. - Az egyik kifelé vezet, tehát értelemszerűen nem az a nyerges, hacsak nem kívánod a hálószobádban vagy a legelőkön tárolni a cuccaidat. Kizárásos alapon marad a másik ajtó. Tudod, olyan barna színű, és ajtószerű. - forgattam meg a szemeimet, de aztán nem bírtam tovább, és összegörnyedtem a röhögéstől.

A fiú lábai között kinézve megláttam Luire érdeklődő tekintetét. Az ajtóból figyelt minket. ~ Biztosan hülyének tart... ~ Abbahagytam a nevetést, és aprót intettem neki, remélhetőleg anélkül, hogy bárki is észrevette volna. Szemeimet az övébe mélyesztettem, így próbálva átadni neki egy titkos üzenetet. Remélem, megértette. Minden jel erre utalt, hiszen a tarka kanca patáit óvatosan emelgetve elindult felénk, aztán, amikor elég közel ért, fejét a neki háttal álló Ren felé nyújtotta, és a fiú fülébe nyerített. 

Stefan & Nevada

valaki csókolommal köszönt nekem, én automatikusan válaszoltam.
-csak csókol nád!-mosolyogtam majd a hang felé néztem. Egy csinos lányzó állt egy tarka nakca mellett.
Nagyon szép volt a lova igazi indián és western feeling. Odasétáltam hozzá.
-hát ennyire öregnek nézek ki?-mosolyogtam rá

Katherine és Nina

Nina vágtatva ugrált, miközben az erdő felé haladtunk. Hol az első, hol a hátsó lábait emelte el a talajtól, félő volt, hogy földhöz vág. Az erő előtt besatuzott, én pedig a nyakára estem. Ninának pedig pont ekkor jutott eszébe legelni, ezért egy gyönyörű mozdulattal lecsúsztam a nyakáról. Úgy döntöttem, biztonságosabb, ha gyalog folytatom utamat, és mivel Ninának se volt komolyabb ellenvetése, besétáltunk az erdőbe. a félhomályban egy lóalakot véltem felfedezni, majd mikor közelebb értünk, egy férfit fedeztem fel a ló mellett. - Öhhm... csókolom (xDDD) uram. - mondtam zavartan, ugyanis a homályban nem láttam jól az arcát.

Sierra & Loki

-jaaj Dereck-néztem rá felhúzott szemöldökkel- ne viselkedj úgy mint Sing- kuncogtam- nem vagy herélt na!-vágtam fintort. Majd füttyentettem egyet. Loki mindig felismerte a fütyülésem dallamát és frekvrenciáját (bocs fizikát tanulok xd) . Felkapta a fejét és nyerített SIng-nek hogy jön-e. Majd elindult felém vágtában. "megyeeek" sivította vidáman LOki.
-Lassan lassan mert....-nem tudtam befejezni mert Loki hirtelen lefékezett de a finom homok nem lassította le így jó nagyon taszított rajtam. Mire én elvesztettem az eszméletem.


Stefan & El Hierro (Ettől a szereptől fogva NEVADA a kanca)

-Jolvan,ügyes kislány-simogattam meg kedves kancám nyakát. Lassan lédeltünk egy szép árnyékos ösvényen.
-Hajj..de unatkozom-jelentettem ki, mire Nevada beleegyezően horkantott.

Dereck & Singapore

Az incidens után felállt és odébb szaladt.
-Kapj el, ha tudsz!-öltötte ki rám a nyelvét.
Ha már az előbb Singhez hasonlítottam magam, feltornáztam magam a homokból. Mindenem retkes volt. Eleget téve "heréltségemnek", lomhán elindultam a lány után.

Sierra & Lopki

-nahát, milyen furcsa és véletlen baleset-kuncogtam majd leborítottam magamról a fiút.
-kapj el ha tudsz-kuncogtam majd kicsit arrébb szaladtam és kinyújtottam a nyelvem

Sierra & Lopki

-nahát, milyen furcsa és véletlen baleset-kuncogtam majd leborítottam magamról a fiút.
-kapj el ha tudsz-kuncogtam majd kicsit arrébb szaladtam és kinyújtottam a nyelvem

Dereck & Singapore

Furcsáltam rajta a kaján vigyort, aztán valami teljes erejéből megbökött hátulról, én pedig a lányra estem. Hogy valami jó is kisüljön belőle, ne csak az, hogy megfejelem szerencsétlent, megcsókoltam. Sokkal kényelmesebb baleset, mint egy fejelés. Közben Singapore ott álldogállt a vidámkodó Lokitól nem messze és lustán méregette környezetét. Csaknem elbóbiskolt ott a parton, az ajkát már le is biggyesztette.

Sierra & Loki

-Talán , esetleg elég a demostráció-mosolyogtam rá, közben Loki Dereck mögé . Ő nem vette észre. én kajánul elmosolyodtam, mire Loki meglökte Dereck-et és ő szó szerint az arcomba esett az ő arcával. elcsattant egy igazi csók. Loki boldogan felnyerített, majd egy győzedelmi vágtát nyomott bakolt,ugrált rázta magát. nagyon jól éreztem magát

Dereck & Singapore

-Talán mi?-vontam fel kérdőn a szemöldököm, aztán helycsere. Ő alul, én fent.
-Vagy növesszek én is dudákat?-vágtam be egy elképedő fejet.

Sierra & Loki

-Ha az, hogy nekem nincsenek olyan melleim, mint Neked, nem elég demonstráció...akkooor-mondta Dereck majd finoman magához húzva megpuszilta a szám.
-talán- húztam fel a szemöldököm majd vissza pusziltam. "oooo te jóóóóóóságos ég" ugrált a kicsi én a fejemben örömében

Dereck & Singapore

-Hm-előadtam a gondolkozó embert. Az egyik kezét megfogtam és a mellkasomra helyeztem.
-Ha az, hogy nekem nincsenek olyan melleim, mint Neked, nem elég demonstráció...akkooor-egy kicsit elhúztam, hogy fokozzam a feszültséget. Végül kiöltöttem rá a nyelvemet és megpusziltam a száját. Oh te szent ég, követtem Singapore sorsát és belőlem is herélt vált..

Sierra & Loki

elvörösödtem, de áltam Dereck tekintetét, lassan közelebb hajoltam,de nem annyira.
-kaphatok demostrációt szőke?-mosolyodtam rá kajánul xd

Dereck & Singapore

Kicsit gunyorosan mosolyogtam vissza a lányra.
-De tudod...az előbb említettem, hogy a Nők a veszélyesek.
Közben az arcához nyúltam óvatosan.
-És én tudtommal kan vagyok.

Sierra & Loki

Rámodolyodtam...majd közelhajoltam a füléhez..
-drága te is szőke vagy-suttogtam a füléba majd hangosan nevetni kezdtem
-még a bagoly mondja verébnek- nevettem

Dereck & Singapore

Meglepett ez a hirtelen váltás. A megjegyzésére csak vágtam egy grimaszt.
-Tudod, szőkéből csak a nők veszélyesek...veszélyesen agyatlanok-öltöttem ki rá a nyelvemet játékosan.

Sierra & Loki

-mi az hogy herceg kisasszony? - méltatlankodtam játékosan, majd ellöktem őt mire ő a hátára esett. bár a puha homok felfogta az esést így is lehetett hallani a puffanást. majd a hasára ültem.
-agyon nyomjalak?-kuncogtam-jaah az lehetetlen lenne-nevettem fel gonoszan,

Dereck & Singapore

Muszáj volt elnevetnem magam rajta. Megcsóváltam  a fejem egy mosoly kíséretében, majd hozzákezdtem kiásni a lányt a homokból.
-Megfelel, hercegkisasszony?-vigyorogtam a lányra, miután sikerült teljesen kibányásznom a homok alól.

 

Ren & Sora

~Remek~mosolyogtam magamban. Ma még talán odatalálok a nyergeshez.
-De...én egy emberrel is könnyen eltévedek, összezavarom, szóval...-pillantottam Gen-re könyörgő szemekkel. Valóban, megvolt az a képességem, hogy ha nem tudok valamit, akkor a másikat is könnyen összezavarom. Na, ez már nehezebb képesség volt, ha többen voltak velem.

Sierra & Loki

-jovanna jovanna áss ki kérlek - nevettem -  nem megengedett helyekre tévedtek a homokszemcsék- nyafogtam vicces arcot vágva.
"jaaaj de csikiz..jaaaaj...de csikiz" kuncogtam magamban. próbáltam leplezni a csiklandósságomat.

Scarlett:

Jólesett Ren közvetlensége Ryan közömbössége után, így kaptam az alkalmon, hogy jobban megismerkedjek vele - elvégre már programom nem volt a nap hátralevő részében, barátokat szerezni pedig a legjobb dolog a világon, főleg, ha ilyen különlegesek.

- Én ráérek. - válaszoltam. - Szívesen elkísérlek.

Dereck & Singapore

Teljesen betemettem a homokba. Büszkén mosolyogtam a lányra, amikor végeztem a művemmel.
-Az edzés...melyik része nem volt érthető...?-kezdtem komolyan, aztán a végére már csak vigyorogtam.
Most, hogy így betemettem, könnyű volt nem gondolni azokra a bizonyos dolgokra. Körbenéztem. Tekintetemmel Singet kerestem. Jóval távolabb kiszúrtam. Még mindig játszottak Lokival.

 

Ren & Sora

-Igen, első-bólintottam Scarlett költői kérdésére, majd Gen-re pillantottam. Ren és Gen. Elég vicces, rímel a két név. Ezen el kellett mosolyodnom. A nyerges felé pillantottam, mert közben leesett, hogy Gen az imént már mutatta, merre van.
-Lányok..nem kísérnétek el? Attól tartok...eltévedek...-pillantottam fel rájuk bociszemeket alkalmazva.

- Szia, idegen. - meredtem a lanyra. Ez kellett. Meg valaki, aki elott leegethetem magam. Hangosan felsohajtottam. - Szia, Ren. Az en nevem Gen. - Halvanyan ramosolyogtam, aztan vegigmertem. ~ Van izlese. ~ - kozoltem csak ugy, magamnak. Aztan kileptem a bokszbol, es elkezdtem leporolni magamat. ~ Kellett neked leulnod... ~

Scarlett:

- Az első nap a DH-ban? - kérdeztem kedves, lágy hangon a fiútól, miközben Gen-nek is kezet nyújtottam, és biccentettem egyet köszönés képpen. - Nem könnyű itt kiigazodni. - folytattam ismér Ren-re nézve. - Nekem is időbe telt, mire megszoktam, hogy mi hol van, de mostmár egész jól kiismerem magamat. Ha bármiben segíthetek, nyugodtan mondd.

 

Sierra & Loki

-ááh ez forró-kuncogtam, de hagytam magam "ooooh" sóhajtottam magamban.
-amúgy gyúrsz?-néztem rá,kicsit...nagyon izmos volt. Loki és Sing eltűntek nagyon ellehettek. Két nagy gyerek. Dereck pakolta rám a homokot, ami melegített egy kcsit. már alig látszottam ki. "nah ezt még vissza kapja" szövetkeztem magamban :3

Dereck & Singapore

Habár meglepett a kijelentése, még mindig vigyorogtam. Időközben kiértünk a partra.
-Nah...legyünk retkesek...-törődtem bele sorsomba, majd egy teljesen váratlan pillanatban lebirkóztam a lányt a homokba. Amint sikerült lenyomnom fekvő helyzetben, a lehető leggyorsabban kezdtem el rá pakolni a homokot, hogy eltemethessem.

 

Ren & Sora

-Semmi baj...-legyintettem egyet, majd odébb dobtam a hajam, ami eközben odarakoncátlankodott az útba.
-Köszi-feleltem a tetszése kinyilvánítására, és néhány pillanat múlva kaptunk is egy újabb társaságot egy vörös hajú lány személyében, aki lovával tartott....valahová. Bemutatkozott és a kezét nyújtotta felém. Hát persze, a bemutatkozás elmaradt, oh én barom.
-Ren-mutatkoztam be mindkettejüknek, ahogy végigsiklott rajtuk a tekintetem.
-Ö...nem tudom...épp a...nyergest próbálom megtalálni....

- Ugh. Sajnálom. - pirultam mélyvörösre. ~ Hát, ennyit az elhatározásodról, szivi... ~ Aztán az is tudatosult bennem, hogy bikiniben állok egy vadidegen srác előtt, kisírt szemekkel, és valószínűleg rémálomba illő hajjal. Létezik egyáltalán ennél mélyebb vörös? - Csak... Tudod, kicsit megleptél. - ~ Most mondjam azt, hogy mindent imádok, ami keleti, és hogy mindigis látni akartam valakit, aki ott született és nőtt fel, vagy hagyjam az egészet? ~ - Jó a hajad. - nyögtem ki néhány másodpercnyi csend után.

Scarlett és Kóbor:

Ryan nem volt ma túl bőbeszédű - valószínűleg én szúrtam el valamit. Szokásom. Beszélgettünk még egy ideig, de végül nem maradtunk semmiben, ami kicsit elkeserített. Az ezt követő mozdulatsort már szinte rutin szerűen végeztem el - noha nem volt még igazán nagy gyakorlatom a lovak gondozása terén, de ez a pár nap, amit a Dh-ban tölötöttem, megtette a hatását. Lecsutakoltam Kóbort, megetettem, majd délutáni program után néztem. Az istállóból kifelé menet megpillantottam egy beszélgető lányt (Gen) és egy fiút, akinek bohókás kinézete rögtön szimpatikussá vált számomra (Ren), ezért odamentem hozzájuk.

- Sziasztok, - léptem oda széles mosollyal az arcomon. - remélem nem zavarok. Scarlett a nevem. - nyújtottam kezemet a fiú felé.

 

Sierra & Loki

-hát , engem nem zavar, veled bármikor lefürdök-nevettem-mármint itt a tengerben-javítottam ki magam, nagyon beégettem magam, tovább bizgeráltam a a madzag végeket elöl a bikinimen. "jaaaj de hü*ye vagyok istenem xd fúúh nyugi nyugi...ooh ennek kocka hasa van *-* istenem...jaj ne gondolj rá...alma,körte,banán,ananász,oooo és milyen helyes, ááh fene...alma,kkörte,kivi,,,és aza mosoly" nem bírtam másra figyelni vagy gondolni. bizergáltam a madzagot közben pirultam és pirultam xd

Dereck & Singapore

Elvigyorodtam azon, hogy mennyire belelkesült.
-Tudod...most tök vizesen kimegyünk...retkesek leszünk...és megint moshatjuk le magunkat a vízben DE újra retkesek leszünk...paradoxon e...-vettem a mondat végére egy jó szaftos parasztos tájszólást.
Valamiről beszélnem kellett és terelnem a gondolataimat a bikinis képről...amikor jobban szemügyre vettem.

 

Ren & Sora

Hiába laktam már itt 10 éve, hiába beszéltem angolul 10 éve, azért még egy kicsit néha eléggé nyögvenyelősen ment és így meg-meg akadtam néhol a mondataimban.
-Tudod a....-mutogattam a bokszajtóra-innen-nyögtem ki végül, hátha leesik neki, honnan van a kötőfék.
Aztán kiszúrta. Basszus, mind kiszúrja, de persze, nem kell jól eltalálni, minek is azt? Haha, nem olyan könnyű az élet. Megráztam a fejem.
-Japán...-helyesbítettem.

A fiúra néztem. Sötét pillantást vetettem rá, de aztán úgy döntöttem, a bunkóság nem jár feltétlenül kéz a kézben a döntésemmel. - Ha nem tudod, hol a nyerges, mégis honnan a fenéből szedted azt a kötőféket? - meredtem rá kihívóan. Felpattantam a földről, karommal pedig széles mozdulatot tettem. A nyerges felé intettem. Aztán jobban szemügyre vettem, és eltátottam a számat. - Te koreai vagy? - nyögtem ki a szavakat.

 

Sierra & Loki

-mindenfélét, van egy klasszikus és egy elektromos gitárom, imádok énekelni, leginkább a pörgős dalokat szeretek énekelni-mosolyogtam rá örültem hogy feltett egy kérdést, feloldotta kicsit a hangulatot. közben a két kis gyöngyöt piszteroltam mi a bikinimről középen lóg le.

Dereck & Singapore

Meglepetten pislogtam a kérdésére.
-Azt hiszem...csoki-válaszoltam nem teljesen biztosan a válaszomban. Viszont a fülemet megütötte az ének és a gitár.
-És...miket szoktál énekelni?-vetettem fel szinte rögtön a lánynak a kérdésemet.

 

Ren & Sora

Egy ideig még elvoltam magamnak, aztán úgy döntöttem, nem lehetek ekkora seggfej. A kötőféket a kezembe fogtam, a vezetőszárat pedig feltekertem a karomra, majd halk léptekkel a bocpaci bokszához mentem. Bekukucskáltam, a lányt keresve, akit sikerült is megtalálnom.
-Öhm..bocsi...nem tudod, merre van a nyerges? Vagy hogy ezt hová rakhatnám le?-szinte el is siklottam a zokogása fölött, mintha csak a saját dolgom érdekelne, de ezt ellensúlyozva felé vetettem egy kicsike zavart mosolyt.

Elvesztem a gondolataimban. Újra visszatértem egy-két évvel fiatalabb önmagamba. Újra láttam a nevelőapám hamis, nyájas mosolyát... Aztán azt a sötét, komor szobát. Éreztem a fájdalmat, mint akkor... Mint amikor láttam édesanyámat... Ahogyan próbált óvatosan leereszkedni a székre. De még így is, így is mindig megrándult az arca. Én láttam. Láttam azt, amit mások nem. Láttam a fájdalmat a szemeiben. De a mérhetetlen szeretetet is, amivel rám tekintett. Erős nő volt. Kibírta. És az emléke... Örökre megmarad bennem. Újabb roham tört rám. A depresszióval eltöltött hónapok... A pszichiátria undorítóan fehér falai. Az álszent, kétszínű emberek. És minden felett... Ott volt egy kés. A Kés. Az, ami olyan sokat segített nekem... És végül mégis amiatt jutottam oda, ahova. Rossz volt az időzítés. ~ De itt nem keresne senki... ~ Sötét gondolatok... Felemelte a fejemet, és letöröltem a könnyeimet. Döntésre jutottam. Innen nincs visszaút...

Sierra & Loki

-nah az tök jó én is imádok sportolni, de nekem az ért a gitár és az éneklés van közelebb-mosolyogtam rá.

-Öhm...egész jól áll ez a...bikini..-mondta Dereck kicsit zavartan.
-ooo..köszi-pirultam el..egyszerre kaptuk el a tekintetünket. Kicsit zavarba jöttem...próbáltam leplezni..
-Milyen fagyit szeretsz?-kérdeztem meg hiretelen zavartságomban... "milyen fagyit???milyen fagyit szeretsz????milyen agyhalott vagyok..hogy lehet ilyet kérdezni...Sierra..Hü*ye vagy!!!!" korholtam magamat...

Dereck & Singapore

A hobbim...Egész elgondolkodtató kérdés volt, hiszen mióta a DH-ba kerültem, egyszer hódoltam csak további hobbiaimnak a lovagláson kívül, így beletelt egy időbe, mire sikerült összeszednem a dolgaimat.
-Nos...szoktam fotózni, néha napján rajzolni...edzés is hobbiszinten megy..öö...benne vagyok bármiféle sportban, idegen nyelvek tanulásában és bulizásban-soroltam fel azokat, amik így beugrottak. Rápillantottam és egy kicsit jobban szemügyre vettem a lányt.
-Öhm...egész jól áll ez a...bikini..-kaptam el a pillantáomat a lányról kissé zavartan és inkább kiszúrtam Singet a távolban.

 

Sierra & Loki

Kicsavartam a hajamból a vizet, szőke és fekete tincsek tekergőztek a hátamon.
-jól esne egy napozás-néztem rá. Majd kifelé indlutam a vízből. 
-amm..neked a lovagláson kívül mi is a hobbid?-néztem rá, valahogy nem rémlett más elfoglaltság vele kapcsolatban a lovagláson kívül. Kicsit megigazítottam a tengerkék bikinim ami széltében fehér csíkos volt. Roppant jól állt, legalábbis úgy éreztem hogy jól áll xd

 

Stefan & El Hierro

Becsuktam a szemem és magamban elmélkedtem, teljesen El Hierro-ra bíztam magam. Ő tudta mikor lovagolok csukott szemmel, ilyenkor lépsre vált és nyugodtan ballag. "óvatosabb leszek, nem csajozom, oktatni jöttem ide nem csajozni..." korholtam magam.

Dereck & Singapore

Halvány mosolyra húztam a számat és a kezemet nyújtottam  a lány felé, hogy felsegíthessem a vízből.
Lágyan elkezdett fújdogálni a szellő, így tényleg kínzás volt kiállni a vízből, főleg ing nélkül, ami valahol a parton hevert - mostanra talán már retkesen, esetleg összetaposva.
Sing és Loki még mindig jól elszórakoztatták magukat a parton. Szinte az egész homok az ő patanyomaiktól volt megtelve.

 

Ren & Sora

Körbesétáltuk az istállót.
-Oh, hogy neked ez volt a terved...-dünnyögtem az orrom alatt, mikor vezettem vissza a kislányt a bokszába. A patakopogáson kívül megneszeltem egy halk sírdogáló hangot is. Összeszorítottam a számat. Nem, én csak zavaró tényező lennék, ráadásul még segíteni sem tudok rajta, mivel nem is ismerjük egymást - még névlegesen sem. Ígyhát, mint aki nagy ívben tesz a világra, visszavittem kancámat a bokszába. Levettem róla a kötőféket és nekiesett befejezni adagját.

 

Genevieve & Luire

Fájó szívvel meredtem a lassan tovaügető ló-lovas páros után, és a nagy nehezen sarokba szorított könnyek újra kibuggyantak a szemem sarkából. ~ Mon Dieu, Mon Dieu, ooooh Gen, tu es un imbécilé! ~ - szidtam magamat. Lehajtottam a fejemet, két tenyerembe temettem az arcomat, és újra felvillant előttem minden, amit eddigi életemben elszúrtam. Egy-egy elszólás, félrehallott mondat, dühkitörés, és az ezt követő büntetések. Igen, mindig megkaptam a magamét... Fájóan gondoltam azokra a pillanatokra, amikor bűntudattól mardosva, lelkem sebeit balzsamozgatva dőltem le esténként az ágyra, hogy aztán álomba sírjam magamat. Nagyon úgy nézett ki, hogy megint ilyen nap következik. ~ Gondolhattad volna... Mindig megkapod a büntetést... Mindig. ~ Halkan felnyüszítettem fájdalmamban, felhúztam a térdeimet, és begubóztam.

 

Sierra & Loki

-szerintem oké, mingy megfagyok-kuncogtam, közben bocsánatkérően pillantottam rá. Loki gyagyás volt, a nagy ovodás szindrómán akadt meg, úgy játszott a heréltel kint.

 

Stefan & El Hierro

-értem-sóhajtottam...kicsit fájt amit a lány mondott. Majd felültem El Hierro-ra (később nevada lesz(kanca)) És szép lassan tovább ügettem.

Genevieve & Luire

Szemem lassan megszokta a sötétséget, és így már ki tudtam venni a gerandákat, illetve az idő közben odakerült Stefant is. ~ Jól megcsináltad magadnak, Gen... Kellett ez neked?! ~ - korholtam magamat, miközben a sötét árnyékra bámultam. Az arcvonásait nem láttam tisztán, de úgy tűnt, bánja a dolgot.

- Nem, figyelj... Én sajnálom. Én csókoltalak meg, csak... Nem kellett, volna. Én nem vagyok ilyen, tudod? Nem tudom, mi történt... És azt hiszem, nem is... - hangosan felnyögtem, a szavak nem akartak kijönni a számon. - Nem is akartam igazán. - Kiböktem az utolsó néhány szót, aztán eddig kezeimen tartott szemeimet felemeltem, és a fiúra pislogtam. Így még pont láttam, ahogyan egy ló, és egy ember árnyéka átsuhan a szemközti bokszok ajtaján. ~ Biztosan ők voltak... Akik elől a bokszba bújtam. ~ 

Sötét gondolatokkal meredtem előre, és próbáltam kivenni, mit érezhet. A szeme még mindig lenyűgözött, de ezúttal nem láttam tavaszt, sem nyarat. Csak szemeket. ~ Csak szemek. ~ - tudatosítottam magamban, miközben a válaszra vártam.

Dereck & Singapore

Továbbra sem adtam fel a gyilkos szempárt. Így kászálódtam fel a vízben. A hajamból viszonylag kifacsartam a vizet, majd a lányra pillantottam.
-Kimegyünk a partra?-vetettem fel a száraz ötletet.

Sing a parton kiélhette újból csikókorát. Egyszerűen nem felnőtt lóként viselkedett Lokival, hanem úgy, mintha újból csikók lennének. Felugrott a mén hátára, majd le róla és körbe rohangálta. Meghúzta a sörényét, majd dobálgatta a fejét.

 

Ren & Sora

Ekkor vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül. Észrevettem a boci-pacit és lovasát, illetve egy srácot, aki valószínűleg a lány után rohant az istállóba. Kissé megszeppenve kiosontunk Sora-val, mintha ott se lettünk volna é nem is hallottuk volna az egészet. Úgy tűnt, sikerült ez a ninja akció.
-És most...?-pillantottam bizonytalanul körbe. Nem tudtam, merre menjünk, a kanca viszont haározottan elindult  jobbra.
-Oké, akkor jobbra-indultam el sárga lovam mellett. A nap fénye megcsillámlott pompás szőrén. Gyönyörű ló volt.

 

 

Sierra & Loki

-ny..-lebigyesztettem az alsó ajkam (plömplöm száj) és boci szemekkel nézem, egy vad szőke tincs az arcomba lógott. Loki és Sing kint játszottak a parton.

 

Stefan & El Hierro

-értem-néztem a a lányra aki felült a lovára és az ellenkező irányba ment, "nem értem...nem kellett volna,én barom" gondoltam magamban majd gyorsan a lány után futottam.
-Figyelj, sajnálom, felejtsük el...nem történt semmi jó?-néztem rá.

Dereck & Singapore

Sing lomha vágtája viccesen tűnt ki a vízben, ahogy követte játszópajtását. Egész jól megvoltak.

Figyelmesen hallgattam Sierra-t. Bűn. Nem szabad a mondandójára figyelni, mert egy váratlan akció következik ezután. Hirtelen rám vetette magát. Meginogtam, de még sikerült talpon maradnom, aztán ismét a nyakamba ugrott.
-Hé, óvatosan, te szőkeség!-próbáltam egyensúlyozni, aztán végül csak elvesztettem az egyensúlyom és a vízben landoltunk mindketten.
-Ezt feltétlenül kellett...?-lövelltem gyilkos pillantásokat a lányra.

 

Ren & Sora

A kanca halkan felnyihogott, amikor másik lótársát pillantotta meg az istálló ajtajában, de én elbambultam.. Nem figyeltem jóformán a környezetemre. Arra lettem figyelmes, hogy Sora a boksz ajtaját rugdossa és halkan nyihog, megállás nélkül. Megszeppenve felpislogtam rá.
-Hm-dünnyögtem az orrom alatt. Az ajtó mellől leakasztottam a kötőfékét. Kigubancoltam, megkerestem, hogy hogy is való ez a kanca fejére. Eltartott egy ideig, de végül meglett. Felcsúsztattam Sora fejére és becsatoltam a szíjat. Kezemmel elidőztem hókája szélénél. Akkor szedtem össze magam ismét, amikor erősen mellkason bökött a nózijával. Felcsatoltam a vezetőszárat a kötőfékre, majd kinyitottam a boksz ajtaját és a kanca kitáncolt a helyéről. Láthatóan örült, hogy nem kell odabent ácsorognia.

Genevieve & Luire

Nevetve kísértem figyelemmel Stefan hadjáratát. Végül sikerrel járt, és elszabadította El Hierrót Luire-tól. A kanca megvetően fújt egyet, és gyilkosan tekintett a ló gazdájára, de én láttam a szemében az igazságot: Elege volt már az udvarlásból. Luire inkább az a csendes típus, nem bírja a túlságosan is nyílt dolgokat. ~ És... Egyébként én is ilyen vagyok. ~ Homlokráncolva meredtem a semmibe, miközben az előző perceken gondolkoztam. A kacajom utóhangjai egy másodperc alatt múltak ki. Mi történhetett velem az előbb? Hiszen én nem szoktam ilyet csinálni... Csak megtetszett a szeme... És az, hogy Luire rádobott... Valami égi jelnek tekintettem... Aztán megcsókoltam. De kérem, hol marad a bizsergés? A pillangók, és minden más, amiről a nyálas, és a nem annyira nyálas lányregények írói beszélnek? Mert én nem éreztem... Csak a csókot. Kétségtelenül jól csókolt, de ha már összejövök valakivel, szeretném, hogy mindent érezhessek. Mindent abból, amiről már olyan sokat olvastam. Hiszen leírva látni, és a valóságban megtapasztalni két külön dolog. Én eddig még nem tapasztaltam ilyet... És az első csók varázsa is elmaradt. Csak a szemei hálóztak be. Csak a szemei. Mélyet sóhajtva, szomorú szemekkel néztem fel az aggódva pislogó Stefanra, aztán Luire felé nyújtottam a kezemet. Csuklómmal lassú mozdulatot tettem, ő pedig mögém ügetett.

- Elnézést... Én csak... Öhm... Ott hagytam valamit. - mentegetőztem bénán, aztán néhány lépéssel a kanca bal oldalánál termettem, és felpattantam a hátára. Elnyúltam a ló nyakán, és halkan a fülébe suttogtam: - Csak vigyél haza... Kérlek. - Luire megfordult, és eliramodott, én pedig becsuktam a szememet, a sörényébe temettem az arcomat, és kieresztettem a könnyeimet. ~ Miért kellett megtenned? Ostoba, ostoba lány! ~ Magamat ostoroztam azalatt a néhány perc alatt, amíg a lovarda felé tartottunk. Amikor Luire lefékezett, már nedvesek voltak a szőrszálak a könnyeimtől, én pedig mindent kiadtam magamból, amit beszéd nélkül tudtam. Lepattantam a lóról, és arcomat dörzsölgetve, a könnyek nyomait eltüntetve indultam az istálló felé. Az ajtó előtt felemeltem a fejemet, Luire-ra néztem, kicsikartam magamból egy kis mosolyt, és gyengéden megsimogattam a szív alakú jegyet a homlokán. Aztán beléptünk a félhomályba, orrom megtelt a szalmaillattal, fülem újra hallhatta az ismerős neszeket, és a szemem... Egy ismeretlen fiú kontúrját fedezte fel. Csak sötét színű hajából kivillanó, zöld melírje látszott, és az, hogy éppen nagyon elmerült valamiben. ~ Talán a lova az. ~ A dermedtségem csupán néhány pillanatig tartott, aztán kiléptem a fagyott állapotomból, és gyorsan Luire bokszához sprinteltem. ~ Vajon észrevett? ~ - gondoltam, miközben az egyik hátsó sarokba kuporodtam, és a szememet a sötétbe meresztettem...

 

Dereck & Singapore

Loki dühösen rámfújt, majd felágaskodott és nem éppen barátságos nyerítés kísérte ezt az akciót. Bevallom, kissé megrémültem a következő mozdulatától, de mielőtt ez bekövetkezett volna, Sierra elém állt. A mén lassan megnyugodott.

Sing közben lassan odaért.
-Felőled akár fel is falhatnának, ugye?-vontam fel a szemöldökömet Singre nézve, aki válaszul nyerített és fejével bólogatott. Megdörzsöltem a herélt orrát, aki ezután meghúzta a mellette álló mén sörényét.

-Semmi baj-pillantottam át Sierra-ra.
-Bocs, hogy elengedtelek. Mennyire lett belőled vizihulla?

 

Dereck & Singapore

-Sajnálom szivi, te akartad-dünnyögtem az orrom alatt, miközben egyre csak beljebb haladtunk a vízben. A lány ficánkolt és próbált megcsikizni - sikertelenül.

Loki a lány sikoltozásaira felkapta fejét, majd vágtában belevetette magát a vízbe. Nem állt ellen neki, tolta maga előtt a vizet. Sing felfigyelt, hogy játszótársa lelépett és nem túl kedélyes állapotban halad gazdája és a szőke lány felé. Egy ideig figyelte a jelenetet, majd komótos lépésben követte a mént.

Csobogást hallottam magam mögül. Megfordultam és egy vágtázó lóval találtam magam szembe. Amint befékezett előttem, ameglepettségtől elengedtem  Sierra-t, aki így belecsúszott fejjel a vízbe. Apró foltként lassan jött Sing is...de őt aztán várhattam, hogy segítsen rajtam, fél évszázad, mire odaér.

 

Dereck & Singapore

Mintha  a lovasok közelebb merészkedtek volna, nem tudom pontosan, mert valami egyszercsak lenyomott  víz alá. Amint tudtam, kitornáztam magam a vízből. A hajamból csöpögött a víz, nem mellékesen...úgy mindenemből. Gyilkos szempárokkal kerestem az elkövetőt, akiből hamarosan áldozat lesz. Hamar rájöttem, hogy Sierra az.
-Hogy az a...-mormogtam az orrom alatt. Egy mozdulattal felkaptam a lányt a vállamra, mint ahogyan a sózsákot szokás, és elkezdetem becipelni a víz mélyebb részére.

Sing nyugodtan legelészett, amikor Loki betalálta a heréltet és játékra hívta. Amíg a medveló megfontolta az ajánlatot, addig a grullo mén bakolgatott és ide-oda futkározott. Végül beadta a derekát a robosztusabb ló, majd a mén után ügetett.

 

Ren & Sora

Az istállóban ácsorogtam, lovam bokszának ajtajára támaszkodva. A sárga kanca épp most fogyasztotta adagját, én pedig szótlanul figyeltem. Fura. Alig néhány héttel ezelőtt épphogy megtanultam ügetni angol stílusban, most meg...itt vagyok, egy indián rezervátumban, egy indián hagyományokra alapuló magánlovardában. Kicsit rémisztő volt a gondolat, hogy nyereg és kantár nélkül üljek majd fel Sorára, arról nem is beszélve, hogy a kancával még épphogy csak barátok vagyunk, vagy valami... Halkan sóhajtottam egyet, mire a kanca megfordult, fejét megpróbálta kidugni, de inkább ráfújt a kezemre, ami a boksz ajtaján pihent. Halvány mosolyra húztam a számat és óvatosan hozzáértem puha orrához. A kanca fülelt és érdeklődő pillantással méregetett. Még nem sikerült rendesen megszoknunk egymást, így a lovaglást még tényleg ki is verhetem a fejemből, ha csak nem rodeóra készülök.

 

Scarlett és Kóbor:

Ryan elég furcsán viselkedett az első találkozásunkhoz képest. Szemmel láthatóan untatta, amit az imént meséltem neki, ami azért egy kicsit bántott, elvégre az ő ösztönzésére szálltam ismét lóhátra, hogy lekűzdjem azon félelmemet, miszerint minden lében kanál ménem ismét kibabrál velem - ami végül be is következett. 

- Nagyon hálás vagyok neked érte! - és nem csak mondtam, így is gondoltam. - Ha te nem öntesz belém lelket, talán holnap haza is utazok a DH-ból... - majd kisvártatva hozzá tettem.  - de szerencsére nem így lett.

Mivel kis önvallomásomra sem történt jelentős elváltozás Ryan arcán, így folytattam:

- Nagyon meleg van idekint. Nincs kedved beülni valami hűvös helyre? - néztem rá csillogó szemmel.

Valahányszor a közelemben volt, úgy éreztem, nincs mitől tartanom és bármire képes vagyok. Valami megmagyarázhatatlan érzés tört fel bennem, ami egyszerre nyugtatott meg és tett mérhetetlenül izgatottá - mégis volt valami varázsaltos ebben a kettősségben. Mint egy kisgyerek a karácsonyfa előtt ülve, olyan bűvölten vártam Ryan válaszára, amiről tudtam, vagy a Mennyországba repít, vagy visszataszít tehetetlenségem homályába...~Ryan... Kérlek, adj még egy esélyt!~

Az a pár másodperc szünet ami kérdésem és a rá kapott válasz között eltelt, valószínüleg közelebb állt a 3-hoz, mint a 4-hez, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt és lehetőségek milliói futottak át az agyamon. 

Dereck & Singapore

Sierra könnyűszrrel odaért, így ő nyert, habár a kellékeket figyelmbe véve, tisztességesen játszottam, lósegítség nélkül.
Leérve a vízhez, nem Sierra, oh, nem, hanem Singapore talált be engem. Orráva finoman megbökött...vagyis csak annyira finoman, hogy én majdnem orral beestem a vízbe, de végül sikerült visszabillentenem az egyensúlyom. Rásandítottam a ménre, akinek a pillantásában játékosság tükröződött vissza egy kis pimaszsággal megfűszerezve. Kissé leengedte fejét, mintha bocsánatot szeretne kérni vagy valami. Kapva az alkalmon, amíg fejét lent tartja, sikerült lefröcskölnöm vízzel. Megszeppenve kapta fel fejét és bizonytalanul méregetett, kaparta a homokot. Aztán meghintőporoztam egy kis homokkal is. Ez volt a hab a tortán. Prüszkölt, próbálta lerázni magáról a zavaró port, ami vizes szőrét érve már jóval több lett. Jutalmul durcásan odébb ügetett tőlem. Muszáj volt nevetnem Singapore viselkedésén.

Oldalra pillantva észrevettem két újjonnan érkező lovast. Nem hogy jól nem néztek ki, de még a vacakul is enyhe kifejezés lett volna rájuk. Egy darabig figyeltem őket, aztán tanácstalanul, hogy senki nem vette észre őket, intettem nekik, hogy jöjjenek csak nyugodtan közelebb. Sierra mintha simán el lett volna nélkülem is Lokival a vízben.

 

  Marina & Vagány 

    - Gold! - hangzott a kiáltás, mire a kanca engedelmesen a földre ereszkedett, s végre fellélegezhettem. Lexy éppenhogy feltápászkodott a földről, szinte azonnal összecsuklott, s zöldes színben úszó orcákkal,  négykézláb bekúszott egy bokorba, hogy kiürítse gyomra tartalmát. 

    Undorodva fordultam el a lánytól, már a gondolattól is elfogott az émelyés, nemhogy még látnom is kelljen... Mikor Lexy végzett, és valahogy két lábra küzdötte magát, fitos orromat felhúzva, kelletlenül néztem végig rajta. Sajnos nem voltam az a típus, aki tűzön-vízen átmenne egy embertársáért - de ez van. 

   - Gyere, visszakísérlek - próbáltam lelkesnek és segítőkésznek tűnni, de arckifejezésem mindent elárult. Az időközben megnyugodott Gold Dust gazdája mellett ácsorgott, Lexy pedig lovának dőlve, nyakát átkarolva próbált egyensúlyban maradni. 
 
   Gyorsan felpattantam Vagány hátára, aki eddig türelmesen várakozott mellettm. Intettem a lánynak, hogy kövessen, Gold Dust pedig szerencsére jámboran baktatott utánunk. Igazából fogalmam sem volt merre induljak, csak követtem egy szélesebb ösvényt, melyen keréknyomok is futottak, s reméltem, nem egy szakadékba vezet...

  - Na basszus - szaladt ki számon, mikor megcsapta orrom a sós víz jellegzetes illata, s az erdő csendjét elnyomta a sirályok vijjogása, és a tenger morajlása. És ahogy egyre ritkultak a fák, s elémtárult a végtelen homokos part, azt vártam, hogy kihalt és csöndes lesz, de nem: szinte mindenki itt múlatta idejét.   

   Tanácstalanul pislogtam körbe. Hogy őszinte legyek, senki sem tűnt túl segítőkésznek...

Ryan & Kreon

Kicsit sértette a büszkeségem, hogy mégsem kellet neki a segítségem, de nem akartam a sértődős kisgyerek lenni, így a megszokott érdeklődő tekintettel néztem rá. Mikor befejezte a mesélést nagy levegőt vettem, hagytam kis szünetet és viszonylag normálisan szólaltam meg.
- Ügyes vagy, jól haladsz. Csak így tovább! - mondtam mosolyt erőltetve, majd komolyan folytattam - Helyes, hogy nem a lovat hibáztatod, mert általában mi rontjuk el a dolgokat, nem ők. Csak rá kell jönni, hogy vajon mit ronthattunk el.
Túl komolyra sikerült a monológom vége, amivel lehet, hogy kicsit megbántottam Scarlettet, de a büszkeségem akkor kicsit jobban érdekelt.
~ A franc essen bele. Először a segítségemet kéri, aztán meg mégsem él a lehetőséggel. Ki érti a nőket? Mindegy, szúúúszáá Ryan, férfi vagy az isten szerelmére, nem hisztizhetsz. Elegánsan kell éreztetni vele, hogy mi van. Legyél közömbös. ~
A kis léleképítés után arcomra öltöttem félszeg mosolyom, és vártam, hogy mit lép Scarlett. Úgy tettem, mintha szörnyen unnám a beszélgetést, mint valami lassított felvételben, úgy ejtettem ki a szalmaszálat a számból, majd nyújtóztam egyet, és tekintetem körbejárattam az istállón.
~ Ezaz Ryan, jól csinálod! ~ bíztattam magam, bár elég furcsa volt így viselkedni, mert sose szoktam ilyet.

Lexy&Gold Dust 
A hírtelen képszakadás után csak nehezen tértem magamhoz. Először csak azt éreztem ,hogy valami bököd ,de még ez az információ is csak lassan szivárgott át a ködön ami elborította az agyam. Aztán már azt is megtudtam határozni hogy az arcomat bökdösik ,és hogy valami puha az ami csiklandoz is . ,,Egy orr ...Igen egy lóorr."-állapítottam meg és kinyitottam a szemem . Úgy éreztem a szemembe áramló fény szét robbantja a fejem ezért gyorsan vissza is csuktam ,és csak szépen lassan szoktattam hozzá a kinti világossághoz . Amikor (bár még csak hunyorogva) végre láttam a körülöttem lévő eseményeket megtaláltam az orr tulajdonosát is Vagány személyében . Sokszor néztem már őt és Marinát ahogy a legelőn játszottak és mindig is csodáltam,hogy milyen nyílt őszinte és bohókás kapcsolat van közöttük. Egy éles nyerítés szakította meg a gondolat menetemet, feltornáztam magam ülőhelyzetbe ,és még pont láttam ahogy Gold Dust patái a földre érkeznek majd újra a levegőbe készülnek emelkedni . Nem értettem mi történt vele... Hiszen ő sosem ágaskodott ... 
-Gold! -próbáltam határozott lenni de még ettől az egy szótól is a fájdalom az egész testemet átjárta ,míg végül megállapodva a fejembe lüktetve   kezdte felőrölni az idegeimet. Gold Dustnak szerencsére ennyi is elég volt lábait lerakta a földre és a fülét felém hegyezve figyelni kezdett. Csak ekkor vettem észre a lovamtól pár lépésre ácsorgó Marinát . Mosolyogva intettem neki majd egy fába kapaszkodva két lábra álltam. Ez nem tűnt jó ötletnek: A fejem még az eddiginél is jobban zsongani kezdett és a látásom elhomályosult ,szédülni kezdtem és a hányinger is elfogott. Fél vakon visszacsúsztam a földre és a hátamat a fatörzsnek támasztva mély levegőket kezdtem venni. A szédülés kicsit enyhült ,de a hányingerem inkább csak fokozódott . 
-Azt hiszem, hogy... -kezdtem a mondatot de nem tudtam befejezni .Négykézláb bekúsztam a legközelebbi bokorig és megszabadultam az émelygésem okától. Amikor újra előbukkantam kicsit már jobban éreztem magam, bár még mindig inkább csak másztam mint jártam ...de a mondatomat már betudtam fejezni- Azt hiszem ,hogy van egy enyhe agyrázkódásom. 

Scarlett és Kóbor:

- Hogy megy a lovaglás? - kérdezte Ryan a tőle megszokott kedvességgel, így én is elmosolyodtam.

- Már fel tudok szállni. - nevettem. - És... - folytattam kissé félve válaszától - ma terepen is voltam a Nagyfiúval. - Ryan nem válaszolt semmit, csak kérdőn nézett rám, így folytattam. - Igazából minden egész jól ment, amíg Kóbor be nem makacsolta magát. - néztem megvetően a melletem álló romosztus ménre. - De haragszom rá. Biztosan én hibáztam el valamit.

Mivel Ryan egy kis ideig nem válaszolt, kezdtem attól félni, hogy megharagudott rám. "Biztos megért téged, hiszen ő is volt kezdő" - nyugtattam magamat inkább kevesebb, mint több sikerrel. Végül ő törte meg a számomra hosszúnak tűnő csendet...

Ryan & Kreon

Unottan  sétálgattam az istállóban, pakolásztam a cuccainkat, söprögetéssel próbáltam elfoglalni magam. Mindenki tök jól elvolt, csak én nem találtam a helyem. Ahogy így nagyban pakolásztam, észrevettem, hogy az én drága hű társam akitől kettőt sem lehetett lépni, eltűnt. Kíváncsian néztem körbe Renjit keresve, de nem láttam sehol. Elpakoltam mindent, amit széthagytam, majd lovam boxa felé fordultam.
- Gyere nagyfiú! Keressük meg a szökevényt! - kiáltottam, majd vártam, hogy Kreon vágtában közelítsen felém. Arra aztán várhattam, így odaslattyogtam hozzá. - Volnál szives megmozdulni? - tettetett felháborodásom nem hatotta meg az én drága lovam, nyugodtan állt egyhelyben, és bambán nézett rám. Megvontam a vállam, majd hanyagul beletörődtem, hogy nem akar jönni. - Jolvan akkor nincs répa. - mondtam és megindultam kifele az istállóbol. A box ajtaját nyitva hagytam, mert tudtam, hogy utánam jön majd. Megvárta míg elhagyom az épületet, csak aztán hallottam meg patái kopogását, és fél percen belül már a nyomomban volt. Mosolyogva visszafordultam. - Na mi van haspók?
Az utat a hátárol folytattam tovább, nekem csak annyi dolgom volt, hogy figyeljem, merre lehet a derék négylábúm. Fél órás sétálgatás után megtaláltam egy fa árnyékában heverészni. Fütyültem neki, mire ő heves farkcsóválással rohant felém. Mivel sikerült összeszednem a kis csapatot így elindultunk vissza az istállóba. Becsuktam mindkettőt a boxba, majd elmentem nekik egy kis nasiért. Mikor éppen mentem vizet vinni nekik, megláttam a közeledő Scarlettet. Eléggé úgy tűnt, hogy hozzám jön, ezért széles mosollyal az arcomon megvártam. Nekidőltem a falnak, és a számban lévő szénaszállal kezdtem játszani.
- Szia! - köszöntem neki még mindig mosolyogva. - Hogy megy a lovaglás?

Dereck & Singapore

Kíváncsian pillantottam Sierra után. Ez a lány most vagy meggajdult, vagy meggajdult.
-Persze, lóval egyszerű-dörmögöm az orrom alatt és elindulok a partabb rész felé lassan, lomhán.
Egész jó idő van, sőt, már-már hőség, de a parton még elviselhetőnek mondható. Habár levettem a felsőmet, még így is kezd patakokban folyni rólam a víz.

 

Sierra & Loki

-mindegyik?-tettem föl vidáman a kérdést, majd vágtába csaptam Lokival, a hajam hullámzott mint a vad tenger, egy rész szinte egybeforrt Loki fekete söréynével, szőke fele pedig vidám játékot játszott a fekete tincsek körül.
-gyere már csigam, verseny a partig-nevettem. gyorsabb vágtára ösztökéltem a lovam.

 

Stefan & El Hierro

-én Amerikából jöttem, Cowboy a foglalkozásom, ja ő El Hierro, a ménem,ő egy QuaterHorse. Jah izé persze mennyünk mi is a parta.-mosolyogtam a lányra. Majd felültem El Hierro-ra. Nagy nehezen tudtam csak elszakítni a csinos tarka kancától.

Genevieve & Luire

Elkaptam a fiú kezét, és felemelkedtem.

- Genevieve Noble. - mutatkoztam be. - Franciaországból. - Tettem még hozzá, mintha nem lenne nyilvánvaló. -  Az a tarka-barka kanca pedig Luire, és ahogyan elnézem, igencsak bejön neki a lovad. Akit mellesleg úgy hívnak, hogy... ? - nyújtottam meg az utolsó szót. Luire tényleg élvezte a mén figyelmét, aprókat nyerítve táncolt el a csípések elől, aztán eliramodott az ösvényen. - Mi is megyünk, vagy maradni akarsz még? - mosolyogtam a fiúra, aztán válaszát meg sem várva indultam az előttem riszáló lópopó után. 

Dereck & Singapore

Arra pillantottam, amerre Sierra mutatott. VÁllat vontam, majd Singapore-ral elindultunk a mutatott irányba lépésben. Ugyan lassan haladtunk, de végül magunk mögött hagytuk az erdőt és kiértünk a partra. Egy-két lovas már ott volt és élvezte a napfürdőt a parton. Lepattantam Sing hátáról a homokba. Bíztam abban, hogy nem megy messzire, így levettem róla a kantárt és leraktam...valahova. Levettem magamról a zöld ingemet, ledobtam a homokba, majd hátrafordultam, hogy Sierra is ideért-e már Lokival.
-Egyszerű homokvárazás, napozás, vagy "pancsipancsi"?

 

Sierra & Loki
-nem tudom, nah jó, arra-mutattam egy homokos útra, ami az erdőből kifelé vezett. a partra.

 

Stefan & El Hierro

-kis vadmacs-nevettem, fel.

-Stefan Hudgens vagyok-mutatkoztam be, majd felálltam és felé nyújtottam akezem. El Hierro nagyon élveztea kanca társaságát, méha felé rugott, játékosan, majd peckesen felszegte a fejét és nyerített.

Genevieve & Luire

- Nem torlod meg? - hallottam Stefan incselkedő hangját, amint kievickéltem a csók okozta kábultságból. Kinyújtottam rá a nyelvemet, és sunyin a hátam mögé nyúltam az egyik kezemmel, míg a másikkal felborzoltam a haját. Aztán nem kis meglepődésben volt részem, amikor felfedeztem a tarka kancámnak udvarló, sötét színű mént. Hasonlított Stefan lovához. ~ Lehet, hogy tényleg ő az. ~ Luire szemmel láthatóan élvezte a paci-pasi műsorát, kecsesen álldogált a helyén, aztán peckesen elügetett. A mén elbűvölve nézett utána, aztán prüszkölve a kanca után fordult.
- Kedvelik egymást. - jegyezte meg Stefan, ezzel visszarántva tekintetemet a lovakrál rá. 
- Szemmel látható. - mosolyogtam, aztán az eddig földön pihenő kezemet megmozdítottam, felmarkoltam vele egy keveset a barna homokból, és nevetve Stef hajába dörzsöltem. Pukkadozva nevettem fel, döbbent arckifejezését látva.
- Elég jó volt megtorlásként? - nevettem még mindig, majd letöröltem kicsordult könnyeimet. 

Megkönnyebbültem, hogy láttam, nyitogatja a szemét, majd felüvöltve összeszorítottam a sajátom, mikor lefejelt, ráadásué pont ott, ahhol meg akart gyilkolni a cipővel. Éreztem, ahogy vér csordul le a halántékomon.
- Te tényleg nem kedvelsz engem... - dünnyögtem, de örültem, hogy lélegzik. Épp meg akartam kérdezni tőle, miért nem szabadul meg ettől a Nagyszellemverte lótól, mikor sírvafakadt. Nem szerettem, ha egy lány sírt, és automatikusan zavarba jöttem.
- Hei, kislány, nyugi... - suttogtam neki és esetlenül átöleltem a vállát. Sappy védelmezően állt fölöttünk, szemben a cremelloval.
- Ne félj, mah-tao-yo, nem hagyom, hogy bajod essen.

Lisbeth & Viva
Amikor kitisztult a kép, az eget láttam magam előtt és valami homályos foltot. Valami félresöpörte az arcomból a hajam. Talán egy ember. Levegőt akartam venni, de nem bírtam. A torkomban éreztem a vizet. Előre dőltem, valaminek a homlokom nekikoccant és kiköptem a vizet. Zihálni kezdtem, hogy a levegő újra átjárja a testem. Még sose örültem annak annyira, hogy a mellkasom emelkedik és süllyes, mint most. Ahogy hátrenéztem, láttam hogy Rick ül a földön és a homlokát dörzsöli. Nem tűnt dühösnek, amikor rámnézett. Én még mindig ziháltam, de próbáltam rámosolygni. Nyerítést hallottam a hátam mögül, mire láttam, hogy Sappy és Viva marakodnak. Nem érdekelt, most csak egy dolog foglalta el a gondolataim: ~ Majdnem megfulladtam. Majdnem meghaltam. ~ A könnyeimmel küszködtem, de végül az erősebb volt nálam, és kibukott belőlem a sírás. Nem akartam az indiánfiú előtt sírni, de nem bírtam magamba fojtani. Erre mintha a lovak is elcsöndesedtek volna, és hallottam a lágy patadobogást a homokban. Egy rózsaszín orr fújt bele az arcomba. Erre már zokogni kezdtem és elhúzódtam a lótól, az indián fiú felé, némán kérlelve, hogy ne hagyja, hogy Viva hozzám érjen. Ez túl sok volt már tőle. Ezt már nem bírom megbocsátani neki.

Gondoltam ha már mindenki szétszéledt, kinézek egy kicsit a partra, ott úgyis rég jártunk.  Rövid bemelegítő ügetés után csak lazán előrecsaptam mind a két kezemet, Blaze pedig kilőtt a mezőn. Mindig is tudott menni, de most nagyon tele volt energiával. Így ismét nem kellett tartanom attól, hogy mások mellénk szegődnek, mivel az első pár kilométer után senki nem tudta volna velünk tartani a tempót az istállóból. ,,Jó ötlet volt egész télen is edzeni, nomeg azt a tömérdek indián fegyvert állandóan magamra aggatni. Így most egész szépen "repülünk"." Bent az erdőben sem lassítottam túlságosan, hiszen  magasabb lovakon ülők is rendszeresen tördelték az ágakat és az ösvényen sem volt semmi komolyabb akadály. Egy elmosódott kiáltást hallottam: - Hoca hei! -. Mivel ezt egy-két srác a rezervátumban szinte kötőszókét használta, semmi jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Mint utóbb kiderült, kellett volna.

Egyetlen laza mozdulatra lassított le a lovam, még mielőtt kiértünk volna a fák közül. Az utolsó fát elhagyva már láttam a lejtőt és rajta a csúszásnyomot. Kissé odébb tekintve már megint sikerült olyasmit meglátnom amit nem felkétlenül kellett volna. Rick az egyik új lánnyal romantikázott a homokban, a lovaik meg egymást marták a háttérben. ,,Nagyszerű, nyilván jólesne nekik ha most odamennék, hogy én is jöttem pancsolni. Inkább irány a gyakorlópálya. Azt Gerryn meg rajtam kívül senki nem szokta használni, de most valószínűleg még ő sem lesz ott."

Megcsóváltam a fejem.
- Nem kéne hagynod, hogy a lovad irényítson. Jó, ezt én mondom, amikor engem is Sappy kevert ide - legyintettem és elhallgattam, mikor a cremello felém kapott.
- Hoca hei, hátrább az agarakkal! Vagy az agyarakkal, ha már erről van szó! Hogy bírod ezzel a csajjal? - kérdeztem Lisbeth-et, miközben Sappy ijedten hátratáncolt. Láttam, ahogy becsörtetnek a tengerbe, Lisbeth akarva-akaratlnaul megdobott a cipőjével.
- Kösziii! - kiáltottam utána bosszankodva, fájó fejemet és nedves homokos hajamat tapogatva, mikor megláttam a gyilkossági kísérletet. Hatalmas, wakache csatakiáltással begázoltam a vízbe a lovamon, és teljes erőnkből nekimentünk Vivának, és annyit elértünk, hogy bár nem zuhant el, de odébb ment és megpillantottam a vízem sodródó List. Arccal lefelé. 
Leugrottam a lovamról és megfordítottam, a vízben tartottam a karjaimban. 
- Hei, most még sápadttabbnak tűnsz, mint általában, fehér kislány - mondtam neki, de nem tudtam, ájult-e vagy csak be van hunyva a szeme, minden esetre megindultam vele kifelé, Sappy pedig továbbra is tartotta a frontot, fedezett, míg ki nem értünk a partra, ahol letettem a lányt a földre és az ölembe vettem a fejét.
- Minden oké, hegedűs? - kérdeztem fölé hajolva, néhány nedves hajtncset kisöpörve az arcából.

Lisbeth & Viva
Nemsokára egyedül maradtunk Vivával a parton. Sok lovas visszafordult vagy megállt. Nem bántam, most kellemes volt Vivával lovagolni. Ha azt nézzük, hogy reggel még megtámadott, most pedig egyedül sétálunk a parton... ez egy remek nap. Egy csoda kezdete talán. Viva bátran nézegette a hullámzó tengert. Patadobogásra lettem figyelmes, mire láttam, hogy Rick üget felénk Sappy hátán. ~ Ezek meg honnan a búbánatból kerültek ide? ~
- Szép dolog csak úgy lelépni és otthagyni a sötét, gonosz erdő mélyén a szegény kicsi indiánust! - mondta szemrehányóan. Nem tűnt komolynak a dolog, úgyhogy csak felnevettem.
- Vivának más tervei voltak - mosolyogtam rá. Amikor Sappy elénk került, Viva ugrott felé egyet. A ló meglepődötten ugrott arrébb a tengerbe. Én és Rick is megrémültünk kissé, hogy Viva megtámadja. De a kanca csak ravaszul felé kapott és bevágtatott a tengerbe. Majdnem lecsúsztam róla a hirtelen lendülettől, de fent maradtam.
- Csak nem fél az indiánus egy kis víztől? - nevettem rá a még mindig meglepődött arckifejezése miatt. Viva szinte szügyig rongyolt a tengerbe. Éreztem ahogy a vízfelszín megérinti a cipőm, ezért lehúztam a lábaimról és kidobtam őket a partra. Éreztem ahogy felkúszik a víz a lábaimon, ahogy egyre mélyebbre kerültünk. Viva vidáman elkezdett ugrándozni a vízben, mire vizes lett a szőre és én a vízbe csúsztam. Nagy levegőt vettem mielőtt a víz átcsapott volna a fejemen. Nem törődve a sóval, kinyitottam a szemem. Elbűvölve néztem ahogy Viva hátsó lábaival felfelé rúgja magát és felemeli a mellső lábait. Elég érdekes mozdulat volt, mire megértettem miért csinálja.
Besodródtam Viva alá.
 

Miközben a fák között lovagoltunk, megpillantottam egy nyárfát. A fehér pihék úgy szállingóztak le róla, mintha a fa maga a fává változott Medvearc lenne. Elmerengtem a régi történeten, amit még a nagypapám mesélt nekem, amit a nagyapjától hallott, Ő eg az Ő nagyapjától, és így tovább. Mire sézbe kaptam - patadobogásra lettem ekkor figyelmes-, már senki nem volt mellettem.
- Hoca hei! - kiáltottam, Sappy is horkantott és felkapta a fejét úgy, hogy majdnem lefejeltem izmos, tarka-barka nyakát. Mérgesen főjtam egyet. A lovas hölgyek mindig úgy gondolták, hogy a kicsi rézbőrű fejére tojhatnak. Mérgesen Sappy oldalába nyomtam a sarkam, és a hűs és sós szellő irányába indultam. Nem fogok én vesződni ezekkel! Ha csak úgy faképnél hagynak, akkor nyugodtan beszívhatják Koponyaszellem pipájának mérgező füstjét. - gondoltam.
Már hallottam a tenger morajlását, és vágtára ösztökéltem hátasom. Kibukkantunk a fák közül, lecsúsztunk a a lejtőn, aminek felső fele a fekete erdőtalajból, a másik fele annak keverékéből, az alsó része pedig már tiszta, finom, fehér homokban végződött.
Begázoltunk a vízbe, hogy lemossuk magunkról a sarat, majd nedves nyomot hagyva magunk után, ügetni kezdtünk a szélben. Én a vadul hullámzó, tajtékzó vizet figyeltem, Sappy közben lelassított, hogy valami elemózsiát keressen, nyakát lahajtva szagolta a homokot, majd hirtelen felkapta a fejét és láttam, figyelmesen kagylózik, majd megindul. Erősen kapaszkodtam a sörényére, mert hirtelen jött a tempóváltás. Szitkozódva próbáltam megfékezni, majd Sappy hirtelen lassított, végül megállt.
- Ó, a Nagyszellemre Te bolond égikutya! - mondtam neki mérgesen, majd mikor felnéztem, megláttam Lisbethet. Összeráncoltam a szemöldököm és peckesen odaügettem hozzá.
- Szép dolog csak úgy lelépni és otthagyni a sötét, gonosz erdő mélyén a szegény kicsi indiánust! - mndtam tettetett szemrehányással.

Lora & Mermaid

 Mermaid selymes orra lágyan hozzáért arcomhoz újra. Kis kancám még mindig bűnbánóan orrát az arcomhoz érve leste reakciómat. Mikor megsimogattam a homlokát horkantott egyet. Elmosolyodtam. Az előttem lerepülő lovas, Dereck már javában szórakozott Sierrával. ~ Legalább jól szórakoznak! - Néztem még egy ideig őket, majd Mermaid patájára tévedt a szemem. Egy pici sárdarabkát lekapirgáltam. Lépések zaját hallottam Sierráék felől. Odafordultam. dereck lépkedett felém, majd megállt előttem és a kezét nyújtottam.Feltételeztem segít felkelni, ezért megfogtam a kezét és felálltam. Ő meg se szólalt, de de én meg szerettem volna neki köszönni. Ezzel elkéstem. Amint nyitottam volna a számat, már Sierra a hátán is termett. Nem akartam zavarni őket ezért egy kicsit arrébb botorkáltam. Mermaid szépen, a vállamra helyezett fejével követett egy, a homokos részre benyúló fa árnyékába telepedtem le. Lehúztam a csizmát és lábfejem beletúrtam a homokba. Imádtam ezt csinálni. Mermaid arrébb, a fák között keresett magának valami ehetőt. Kinyújtottam a lábaim és hátulról támasztottam magam a kezemmel. Elnézegettem hogyan fodrozza a tenger a hullámokat, hogyan játszik ló és lovasa a tengerben. Flore lovával a tengerben játszott, majd egy idő után kiindultak a partra.Tekintetemmel őket figyeltem, ahogy egyre közelebb jönnek. Cassiopeia névre hallgató lova a lány után ügetett szájában lobogtatva csizmáját. Halkan kuncogtam egyet. Nagyon édes egy jelenet volt. 

- Sziasztok. - Köszönt Flore. - Sziasztok!- Köszöntem mosolyogva én is. Drága lovam az új ló, Cassiopeia jelenlétére érdeklődve kimászott a   fák közül.hegyezve a fülét Flore lovát nézegette és érdeklődve nyújtogatta nyakát. Cassiopeia Flore csizmáját a szájában tartva diadalmasan löködte a lány vállát.

- Mermaid szereti az almát?- Kérdezte Flore és közben a zsebében turkált, feltehetően almáért. - Oh, nagyon szereti. De szívesen megkóstol bármit! - Vigyorogtam Flore-ra.

 

Flore&Cassiopeia
  Nagyon jól elszórakoztattuk magunkat lovacskámmal.Miközben fröcsköltem,megláttam egy lányt,olyan kinézete volt,mint Lorának,valószínüleg azért,mert Lora volt.Mermaiden kívül nem volt vele senki,így úgy döntöttem,hogy odamegyek hozzá.~Én se szeretek egyedül lenni.~ gondoltam,miközben akaratlanul is a part felé indultam.Cass hűségesen követett,annak ellenére,hogy abba kellett hagyja a hancúrozást.Kiérve a partra kicsavartam a vizet átázott ruháimból,hajamat újrafontam,és abból is kicsavartam a vizet,és végül megigazítottam a hajamba tűzött irágot.Nem akartam úgy kinézni,mint akit most szalajtottak az elmegyógy intézetből.
  Mikor végre rendbeszedtem magam,elindultam Loráékhoz,észre sem véve,hogy a lovaglócsizmám ott maradt,ahol hagytam,mielőtt a vízbe mentem.Cass felkapta őket a homokból és peckesen utánamügetett a csizmákkal a szájában.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva Lorának és Mermaidnek.Persze még mindig látszott rajtam,mit csináltam ezelőtt 3 perccel,annak ellenére,hogy kicsavartam a vizet a ruháimból.-Mit csináltok?-folytattam a mondanivalómat,azaz inkább a kérdeznivalómat.Éppen csak befejeztem a mondatot,éreztem,hogy valaki megböki a hátamat.Az illető felé fordultam,ki lehetett már,mint aranyos lovacskám,aki büszkén mutatta nekem a csizmáimat,amiket idevontatott.Kiszedtem a szájából és letettem őket a földre.
-Nagyon ügyes vagy,köszi.-mondtam neki,miközben előhalásztam a szebemből egy almát és felé nyújtottam.Nem kellett sok,a gyümölcs már el is tűnt a kezemből és Cass gyomrában landolt.
-Mermaid szereti az almát?-kérdeztem a zsebeimben turkálva,tudtam,hogy kell legyen még alma.

 

  Marina & Vagány 

 Gold még nem járt olyan messze, hál' istennek, így a duci Vagány is tudta tartani a tempót, az elszabadult ló pedig végig látótávolságon belül maradt. Aztán egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Gold lefékezett - egy hatalmas, korhadozó, és éppen az utat eltorlaszoló fatörzs előtt. Vagányt idejében visszafogtam, s a kanca mellé érve azonnal leugrottam hátáról, megragadva a Gold nyakában lógó szárat. Az aranyozott színű kanca idegesen forgolódott, én pedig igyekeztem megnyugtató hangon beszélni hozzá, és éreztetni vele, hogy nem akarok semmi rosszat tenni. Aztán lovam mögöttem felnyihogott, s mikor odapillantottam, szinte megfagyott ereimben a vér. Pej lovacskám egy élettelennek tűnő test fölé hajolt, a földön fekvő személy pedig nem más volt, mint Lexy. Vagány  a lány arcát böködte puha orrocskájával, s már nyúltam volna zsebemben lapuló telefonom után hogy segítséget hívjak, mikor éles nyerítés hagyta el Gold Dust száját, s csak a süvítő szelet éreztem tarkómon, ahogy az ágaskodó ló patái a levegőt szántották. 

  - Nyugi! - eldobtam kezemből a szárakat, s elhátráltam jónéhány lépést a lótól. Közben imádkoztam, hogy Lexy megunta a heverészést, és időközben már magához tért...

 

  Marina & Vagány

  A nyergesrből visszatérve már szinte teljesen kiürült az istálló, mindenki elindult, s csak Vagány toporgott türelmetlenül, kötőfékének madzagát rágcsálva abban a reményben, hogy kiszabadíthatja magát. Odasiettem hozzá és megnyugtattam, majd tanácstalanul körbepillantottam: egyedül semmi kedvem elindulni, bár idebent, a lovarda területén sem tudnék sok hasznosat csinálni. Már éppen azon voltam, hogy akkor a mellettem ácsorgó kis musztángot visszaviszem a legelőre, s már a karámhoz vezető földúton poroszkáltunk, én Vagány nyakát szorosan átölelve, mikor szinte a semmiből előbukkant egy rozsdaszínű ló, egyenesen felénk galoppozva, látszólag megrémülve. Mikor közelebb ért beazonosítottam Gold Dustként, de sehol sem láttam lovasát. Csupán pár méter választotta el tőlünk a kancát, mikor elkezdett lassítani, s végül egy szép kis sliding-stoppal elénk farolt. Vagány barátságtalanul hátracsapta füleit, én pedig megszokásból rövidebbre fogtam kezemben a vezetőszárat. Mindenesetre közelebb léptem Gold Dusthoz, és halkan megszólítottam: 

 - Mi a baj, kislány? Hol hagytad Lexyt? - hangomban némi aggodalom csengett, s tanácstalanul körbepislogtam. Sehol senki... nyilván akkor tereplovaglás közben elszabadult. De akkor már legalább öten kergették volna idáig. 

  Kezdett nagyon rossz előérzetem lenni, így Vagány vezetőszárát gyorsan átvetettem Gold nyakát, majd pej musztángom hátára pattanva próbáltam magam mellett vezetgetni a kancát, több-kevesebb sikerrel. Vagány pici fülecskéit egészen koponyájára lapította, és ha a kanca túl közel került hozzá, már nyitotta is száját, hogy megcsípje. Gold Dust eközben minden erejével belefeszült a rögtönzött nyakszíjba, ezzel engem meglehetősen kényelmetlen helyzetbe kényszerítve. Csak ügetésben tudtunk haladni, s egy örökkévalóságnak tűnt, mire elértünk az erdőbe vezető út első elágazásához. A kanca ekkor elég egyértelműen jelezte nekem, hogy jobbra kíván haladni, így hagytam, hogy vezessen. Ám alig tettünk meg pár métert az ösvényen, Gold Dust kitépt kezemből a szárat, s hatalmas vágtaugrásokkal előrelendült. 

 - Na szép - morogtam, miközben Vagány sörényében megragadtam két tincset, s lábsegítségekkel beemeltem vágtába, majd fokoztam a jármódot, egészen galoppig. 

 Gold még nem járt olyan messze, hál' istennek, így a duci Vagány is tudta tartani a tempót, az elszabadult ló pedig végig látótávolságon belül maradt. Aztán egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Gold lefékezett - egy hatalmas, korhadozó, és éppen az utat eltorlaszoló fatörzs előtt. Vagányt idejében visszafogtam, s a kanca mellé érve azonnal leugrottam hátáról, megragadva a Gold nyakában lógó szárat. Az aranyozott színű kanca idegesen forgolódott, én pedig igyekeztem megnyugtató hangon beszélni hozzá, és éreztetni vele, hogy nem akarok semmi rosszat tenni. Aztán lovam mögöttem felnyihogott, s mikor odapillantottam, szinte megfagyott ereimben a vér. Pej lovacskám egy élettelennek tűnő test fölé hajolt, a földön fekvő személy pedig nem más volt, mint Lexy. Vagány  a lány arcát böködte puha orrocskájával, s már nyúltam volna zsebemben lapuló telefonom után hogy segítséget hívjak, mikor éles nyerítés hagyta el Gold Dust száját, s csak a süvítő szelet éreztem tarkómon, ahogy az ágask

 

Mahavir&Blaze

Természetesen ma reggel sem volt szükség ébresztőre. Az a tarajos rohadék keltett, ahogy majdnem minden reggel. Nem kellett bekapcsolnom az agyamat ahhoz, hogy megcsináljam a szokásos reggeli programot: Gumicsizmába be, kukoricát az etetőbe, ólajtót kinyit, kakast fejberúg mert már megint meg akar ölni, vissza a házba, irány a zuhany. Már csorgott rám egy ideje a víz amikor végre teljesen felébredtem, és villámgyorsan elkezdtem tervezni a napomat. "Anyám biztos hagyott egy pármérföldes listát a tennivalókról, szóval lesz dolgom bőven. Ezen kívül le kell néznem a lovardába, asszem ma valami közös cucc lesz." 

Belapátoltam a reggelit , megcsináltam a bevásárlást. "Még jó hogy papír nagy részét egy bevásárlólista foglalta el, különben csak este szabadulnék. „Ezt meg szívesen megcsinálom, mivel vacsorázni is szeretnék és az alapanyagokból ítélve az sem lesz rossz."

Furcsa volt így elindulni a DHba, hogy nem dolgozni mentem, de azért nem volt rossz érzés. Végigmentem a szokásos úton és láttam, hogy már nagy a bejárat körül és a mezőn is a sürgés-forgás. Nem volt kedvem bemenni a részben ismeretlen embertömegbe, Blaze pedig biztosan a legelő túlsó felén legelészett, messze a többiektől. Átbújtam tehát a kerítésen, és a lovam keresésére indultam. A lábaim maguktól odavittek a kis csődör kedvenc helyéhez, ami a legelő távolabbi felében, egy félreeső kis teknőben volt.  Csak fülét mozdította felém egy pillanatra, jelezve, hogy természetesen tudja hogy itt vagyok, de nem fogja a kedvemért abbahagyni a legelést. Nem is kezdtem el piszkálni, csak odamentem a fejéhez és végigmértem.

-Ugye tudod, hogy ma nagyot kell alakítanunk? Leszel szíves normálisan viselkedni. Fejed!- A parancsra felkapta a fejét és szembe nézett velem. –Gyere, még sok munka vár ránk.- Azzal a kezemet kissé úgy mozdítottam, mintha egy vezetőszárat fognék, elindultam az istálló felé, közben újra a zsebembe dugtam a kezem. Tudtam, hogy követni fog, kiválóan megérezte hogy most számítok rá. Az istálló felé menet senki nem mutatta, hogy észrevett volna. –Ne is csodálkozz. Te pont egy átlagos póninak nézel ki, most nem látszik rajtunk, hogy miket tudunk művelni a gyakorlópályán.-motyogtam Blazenek. „én meg pont úgy nézek ki mint egy átlag lovász, miért is állnának le engem faggatni hogy vajon velük megyek-e terepre, vagy hogy egyáltalán ki vagyok.” nem is mentünk be az istállóba, csak otthagytam  őt egy korlátnál, bementem pucolócuccért és elkezdtem levakarni róla a sarat. Gyors patakaparás, egy rövid kötelet kötöttem a kötőfék karikájába,és akár már el is vágtázhattunk volna a naplementébe.

 

Flore&Cassiopeia
  A csapat szinte teljesen szétszóródott.Lovammal ketten maradtunk további társaság nélkül.Persze ennek az oka az is lehetett,hogy jól lemaradtunk a többiektől.Legalább 30 méteres körzetben senki sem tartózkodott,se ló,se ember.~Már megint egyedül...Ilyen az élet...De legalább te itt vagy nekem.~gondoltam és akaratlanul is elmosolyodtam.Megsimogattam lovam nyakát.
-Nem baj,elszórakozunk mi ketten is...-súgtam lovam fülébe.Vágtába ugrattam tarka kancám és már száguldottunk is a tengerpart irányába.Néhány perc múlva már feltűnt a láthatáron néhány ismerős alak,feltételezhetően a többiek,akik már egy jó ideje a tengerparton voltak.Eldöntöttem,hogy nem fog érdekelni,ha nem lesz társaságunk vagy éppenséggel abszolút idiótának néznek,Cassal akkor is jól fogjuk érezni magunkat.Élveztem lovam kényelmes vágtáját,ahogy ketten,szinte eggyé válva száguldunk a kitűzött cél felé.Végül feltűnt a tenger,melynek vize kékesen csillogott a napfényben.
-Irány a vííz!!-kiálltottam gondolkodás nélkül elhaladva a többiek mellett,persze vigyáztunk,nehogy eltapossunk vagy elüssünk valakit.Kancám egyenesen belegázolt a tenger hűs vizébe,mire én lepattantam a hátáról.Teljesen hidegen hagyott,hogy ruháson vagyok.Cassal elkezdtük egymást fröcskölni.

Dereck & Singapore

Huh, megkönyebbültem valamelyest. A kérdésre hevesen bólogattam, még mindig csengett a fülem. Megfogtam a kezét és feltápászkodtam a földről. Azért még egy utolsót löktem raajta, de csak egy kicsit, hogy ne arcoljon bele a homokba. Vigyorogtam. Megkörnyékeztem Singapore-t, aki érdeklődve figyelte, hogy mi mégis mi a fenét művelünk ott. Felpattantam a hátára és a többiekre pillantottam.
-Szóval...tovább haladási irány?

Sierra & Loki
 

Oldalra kezdtünk dölöngélni, majd puuff...egy nagy puffanással elborultunk...mind ketten a homokban hevertünk.
-nah jó-nevettem a földön fekve-majd a vízben folytassuk mert már teli vagyok homokkal- Fújtam ki egy rakoncátlan tincset az arcomból.
Loki már türelmetlenül nyerített.
-nah akkor? Tűzszünet addig?-mosolyogtam rá, majd rákacsintottam és felálltam, majd kezet nyújtottam neki.

Dereck & Singapore

Lora elfogadta a segítségnyújtást (remélem és köszi xD), felhúztam a földről. Ahogy elengedtem a kezét, Sierra a nyakamba ugrott és belecuppantott a fülembe.
-Hogyaza....!-kezdtem volna bele a káromlásba, aztán visszafolytottam magamba. Lesüketültem. Úgy csengett a fülem, mintha egy harangot tettek volna a fejemre és rávertek volna. Persze, közben az oldalam is el kell bökdösni. Így már kezdtem teljesen kibillenni az egyensúlyomból. Előre-hátra-oldalra dőlöngéltem, aztán sikerült eldöntenem, merre: oldalra kidőltem.

 

Sierra & Loki

-fúúúj-köpködtem a homokot, mikor már kiköptem az összeset nagynehez, gyorsan a nyakába ugrottam és egy hatalmasat a fülébe cuppantottam. " remélem jól csneg neki" kuncogott Loki. Én ott csüngetem a nyakán.
-Nesze te- nevettem,közben böködtem az oldalát, rájöttem hogy csikis.

Stefan & El Hierro

- Én... Sajnálom... Tudod, izé... Csak... -mondta elpirulva a lány. Én ügyetse vetve rá elkaptam a tarkóját és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Loptam egy csókot-mosolyogtam rá sármosan.
-Nem torlod meg?- mosolyogtam még mindig, ellenálhatatlanul, közben végig egybeolvadt a tekintetünk. El Hierro közben höhögött. Luire-t csábítgatta, fejét leszegve, farkát zászlózva bókolt a kancának. Közben finoman és kedvesen csípkedte.

Genevieve & Luire

"Közelebb és közelebb került az arcunk...majd..." Újra elragadott a szem-effektus. Ám most emlék nélkül. Éreztem az örvényt... Megint, hosszú utazásra hívott magával... És ahogyan felkapott, már láttam is, a nyári fű zöldjét, az ősszel lehulló, színes leveleket, az avartakarót beborító, gyönyörű hópelyheket, és aztán a tavasszal bimbodzó rügyeket. Egy gyengéd bökés rántott ki a képzeletemből. ~ Luire. ~ Felé néztem, és biztató pillantásával találtam szembe magam. Orrával gyengéden a fiú felé bökött. Megértettem, kit mond. Már fordultam is vissza Stefanhoz, közelebb hajoltam hozzá, csak néhány milliméter hiányzott, aztán, amikor már azt is éreztem, ahogyan levegőt vesz, megjött az eszem. Mélyvörösre pirulva pattantam fel a fiúról, szemeimet lesütöttem, és zavaromban hátam mögött összekulcsolt kezeimmel kezdtem játszani.
- Én... Sajnálom... Tudod, izé... Csak... - Felnyögtem tehetetlenségemben. ~ Mit szokás ilyenkor mondani? ~ Aztán már el is akadt a lélegzetem, mert... 

Dereck & Singapore

Bevágtam valami vicces pofát.
-Én meg...lehomokozom...-mondtam egyhangúan és "megfűszereztem" egy csipet homokkal Sierra nyelvét. Abban a pillanatban felpattantam a földről vigyorogva. Hogy kikerüljem a szőke özvegy bosszúját, na meg persze, hogy ne legyen oly' nagy bunkó, Lorához mentem és kezet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a földről.

Alice&Summer

Scarlett csak hebegett-habogott valamit,majd rám mosolygott és lelépett.Először kissé zavarodottan álltam,nem értetem mire fel ez a nagy sietség,annyira nem lehettem rossz társaság...Aztán megláttam,hogy kihez fut.Ryanhez.Erre a gondolatra önkéntelenül is elvigyorodtam,majd Summerrel az oldalamon beléptem a legelőre.
-Majd máskor bepótoljuk ezt a terepet - simogattam meg a fejét,és leszedtem a nyakmadzagot róla.Summer elügetett,majd a többi ló közelében megállt és legelni kezdett.Elmosolyodtam,majd visszavittem a nyakmadzagot a nyergesbe.Nem nagyon volt mit csinálnom,ezért felmentem a szobámba és kiválasztottam egy könyvet a polcról,amivel ki is ültem a teraszra,és olvasni kezdtem.

ez eltűnt

Lexy&Gold Dust

Ahogy Viváék elszáguldottak nem is tudtam elsőnek mit tegyek . Csak ledermedten néztem a pontot ahol eltűntek az erdőben ,majd amikor teljesen eljutott az agyamig mi is történt elkiáltottam magam :
-Úristen ! Lisbeth! -Ezek után az események felpörögtek: Oldalra fordítottam Gold Dustot majd vágtába ugratva száguldottunk Lisbethék után ,de  hiába igyekeztem már nem láttam őket . Az ágak csapkodták az arcomat ,ami ellen a kezemmel és Gold nyakára dőlve próbálta védekezni több kevesebb sikerrel. Behúnytam a szemem és csak próbáltam épségben fent maradni amíg a száguldás tart ,aztán kacám lassítani kezdett majd végleg megállt . Felpillantottam ,körülöttem csak az erdő volt az utat előttünk egy kidőlt fa zárta el ami nagyjából egy méter magasan terpeszkedett keresztben . 
Ijedten hátrapillantottam,hogy tanácsot kérjek Ricktől merre tovább ,de az indián fiú nem volt mögöttem . Körbe néztem ,hogy merre mehetnék tovább ,de nem tudtam hogy egyáltalán hol is vagyok.Remegve lecsúsztam a földre és leültem egy fa tövébe. Appaloosám elém állt és érdeklődve figyelte mit csinálok . A fejemet hátra döntöttem és egy nagyot sóhajtottam . Most bárkinek örültem volna ha rám talál . Pont ilyen magányosnak és elesetnek éreztem magam első éjszaka ,és most hogy végre úgy éreztem Lisbeth-tel és Rickkel jól érezhetem magam ...megint itt vagyok. 
,,Kellett ez nekem ! " -merengtem és egy pillanatra becsuktam a szemem ,de ekkor Gold Dust megbökött az orrával és ez újult erővel töltött el . 
-Hé Kislány! - mosolyogtam rá . Gold bele prüszkölt a hajamba jelezve ,hogy ne szomorkodjak .Nagyon tetszett ez a gesztus ,és most már tényleg vidáman pillantottam rá . -Nah húzz fel innen . 
Belekapaszkodtam a sörényébe és úgy álltam fel. Megpróbáltam felugrani a hátára ,de most megint nem sikerült . ,,Használd a környezetet . " -gondoltam magamban és ki is néztem egy szimpatikus sziklát ami az egyik fa mellett volt . Oda vezettem Goldot és felszálltam rá . 
-Nah és most merre? -kérdeztem lovamtól .Megpróbáltam elfordítani jobbra ,de nem akart csak nézett előre a fatörzs irányába.-Biztos vagy Te ebbe? Ez marha magas ...  
Lovam sunyin fészkelődni kezdett alattam amire gyanús gondolat kezdett motoszkálni a fejembe .
,,Ez át fogjaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa... " -még a gondolat menetet se tudtam befejezni mert Gold Dust megindult előre és pár lépés után a levegőbe emelkedett. Ahogy a levegőbe emelkedtünk és a fa fölött voltunk csak egy gondolat motoszkált a fejemben aminek hangot is adtam még hozzá egy hangosat kiáltva: 
-Repüüülőőőők ! Ajjaj ...- a végét már csak motyogtam ahogy megéreztem az eset rossz végkifejletét. Túl nagy volt a lendület annyira pedig nem voltam erős hogy pusztán combizomból megtartsam magam . Hírtelen megbántam ,hogy nem hallgattam apura és nem edzettem többet. Erősen szorítottam Gold Dust sörényét hiszen az elindulás pillanatában már csak ezt volt időm megmarkolni . Amikor kancám első patái a földre értek a vállam előre esett én pedig tovább repültem át a feje felett ,és le a földre . Éles fájdalom hasított a fejembe majd minden elsötétült. Tudtam hogy minden rendben lesz valaki csak rám talál . 

 

Sierra & Loki

"elpirultam..te jó ég én elpirultam!" hebegtem habogtam magamban, mad erőt vettem magamban.
-ny!-nyújtottam ki én is a nyelvem , mint egy gyerek kajlámn :) mert engem ügye a kajlaság és a break jellemez. de főként a lovak iránti szeretetem :)
-Leharapom!-kacsintottam rá viccesen :3 Grrr "ne itt prüntyögjetek na" nyerített Loki

 

Stefan & El Hierro

-Nem akartalak megbántani-biggysztettem le az alsó ajkam, plömplöm száj effekt :3 Majd tekinetünk egybe forrt. Kék szeme mint a hullámzó tenger, selymes és finom tekintete igéző volt. Közelebb és közelebb került az arcunk...majd...

Felhúztam a szemöldököm. ~ Leszállópálya? Én azért nem egészen így mondtam volna. ~ - Én... Tényleg sajnálom. Tudod, későn vettelek észre, és... - de mondandómat nem tudtam folytatni, hiszen ahogyan a szememet az övére emeltem, már el is vesztem... Elragadott a zöld örvény, és csak húzott, húzott magával, míg a valóságból már semmit sem láttam. ······················································ Egy álom emléke lebegett a szemem előtt. Nyárra tippeltem, egy pokrócon feküdtem, felettem a kék, felhőmentes ég, jobb oldalt a fű... ~ Pont olyan a színe, mint a szemének. ~ És ahogyan tovább fordultam... Fekete haj, gondterhelt homlok, bánatos, világoszöld szemek... És egy hang: - Mi lesz velünk? ······················································· Ennyit láttam. Aztán valami visszarántott a valóságba. Levegőt vettem volna, de nem ment... Ugyanaz a haj... És ahogyan lejjebb néztem... Ugyanaz az eltéveszthetetlen, fűzöld szem tekintett vissza rám, mint az emlékben... ~ Jajj! ~

Dereck & Singapore

Tudhattam volna, hogy nem kellene a térdemre támaszkodnom. Sierra abban a pillanatban rám vetette magát, én meg kinyúltam a földön, mint egy kilapított béka. Persze, kilapítás mentesen.
-Nah most mit fogsz tenni?-kuncogott a nyakamba a lány, miközben az oldalamat elkezdte finoman csikizni hosszú szőke haja. Kínos pofát vágtam, nehogy leplezzem csikizhetőségemet. Egy pillanatig még gondolkoztam, aztán egy hirtelen mozdulattal helycsere: Sierra alul, én meg fölötte támasztom magam.
-Ezt-öltöm ki a lányra játékosan a nyelvemet, aztán elkezdem betemetni homokkal.

 

Sierra & Loki

-OO igen?-vágtam gonosz képet, miközben Dereck féltérdre ereszkedett én hátúlról a nyakába vetettem magam mire ő elnyúlt a földön mint egy kivasalt macska. "hmmm most akkor fekete özvegy megehetjüK?" höhögött Loki.
~Loki ne merd!~ nevettem magamban. 
-Nah most mit fogsz tenni?-kuncogtam rajta, ő hasal a homokban én meg a hátán. A hajam csiklandozta Dereck izmos oldalát *-*
majd kissé elpirultam," remélem nem vette észre Dereck" gondoltam magamban.

 

Stefan & El Hierro

Nagyban baktattam a Dh felé amikor felnéztem a kalapom alól, és egy felém vágtázó lovat láttam, az egyik pillanatról a másikra lesatifékezett, és szerencsétlen lány repülni kezdett felém. Megpróbátam úgy elkapni hogy ne essen baja, de kb 2 m csúsztunk hátra olyan nagy erővel belém csapódott.
- Öhm, hello! Genevieve vagyok, és... Nagyon sajnálom... Ezt a kis... Incidenst!- mondta zavartan a lány.
-Semmi baj, jól vagy?-néztem rá, gyönyörű kék szeme volt. És hosszú szőke haja. Gyönyörű lány volt,
-Én örülök hogy engem használsz leszálló pályának-kacsintottam rá.

Scarlett és Kóbor:

- Igen.. az jó lenne. - habogtam. 

Nem voltam benne biztos, de mintha Ryan alakját pillantottam volna meg az istálló környékén. Valami furcsa érzés öntött el és nem voltam képes további nyugodt sétálgatásra.

- Akkor, majd megbeszéljük, oké? - mosolyogtam kedvesen Alice-re.

Nem akartam megbántani, de nem bírtam magammal. Úgy éreztem muszáj beszélnem Ryan-nel. Kíváncsi voltam, hogy jól van-e, hogy nem haragszik-e rám... Vagy talán csak újra beszélni akartam vele.

Hihetetlen gyorsasággal kezdtem az istálló felé futni. Nem tudom, mi ütött belém, csak úgy otthagytam szegéyn Alicet, aki miattam vált le a többiektől.

Alice&Summer

Egy ideig szótlanul ballagtunk egymás mellett,csak a patadobogás,a mi lépéseink és néha egy-egy prüszkölés hallatszott valamelyik pacitól.Végül Scarlett törte meg a csendet egy vallomással.
- Igazából... - magyarázta- Kezdő vagyok.Ma ültem először lovon. - majd elmosolyodva hozzátette. - Ahhoz képest agész jó voltam, nem?
Először csak egy szimpla bólintssal válaszoltam.Nem szerettem,ha nem mondanak igazat nekem,de végülis érthető a lány.Idekerülni teljesen kezdőként egy viszonylag haladó csoportba,megértem,ha nem vállalta,hogy kezdő.Nyilván nem akarta,hogy segítsenek neki.
-Ahoz képest...- sóhajtottam,majd elmosolyodtam.Nem akartam,hogy azt higgye,esetleg nehesztelek rá. Arról voltam híres,hogy könnyen megbocsátok másoknak,és ez alól ez az eset sem volt kivétel. - Szerintem igazán jó voltál.Első óra,terepen,szőrén,ügetés,és csak egy esés...Jó,komolyan - nevettem. - Szívesen segítek amúgy,ha gondolod.Mármint a lovaglásban.Is. - ajánlottam fel a segítségemet,aztán Scarlett vagy megfogadja,vagy nem.